Ugrás a fő tartalomra

Judy I. Lin: Méreggel ​átitatott varázslat (A tea könyve 1.)

 



A könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsönbe, az ő posztját : Itt éritek el.


 Amikor bevittem magammal olvasni a munkahelyemen mindenki megcsodálta az élfestését és a borítóját. Őszinte leszek, az első ami megfogott nálam is ez a kettő volt. Nem vagyok nagy híve az élfestésnek - konkrétan feleslegesnek tartom -  de ennél a kötetnél valahogy gyönyörű volt az összhatás, és adott egy kis pluszt az élfestés. Amúgy könyvtáros szemmel az egyik legfeleslegesebb dolog a lapok szélének befestése, tekintve a könyvek 90% -ban úgy vannak elhelyezve, hogy nos azt pont nem látja az ember. 

 De ez a kötet nem csak szép, hanem jó is. Eltekintve a függő végtől. Nem szeretem, ha úgy van vége a történetnek, hogy nem tudom megfogni a folytatást, és most ki tudja meddig aggódhatok egy-egy szereplőért, mert hopp elvágták a történet fonalát...

 Nekem kicsit lassan indult a könyv, lehet rosszkor kezdtem neki. Míg Ning nem ért fel a fővárosba és a verseny nem kezdődött meg, addig úgy voltam vele, hogy hát AniTigernek tetszett, tehát csak nem lesz ilyen végig. És nem! Valóban nem ilyen volt végig. Beindult ott már a dolog. 

 A világ ami elénk tárul amúgy zseniálisan van felépítve. A mágia mibenléte, a teákon és gyógynövények által történő varázslat sokfélesége meglehetősen lenyűgöző. Nagyjából a verseny végére képbe kerülünk a tea-mágia kapcsolat legalapvetőbb előnyeivel és hátrányaival is. Miként lehet jóra használni, gyógyítani vele, és hogyan képes a tea egyetlen alkotóeleme, vagy a teamester megölni és gyengíteni, ha ez a cél. Szerintem remekül meg lett írva.

A szereplők változatosak, vannak akik nagyon egyszerűek, és nagyon könnyű átlátni, hogy melyik oldalon állnak, és vannak olyanok, akiket még a könyv végére sem teljesen tudok hova tenni, eldönteni, hogy kikkel vannak. Ning egyetlen egy okból megy a versenyre, testvére életét akarja megmenteni. De ezzel együtt belekerül egy birodalom méretű összeesküvésbe, és folyamatosan úgy érzi, hogy mindenki (is) átveri, pedig a legtöbben szimplán szerepet játszanak, és Ning, mint egy távoli faluból érkező személy, csupán csak nem látja át a nagyok játszmáját. Azért a könyv vége felé, az utolsó 50-60 oldalon borzalmasan sok pofont kap az élettől, én konkrétan sajnáltam szegényt!

 A könyv vége meg egy rohadt nagy függő vég ami idegesít. Persze feltételezhető, hogy a főszereplő nem hal meg az első kötet végén (bár a mai világban már erre sem vennék mérget... :P). Úgyhogy, most nagyon várom a folytatást, hogy megtudjam a birodalom elbukik vagy felemelkedik. Hogy Ning él vagy meghal. Hogy Kang melyik oldalon áll (ezt ugyanis nem tudom eldönteni, túl sok ellentétes dolog volt ott a végén).

Ha egy jó kis ármányokkal gazdag, mágiás-teás sztorira vágytok olvassátok. Nagyon pörgős, ha túllendültök az elején. Vannak benne szerethető karakterek és Ning bár borzalmasan naiv, de ezzel a naivitásával együtt is szerethető főhőse a történetnek. Egy kicsit nagyobb önbizalom elkellett volna neki, mert a tehetsége megvan a tea mágiájához, jóval nagyobb bármely másik versenyzőnél, csak a hite nincs meg hozzá.


Fülszöveg:


Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.

Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.

A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.

A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é