Molyon belefutottam egy karcba, ami a könyvből vett idézetet tartalmazta, az alatt már ott volt, hogy az író csaló és két linket csatoltak. Én ezeket a cikkeket Még nem olvastam, így a benyomásaim az alapján születtek, hogy mit olvastam a könyvben, és azt milyennek tartom.
A könyv már egy ideje a birtokomba került, de életmódváltás előtt állok, és így ezt egy jó kezdésnek gondoltam. Meglehetősen szórakoztató amúgy a könyv. Jóval komolyabb és szakirodalmibbra készültem, így meglepett a kellemes és barátságos írásmód. Sokkal könnyebb volt így befogadni azt a sok információt amit szeretett volna megosztani velünk az író.
Valóban ész nélkül eszünk? Valóban többet eszünk, mint amennyire emlékszünk? És mi befolyásolja azt, hogy mit és hogyan eszünk? Miért buknak meg a diéták, és miért jönnek vissza a leadott kilók? Sok minden mellett ezekre is kereste, és meg is találta a válaszokat a szerző.
De mindenkinek tisztában kell azzal lennie, hogy az emberek nem egyformák, így nem mindenkinek felelnek meg azok a praktikák, amiket vázol, még feltehetően úgy sem, hogy 5 féle személyiségtípust említ. Tartom, hogy vannak olyan emberek, akik több személyiségtípusba is beleillenek, és vannak olyanok, akik egyiknél sem ismertek magukra.
Azzal is tisztában kell lennie az olvasónak, hogy a szerző amerikai, tehát az ottani viszonyokban kísérletezett és az ottani emberek jóval másabbak, mint mi. A szerző ki is fejtette, hogy meglehetősen nehezen tudnának eladni olyan típusú házakat Amerikában, mint Európában, ugyanis náluk elvárás a nagy konyha, a nagy tér, ahova elrakod a kajákat, és jól betárazol több hónapra. Míg az európai emberek, jóval kisebb hűtővel és spájzzal rendelkeznek. Emellett egy-egy adagról is máshogy gondolkodnak Amerikáiban és Európában, előbbinél a cél, hogy minél nagyobb legyen addig a másiknál az, hogy laktató és megehető mennyiség legyen, nem feltétlen a nagyobb jobb elv dominál.
Arra is rájöttem, a könyv olvasása közben, hogy mennyi pénz van ilyen kutatásokra, és hogy mennyire megbízhatóak ezek, mert azért felmerült bennem néha a kétség, hogy az ami laboratóriumi környezetben van vizsgálva, az mégsem olyan, mint a való élet, nem feltétlen úgy viselkedsz ilyen közegben, mint amúgy, nem feltétlen annyit eszel, mint amúgy... Persze voltak olyan vizsgálatok, amikor éttermekben voltak és azt alakították át kicsit másmilyenre,...de akkor is.
Viszont abban igazat adok, hogy tartósan fogyni és megtartani a súlyunkat úgy tudjuk, ha életmódot váltunk és nem diétázunk. Diétázhatsz, de a rengeteg megvonás miatt, egy idő után visszaüt, mert hiányzik a szervezetednek ez, meg az.... Ellenben ha kialakítasz egy olyan táplálkozást, amit képes vagy tartani, amit nem érzel megkötésnek, nem érzed megvonásnak, és mégis kicsivel kisebb, kicsivel kevesebb, mint addig, akkor tartós lesz a fogyás. A szerző írt a láthatatlan sávról, napi 100-200 kalóriát még nem veszel észre, ha kevesebbet eszel, a szervezeted sem reagál úgy rá, hogy rögtön azonnal ha pluszhoz jut tartalékoljon, így kényelmesen, de lassan fogyni kezdesz. Ugyanez hízással is, nem veszed észre azt a plusz 100-200 kalóriát...csak pár hónap múlva már kilósított változatát.
Nem tudom, mennyire helytálló, hogy ha kisebb tányérban eszel, az többnek tűnik, és ezzel becsaphatod magad, de egy próbát megér, bár kétlem, hogy kisebb tányér kéne hozzá.... elég ha kevesebbet merünk.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5
Nekem tetszik a borító is, meg úgy a cím is. A könyv kivitelezésével nem volt gondom, elég jól bírta, hogy buszon olvastam, és táskába ki-be pakoltam. Elgépelések és hasonlók nem voltak, vagy elenyésző mennyiségű volt, annyi minden esetre nem, hogy zavarjon.
Fülszöveg:
Naponta több mint kétszáz, étellel kapcsolatos döntést hozunk, ám ezek 90%-a nem tudatos.
Miért hagyjuk a végére a legjobb falatot? Miként érhetnénk el végre, hogy tényleg fogyjunk, ha fogyókúrázunk? Finomabbnak találunk egy ételt, ha hangzatos a neve? Sötétben tényleg nem tudjuk, mit eszünk? Vajon hogyan befolyásolja a csomagolás, a márkajelzés, a tányérunk mérete vagy az étterem színvilága azt, hogy mit és mennyit eszünk?
Brian Wansink táplálkozáspszichológus szórakoztató kísérletek alapján mutatja be, miként ismerhetjük fel azokat az észrevétlen tényezőket, amelyek evésre késztetnek bennünket, akár éhesek vagyunk, akár nem. Hasznos tanácsai segítségével erőfeszítés nélkül tehetjük élvezetesebbé és egészségesebbé táplálkozásunkat.
Eredeti megjelenés éve: 2006
Könyv: Brian Wansink: Evés ész nélkül
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 300
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633041925
Itt még kapható!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése