Ugrás a fő tartalomra

Agustina Bazterrica: Pecsenyehús

 


Köszönet a könyvért a Metropolis Media kiadónak!

A könyvet azóta el akarom olvasni, hogy a beharangozóját, a borítóját és  fülszövegét felrakta annak idején  a kiadó. Annyira megfogott a történet, és annyi potenciált láttam benne, hogy biztos voltam abban, hogy márpedig ezt mindenképpen el fogom olvasni.

A könyv témája miatt a munkahelyem egyenlőre ódzkodik attól, hogy beszerezze. Bár emberevős könyvünk ezen kívül is akad...tehát nem tudom mi lehet a gond vele. Minden esetre a kiadó jóvoltából hozzájutottam egy példányhoz!

 Sokat elárul, hogy ma majdnem elkéstem a buszt, mert hát volt még 4 perc és akkor gondoltam olvasok addig, aztán hirtelen felnéztem és már benn állt a busz és úgy futottam, hogy ott ne hagyjon...kicsit beletemetkeztem a könyvben. Feltehetően, ha semmi dolgom nem lett volna, akkor a méretéből adódóan egy ültő helyemben elolvastam volna.

 Volt már az elején egy elképzelésem, hogy hova fut ki a dolog, ami az olvasás közben folyamatosan változott, újra és újra kalibrálva bennem a lehetséges befejezéseket. És igen, ami végül lett, azt is betippeltem, a kissé happy endesebb ötleteimmel együtt.

 A könyvben nem is az volt az igazán durva, hogy embert esznek. Sőt, az egy borzalmasan mellékes dolog, hogy embert esznek. Nem nagyon írja le, nem arra van kihegyezve a sztori, hogy trancsírozzunk szét egy embert és együk meg. Az egész könyv legijesztőbb motívuma az, hogy olyan világot épített fel a szerző, amit én, itt, 2023-ban tökéletesen el tudok hinni, hogy bekövetkezhet. Mert semmi olyat nem ír le, amit jelenlegi tudásunk, ismeretanyagunk megcáfolna, és azt mondaná, hogy "na nem, ilyen sose lesz". 

A történet főszereplőjét követve ismerjük meg magát az Átmenet utáni világot. Fokozatosan mesél a világról, hogy hogyan tűntek (tüntették el) az állatokat, hogyan kezdtek embert enni, hogyan lett ez legális, hogy álltak át a húsüzemek emberekre,....termékekre, mert ugye ne hívjuk embernek akit megeszünk, még akkor sem, ha amúgy pont olyan, mint mi. A világ bemutatása és a főszereplő életébe való betekintés folyamatosan váltakozott. Sosem tudtunk meg egyszerre túl sok dolgot a világról, és sosem volt az, hogy túl sokáig követjük a főhős életét. És amúgy ez így kiegyensúlyozta magát.

 A húsgyár bemutatása volt amúgy szerintem a legmegrendítőbb, mint a lelki szemeim előtt lejátszódó folyamat, bár vetekszik a laboratóriummal, a tenyész teleppel, a hentesüzlettel, vagy a vadászatokkal. Bár ez utóbbi inkább irritált, mint letaglózott. 

 De a könyv rengeteg elgondolkodtató dolgot tartalmaz és mint írtam is, az a legijesztőbb, hogy nem látom benne azt, hogy ez "lehetetlen" lenne vagy ez "soha ilyen, nem történhet" kategória lenne. 

És elgondolkodtam azon is, hogy mi lenne ha beütne a vízió amit a könyv bemutat. Elfogadnám, átszoknék arra ami az új norma, vagy mint a főszereplő apja beleőrülnék. Amúgy feltehetően ez utóbbi, olyan színtű változás lenne az életben egy ilyen apokaliptikus esemény, hogy ép ésszel, normál lelkivilágú ember nem bírná ki.

Tehát a könyv zseniális. Olvassátok, gondolkozzatok el a dolgokon. 


Fülszöveg:


Egy, az állatokat megtámadó, halálos vírus hirtelen felbukkanása végérvényesen átalakítja a világot: a haszonállatoktól a háziállatokig mindent meg kell semmisíteni, húsukat sem lehet többé fogyasztani. A kormányok drasztikus döntéssel reagálnak a kialakult helyzetre: engedélyezik az emberi hús felhasználását, tenyésztését, szaporítását, vágását és feldolgozását. A kannibalizmus törvényerőre emelkedik, és a társadalom két csoportra szakad: akik esznek és akiket megesznek.

Marcos Tejo, a Krieg Húsgyár megbízottja, tipikus hivatalnok. Egy nap azonban ajándékba kap egy élő, ám fogyasztásra szánt nőstényt…

Könyörtelen disztópia, amely egyszerre kegyetlen és elmés, allegorikus és valószerű. Agustina Bazterrica felkavaró regénye az egész világon heves vitákat váltott ki az erkölcsről, az empátiáról és a megalkuvásról.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »