2016. szeptember 11., vasárnap

Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak

Ez az a könyv, amit a címéért olvastam. A cím annyira magával ragadó, annyira tetszett, hogy igazándiból az sem zavart, hogy én nem szeretek annyira nagyon kávézni. Mindazonáltal, mire eljutottam odáig, hogy végre a kezembe került a molyos értékelések szerinti százalék lement 64%-ra, ami az én értékelésem után zuhant még 2%-ot. Sajnálom, mert ez a cím borzalmasan felkelti a figyelmet az olvasni szerető emberek számára. Szerettem volna szeretni. Kivételesen a posztba a molyos értékelésemet emelem át, mert azt amit akkor éreztem amikor becsuktam a könyvet érzem most is, kétlem, hogy jobban meg tudnám fogalmazni, hogy ez egy pocsék könyv.
Belbecs: 1,5 / 5

Ami az olvasáshoz ajánlott:
-Ha dohányos vagy, mindenképpen pár doboz cigivel kezdj neki, betankolva, ugyanis kétoldalanként, legalább háromszor gyújtanak rá.
-Ha szereted a kávét, akkor kávét is készíts a füstölnivaló mellé, mert még kávét is isznak benne. Tartom, hogy akkora nikotin mennyiséggel már tüdőrákosok és annyi koffeinnel, nem csoda, hogy nem tudnak aludni.
-Ha szeretsz inni, akkor piát is készíts az olvasás mellé, mert a főhősnő random képes seggrészegre inni magát!
Amit benne találsz, vagy éppen nincs:
-Ritkán olvasnak benne! És nem boldogok az emberek.
-A Boldog emberek egy irodalmi kávéház neve, ami tetszett. Tökre jónak tartom, és szívesen járnék ilyen helyre, még úgy is, hogy sajnos a könyvben kb. 4 oldalnyi történet játszódott ott.
-Írország és az ír emberek aranyosak, de ott is vannak rib@ncok.
-Mindenki élete bonyolult, rengeteget sírnak benne, mindenki elcseszett….és mire nem lennének elcseszettek még jobban elcseszik, csak hogy sorozat lehessen a könyvből.
-A marha nagy margó, és sorköz arra jó, hogy meghaladja a 200 oldalt, holott ha normál betűméret, sorköz, margó és tördelés lenne ez a 100 oldalt sem érné el. De gyorsan lehet olvasni. Ez pozitív.
-Félix aranyos, persze kell egy meleg karakter. 21. század, nincs könyv meleg karakter nélkül. Jelenleg egy nimfomán meleg sráccal egészült ki, a szerencsétlen főhős élete. Mármint a könyv elején és végén. Közben meg vergődött.
-Valahol végtelenül vicces volt, amikor angol kifejezések úgy maradtak a könyvben, ahogy az angolban van. Amit néha nem értettem….oké, hogy értem, azt hogy Bad boy….meg Serial Killer, de tartom, hogy nem feltétlen érti mindenki.
-Kings of Leon: Sex on Fire… igen értettem, hogy ezt miért nem fordították le :D Emlékszünk még az Oroszlánkirályra a Szürke 50 árnyalatából :D
Tehát, lehetett volna ez jó könyv, de nem az. Nem szenvedtem annyit rajta, mint Nemerén, de nem tulajdonítok ennek a könyvnek irodalmi értéket. Kicsit sem. Azt hirdeti a borító, hogy a Love Story és a Bridget Jones rajongóknak tetszeni fog. Én Bridget Jones-t szerettem, nem látom az összefüggést, hogy mi alapján kéne ennek is tetszeni nekem. Mert ez nem tetszik.

Fülszöveg:
Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe…
Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás…
Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt…
Agnès Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.

Eredeti megjelenés éve: 2013
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 274
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633106792
Fordította: Tótfalusi Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.