Ugrás a fő tartalomra

Harry ​Potter – Mézesfalás

Új könyv a könyvtárban, amit rögtön le kellett stipistoppolnom! A Harry Potter téma nálam állandó, az, hogy nem olvasom folyamatosan újra, vagy éppenséggel nincsen meg minden kötete nekem, nem jelenti azt, hogy ne rajonganék érte.
 Így rögtön kézbe is vettem, tekintve, hogy nem egy vaskos könyvről beszélünk, egy jó negyed óra múlva már el is olvastam, és ki is szagoltam.
 Most, mielőtt a bejegyzést írni kezdtem, néztem rá molyon és meglepett az 58 %. Értékeléseket direkt nem olvasok, míg nem írom meg a posztot, így sajnos fogalmam sincs mi okozza ezt a borzalmasan lehúzó százalékot.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez is egy újabb bőr, amit le akarnak húzni a Harry Potterről, és igazándiból nem ad semmi extrát, csak a könyvekből vagy filmekből vettek ki képeket és szövegrészleteket, és ennyi. Na igen, ha ennyi lenne, de mint ahogy az alcím is mondja, illatos könyv. Bár talán jobb és bölcsebb lenne, hogy szagos könyv. Nem tudom amúgy, hogy mennyi ideig maradnak meg az illatok. Tekintve könyvtári példányt olvastam, biztos vagyok benne, hogy aktívan fogják dörzsölgetni a szaglókorongokat a könyvben a gyerekek (és borzadnak néha el), és így gyanús hogy hamar "hajdan volt illatos könyv" lesz csak. De például egy Harry Potter fannak, aki oda van mindenért ami Harry Potter tök jó meglepetés lehet, független kortól.
 Én még emlékszem a mindenízű drazséra, még a bátyámtól kaptam, és tényleg voltak förtelmesen sz*r ízű cukorkák, aztán kiderült, hogy a szervezetem ezeket az ízanyagokat amúgy sem fogadja boldogsággal, így igen sokáig kitartott azaz egy doboz. (meg feltehetően egy fura ízű után az ember, mindent gyanúsnak érez...de komolyan!!)
 A könyvnél az volt, hogy én marha bátor vagyok, és feltételeztem, nem lesznek durvák a dolgok, hogy a hányás szagú kis lapocska nem is hányás szagú... de basszus amúgy az, életem leghülyébb ötlete volt ezt a könyvet úgy olvasni, hogy minden hülye "illatot" megszaglásztam. Itt is piros pont azért, hogy a végére a mentolos maradt, és nem egy okádék szagú cuccal búcsúzunk el a kötettől :D.
És mivel a mentolnak imádom az illatát (az ízét nem), így pozitív érzelmekkel csuktam be a könyvet.
 Nem mondom, hogy kellene itthonra, de amúgy néha biztos fellapoznám, csak poénból. Nekem az ötlet nagyon tetszik, igazándiból nagyjából a "híresebb" Harry Potteres édességeket felhozták ők is, és a legtöbbtől nem is fordult fel a gyomrom. Simán el tudom képzelni a Harry Potter kötetekkel szinkronban olvasni, hogy az említett édességet gyorsan meg is szagolhassa az ember... hmm...Szerintem jó ötlet.
 Tehát igen, persze újabb bőrt húztak le a sorozatról, de szerintem egészen kreatívan.



Külcsín: 4/5
Nekem tetszik a borító, az émelyítő rózsaszínével együtt is. A belső képek, és szöveg elrendezésével viszont már nem vagyok annyira megbarátkozva. Olyan összecsapott lett, pedig azért lehetett volna ez jobb is.

Belbecs: Mit értsek ez alatt?
Nehéz pontozni, mert az illatok miatt tökjó, de amúgy azon kívül nincsen beltartalma. Az öt pontot sokallnám, viszont nem is akarom ilyen szinten lehúzni. A fanok egy része nagyon szeretni fogja, a másik része nagyon nem. Nekem bejött.


Fülszöveg:
A Harry Potter-filmek tele vannak lenyűgöző és ínycsiklandó édességekkel.
De nem kell a Mézesfalásig menned, hogy megismerd ezeket a finomságokat: kapard le a védőréteget a lapokról, és már érezheted is az édességek illatát!
Éld át újra Harry Potter történetének ínycsiklandó pillanatait ezzel a gyönyörű, illatosított könyvvel, amelytől mindenkinek összefut a nyál a szájában!






Könyv: Harry Potter – Mézesfalás
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 24
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634373131
Megjelenés időpontja: 2018. július 27.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é