Ugrás a fő tartalomra

Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak

Ez az a könyv, amit a címéért olvastam. A cím annyira magával ragadó, annyira tetszett, hogy igazándiból az sem zavart, hogy én nem szeretek annyira nagyon kávézni. Mindazonáltal, mire eljutottam odáig, hogy végre a kezembe került a molyos értékelések szerinti százalék lement 64%-ra, ami az én értékelésem után zuhant még 2%-ot. Sajnálom, mert ez a cím borzalmasan felkelti a figyelmet az olvasni szerető emberek számára. Szerettem volna szeretni. Kivételesen a posztba a molyos értékelésemet emelem át, mert azt amit akkor éreztem amikor becsuktam a könyvet érzem most is, kétlem, hogy jobban meg tudnám fogalmazni, hogy ez egy pocsék könyv.
Belbecs: 1,5 / 5

Ami az olvasáshoz ajánlott:
-Ha dohányos vagy, mindenképpen pár doboz cigivel kezdj neki, betankolva, ugyanis kétoldalanként, legalább háromszor gyújtanak rá.
-Ha szereted a kávét, akkor kávét is készíts a füstölnivaló mellé, mert még kávét is isznak benne. Tartom, hogy akkora nikotin mennyiséggel már tüdőrákosok és annyi koffeinnel, nem csoda, hogy nem tudnak aludni.
-Ha szeretsz inni, akkor piát is készíts az olvasás mellé, mert a főhősnő random képes seggrészegre inni magát!
Amit benne találsz, vagy éppen nincs:
-Ritkán olvasnak benne! És nem boldogok az emberek.
-A Boldog emberek egy irodalmi kávéház neve, ami tetszett. Tökre jónak tartom, és szívesen járnék ilyen helyre, még úgy is, hogy sajnos a könyvben kb. 4 oldalnyi történet játszódott ott.
-Írország és az ír emberek aranyosak, de ott is vannak rib@ncok.
-Mindenki élete bonyolult, rengeteget sírnak benne, mindenki elcseszett….és mire nem lennének elcseszettek még jobban elcseszik, csak hogy sorozat lehessen a könyvből.
-A marha nagy margó, és sorköz arra jó, hogy meghaladja a 200 oldalt, holott ha normál betűméret, sorköz, margó és tördelés lenne ez a 100 oldalt sem érné el. De gyorsan lehet olvasni. Ez pozitív.
-Félix aranyos, persze kell egy meleg karakter. 21. század, nincs könyv meleg karakter nélkül. Jelenleg egy nimfomán meleg sráccal egészült ki, a szerencsétlen főhős élete. Mármint a könyv elején és végén. Közben meg vergődött.
-Valahol végtelenül vicces volt, amikor angol kifejezések úgy maradtak a könyvben, ahogy az angolban van. Amit néha nem értettem….oké, hogy értem, azt hogy Bad boy….meg Serial Killer, de tartom, hogy nem feltétlen érti mindenki.
-Kings of Leon: Sex on Fire… igen értettem, hogy ezt miért nem fordították le :D Emlékszünk még az Oroszlánkirályra a Szürke 50 árnyalatából :D
Tehát, lehetett volna ez jó könyv, de nem az. Nem szenvedtem annyit rajta, mint Nemerén, de nem tulajdonítok ennek a könyvnek irodalmi értéket. Kicsit sem. Azt hirdeti a borító, hogy a Love Story és a Bridget Jones rajongóknak tetszeni fog. Én Bridget Jones-t szerettem, nem látom az összefüggést, hogy mi alapján kéne ennek is tetszeni nekem. Mert ez nem tetszik.

Fülszöveg:
Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe…
Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás…
Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt…
Agnès Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.

Eredeti megjelenés éve: 2013
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 274
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633106792
Fordította: Tótfalusi Ágnes

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é