Ugrás a fő tartalomra

Miért is nem írtam mostanában?

Van amikor az embernek változások következnek be az életében. Kisebbek vagy nagyobbak. Nekem jelenleg csak az, hogy a szobám fenekestül felfordult és szép kék színt vett fel, és hát a festő bár gyors volt, de amikor elment még két nap kellett, hogy helyrerázódjon a szoba. Bár kb. semmi sem ott van ahol eddig volt, és egy csomó minden változott. Pl. áram csak úgy két napja van az asztalomnál, és olvasó lámpám még nincsen. Úgyhogy mondhatom, hogy most már úgy kb. 80%-on áll a szobám. Már működik a laptop, már átkerültek a könyvespolcok, ma már a könyvek is felkerültek rá.
 Tehát a festés kicsit kivett belőlem, a múlthéten általában kettőre jártam, hogy takarítani tudjak a festő után. Nem csinált amúgy rumlit, csak éppen amikor a cuccaim a két testvérem szobájába csak úgy itt-ott feküdt akkor azért a visszapakolás nem olyan gyors. Főleg, hogy már a kezdés sem volt zökkenőmentes, bár azért nem is kritikus. Vannak bútorok amik nem szeretik, ha mozgatod őket 10-15 év után. ilyen volt az én ruhás-akasztós szekrényem is, ami az eltolás pillanatában közölte, hogy menjünk a fenébe, és elhagyta az alját. Úgyhogy hirtelen felindulásból szét is lett kapva, még vasárnap délelőtt, hogy vasárnap délután a maradványait le is hordjam, ennyit erről, jó lesz tüzelőnek. Így viszont egy akasztós szekrény, és egy polcos szekrénnyel lett kevesebbem. A szerencse a szerencsétlenségben az, hogy a tesómnak volt egy akasztós szekrénye, és ő már nem él itthon. Megkérdeztük, hogy lehet-e az enyém, így nem kellett hirtelen venni egyet, az más kérdés, hogy teli volt cuccal, amit az én cuccaim fölé kb. felpakoltam, és már láttam vasárnap, hogy ha elmegy a festő akkor győzzem csak eltakarítani :D
Hétfőn jött a festő, leglettelt, majd itthagyott, kedden lecsiszolt, aztán én elmentem dolgozni, úgyhogy nem tudom mit csinált. De meglett beszélve, hogy hát majd szerda este apum és pár munkatársa áthoznák a szekrényt a szomszéd szobából, hogy lehet-e. Azt mondta, ő végez délután (szerda), úgyhogy persze. Amúgy durva, mert akkor még el se volt kezdve maga a festés :D Persze kicsi a szobám, pár óra alatt körbe lehet érni ;)
 Úgyhogy szerdán amikor hazajöttem, már szép kék volt, és az ágy már a helyén volt, és a szekrény is ajtók nélkül. A festékszag miatt viszont még  a tesómnál aludtam, de reggel aztán elkezdtem átpakolni és szőnyeget tisztítani. Ez volt csütörtökön, a tudattal, hogy péntek úgy 2 körül egyik tesómék már itt lesznek...Nos kb. úgy mentem kettőre dolgozni, hogy hulla fáradt voltam. De az én szobám már ki lett pucolva, és a cuccaim nagy része már nálam volt, már áthoztuk az asztalt is a tesómtól, úgyhogy már volt rakodófelületem is.
Pénteken aztán maradt a másik tesóm szobájának szőnyege, a fűnyírás és minden felmaradó rész, hogy olyan állapotban legyen minden, hogy aludni tudjanak. Borzalmasan nagy segítség volt, hogy míg nem voltam itthon anyukám a fürdőszobát kitakarította és lemosta az ablakomat és a lépcsőt. Nem tudom mikor lett volna rá időm, bár próbáltam mindennel sorba haladni.
 Mindenesetre MA már átkerültek a könyvespolcok (a négyből kettő, ennél több a szobámban már sok lenne.
Vasárnap elvitték a régi bútoraimat is, így legalább azok sem foglalták pluszba a helyet. Ami még hátra van: egy álló lámpa (megvan rendelve, csak nincs itt), egy asztali lámpa az íróasztalra (ez is megvan rendelve), egy fehér tábla, ami mágneses és írható rá filccel, ez lesz az asztalommal szembeni falon. Egy puff és egy kényelmes ülő akármi(ez még nem tudom milyen lesz), a sarokba ami még üres jah, meg hát még a radiátor nincs a helyén :D


És akkor hát ilyen jelenleg :




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é