Ugrás a fő tartalomra

Thomas Erikson: Pocsék főnökök

 

Most, másodszor álltam neki a könyvnek, és most is úgy gondolom, hogy lehetséges, hogy sokkal érthetőbb lett volna a dolog, ha a szerző másik könyvét már olvastam volna. De nem olvastam, így kisebb fennakadást jelentett a színek értelmezése. Így is érthető volt, de szerintem az adna egy alap ismeretet.

 Most írhatnék egy csomó mindent a munka helyemről a főnökeimről és hasonlókról, de nem írok. Nem volna sportszerű, és annyit meg nem érnek, hogy egyáltalán leírjam a bajaimat.

A könyv rámutatott arra, hogy roppant nehéz dolog alkalmazkodni, igazándiból bármely szín képviselte főnökhöz, főleg, ha az szintén képtelen alkalmazkodni a beosztottjai sokszínű és sok motiváltságú kavalkádjához. Rengeteg olyan része volt a könyvnek, amikor hümmögtem, hogy "oh, ez ismerős", sooook ilyen rész volt. Szerintem elejével még pár kollégának egy-egy részt be is fotóztam, hogy látjátok, ez tök olyan, mintha rólunk írták volna, de a könyv felétől ez már kevésbé volt jellemző.

Elismerem, hogy főnöknek lenni nehéz dolog. Nem vagyok az, sose akartam az lenni és sosem leszek az. És bár elismerem, hogy nehéz dolog, de hozzátenném, hogy beosztottnak lenni sem sokkal könnyebb.  Valahogy a főnöknek alkalmazkodnia kell a beosztottjaihoz, de egy-egy beosztottnak alkalmazkodnia kell a főnökéhez és a kollégáihoz, és a mai vírus helyzetes, feszültséges időben szerintem ez nem megy már zökkenőmentesen. Vagy szimplán nekem nem megy csak.

Most kitöltöttem egy tesztet, ami megmondja a színem, ami elméletben zöld, de maga a teszt elég egyszerű volt, úgyhogy nem tudom mennyire megbízható a dolog. 

Mindenesetre a könyv megpróbálja bemutatni a dolgozóknak, hogy milyen egy főnök élete, mik lehetnek azok a helyek, és szituációk amiket egyik főnök sem kezel túlzottan jól, vagy legalábbis átlagosan nem. Majd áttér arra, hogy a főnök miként állítsa össze csapatát. Mely színek nem jók együtt, és mennyire jó ha változatos a csapat és nem csak kékek vagy zöldek, vagy sárgák, vagy pirosok vannak benne. Hogy nem elég a szín, meg kell tudni, hogy az emberek miként motiváltak, és hogy minden szín emberéhez teljesen más kommunikáció kell, ami legtöbb esetben nem megy a főnöknek, hisz ő is egy szín és nem feltétlen képes alkalmazkodni a többi szín elvárásaihoz.

Hogy érdemes volt-e elolvasni a könyvet? Mindenképpen, de nem olvasnám újra, annak ellenére sem, hogy ezt ajánlja a szerző, a zárszóba. Adott egy csomó információt, amit vagy tudok kamatoztatni, vagy sem, mindenesetre jó tudni róluk. Feltehetően, ha tudnám is, hogy a főnökömben mely szín dominál, akkor sem lenne másabb a kommunikációnk és feltehetően akkor sem érteném jobban meg.

Azért a könyv olvasásakor elég jól szemléltetve volt, hogy mi a hátránya és előnye annak, ha csak egy szín van egy csapatban, sőt ha még a főnök is ugyanaz a szín (mintha a beosztottak kicsi klónok lennének :D), és mit ne mondjak, nem szeretnék olyan csapatba kerülni, ahol mindenki egyforma színű. Végtelenül unalmas, a kékek mindent elemeznének, a zöldek borzalmasan ügyelnének arra, hogy semmi rossz ne történjen, a sárgák elcsevegnének a pirosak meg ordítanának egymással, hogy kinek van igaza, de végül egyik csapat sem kerülne egy centivel sem előrébb a megoldáshoz. Borzalmas lehet, amikor mindenki ennyire egyforma :)

 Imádom, hogy egy ember sem olyan mint a többi és mindenki más, még ha az emberismeretem borzalmasan felszínes is, és feltehetően sose tudok mindenkihez alkalmazkodni (nem mintha célom volna), de jó, hogy annyi ember, annyiféle képen képes látni tök ugyanazt. :)

Olvassátok a könyvet főnökök és ti is beosztottak. Bár szerintem nem minden munkahely olyan, hogy teljesen át tudja ezt venni, mint az emlegetett üzletkötők. Példának okáért, könyvtáros vagyok, rengeteg dologban más ez a munka mint az üzletkötőké, a hierarchia is más, a munka is, a kollegiális viszony is más.

Belbecs: 4/5

Jó és hasznos, de elő olvasás nélkül sok vakfolt van benne. Igazán jelezhetnék, hogy olvassuk el előtte az Idiótákkal körbevévét... olyan beszédes címe van annak is.


Külcsín: 4/5

Egyszerű borító, de magával ragadó cím. Szerintem a beosztott státuszban lévők nagy része számára egy ilyen könyvvel flangálni a munkahelyen felér egy enyhe öngyilkossággal :D



Fülszöveg:

A ​Pocsék főnökök című könyv megtanít arra, hogyan kezeld a lehető legreménytelenebb főnököket. Thomas Erikson, az Idiótákkal körülvéve sikerkönyvének szerzője tudja, mit beszél. Főnökként, beosztottként egyaránt dolgozott, és vezetői trénerként a főnökök minden típusával találkozott már.

Ha a gyerekeid nem a várt módon viselkednek, a nevelés taktikáján mindig tudsz változtatni. Ha egy ismerősöd faragatlan, természetesen faképnél hagyhatod. Ha viszont a főnököd igazságtalan és méltánytalan követelményeket támaszt veled szemben, már nem olyan egyszerű tudni, mihez kezdj vele. Mindannyian ismerjük ezt a helyzetet. Mintha a főnököd és te nem ugyanarról a bolygóról érkeztetek volna. Pedig lehet, hogy csak piros típus és emiatt túl keménynek találod. Vagy netán sárga, aki lyukat beszél hasadba. Talán zöld, amitől olyan érzésed van, mintha ő sem tudná, merre van az előre? Lehet akár kék, akinél nincs rendetlen íróasztal! Ha még nem akadt dolgod pokoli főnökkel, a sajátod is bizonyára okozott számodra kellemetlen meglepetéseket. Talán komoly felelősséget rótt rád, de hatáskört nem. Lehet, hogy eltérő a személyiségprofilotok, és teljesen különböző módon működtök. És néha talán már arra gyanakszol, hogy a főnököd teljesen reménytelen eset? Nyugi. Arra is van megoldás.

Mivel az éremnek két oldala van, a könyv a főnökök számára külön bónuszként tartalmaz egy Lusta disznókkal körülvéve című fejezetet is, mely arról szól, hogyan lehet kezelni a gyengén teljesítőket. Azt is megvizsgálja, miért olyan ritka a jó vezető, és azt is, hogy egyes beosztottaknak miért esik nehezére elvégezni a munkát.

A könyv könnyed és szórakoztató módon ismerteti, hogyan lehet befolyásolni az emberek különböző viselkedésformáit. Azt is áttekinti, hogy mi jellemzi a példás vezetők típusát.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é