Ugrás a fő tartalomra

Könyvtár - Könyvtér 2.0

Tavaly volt az 1.0-ás változat, ami Könyvtár, Könyvhét, Könyvtér nevet kapta, majd hála Medárdnak, és az esőnek maradt a könyvtárban. Idén már előre nagy volt az izgulás, hogy akkor most elmos-e megint minket a víz, vagy lesz olyan rendes, és legalább erre a napra felfüggeszti az esést.
 Tekintve a csütörtöki és pénteki időjárást kicsit para volt a készülés, emellett általános káosz, hogy senki nem tud semmit sem. Én a B és C tervet sem, úgyhogy nem tudom mit kellett volna csinálnom eső esetén :D
 Mindenesetre, reggel nem esett, és egész nap rendes volt az idő...mármint az esős fele. Viszont kaptunk viharos szelet, amiben  a papír dekorációk és sátrak meglehetősen ingataggá és szökőssé váltak. Én személy szerint fél kilenctől voltam ott, körülbelül egyszerre érkeztem a cuccokkal is. A Líra-Móra sátrát...pavilonját próbáltuk a helyén tartani, ami nem volt olyan egyszerű, öt emberes munka volt, mire végül úgy döntöttünk, hogy a "rendezd be a teret" átmegy a "rendezd át a teret"-be, és az amúgy feltehetően nem túl mobil nagy tujákat is megmozgattuk, hogy azok legyenek a nehezékek a szél ellen. Végül azért fél óra alatt állt a sátor és nagyjából stabil volt! Közben a többiek felállították a másik két nagyobb sátrat (gyerek kézműves, csillámtetkós mindenes, és a beiratkozás és rejtvényes). A lufik kidurrantak, elrepültek és nem arra forogtak amerre szerettük volna, de végül azok is felkerültek, azt tudom, hogy rendezés alatt kb. 2 durrant ki és nap közben még legalább 3-at hallottam kidurranni.
 A programok tízkor kezdődtek, így mi kb. háromnegyed tízkor már ültünk okosan a helyünkön, körbevéve papírokkal...amiket elfújt a szél, majd szereztünk nehezéket (legközelebb kell köveket keresni!:D), és mint kiderült a sportkönyvek amiket hoztunk árulni, ha másra nem is, de szélfogónak megtették :)
 Délelőtt nem voltak túl sokan, és igazándiból délután sem volt sosem tömeg, de azért akkor már többen voltak. Remélhetőleg jó sokan jönnek vissza a papírral beiratkozni, mert hát jó lenne :)
A programok vegyesek voltak, volt ami nagyon tetszett, volt ami jobban tetszett, mint gondoltam (Selyöm - rakhatnának fel YouTube-ra valami jó felvételt, mert ami van az nem adja vissza milyenek). A Kávészünet jó volt, hála annak mondjuk, hogy már egy hónapja őket hallgatom (akár akarom, akár nem), kevésbé utáltam őket élőben :D Nem leszek a rajongójuk, de élveztem a koncertet, csak most úgy...egy évig nem szeretnék semmit tőlük hallani. A vicc, hogy reggel pakolás közben is tőlük ment szám és már tényleg...unásig ismertük azt az 5-öt.
A könyvtárosok alap hangulata szerintem jó volt, a gyerek részleget sajnáltam, mert szegények aztán tényleg meg sem álltak, és az egyik kolléganőm estére már mindenhol csillámlott :)
Marcsi Néni meséje aranyos volt, másodszorra már volt aki fejből tudta (volt kisgyerek aki reggel is volt, most meg már tudta a szöveget :D), Eszterke papírszínháza szerintem nagyon jó volt, többször kéne színpadon papírszínházkodnia (szerintem nincs ilyen szó :D).
A Jószolgálati Otthon fellépése tündéri volt, de azt beszéltük, talán jövőre délutánra kéne rakni őket, hogy több legyen a néző, bár mi lelkesen tapsoltunk nekik, de biztos jobban esett volna nekik, ha nem csak 15 könyvtáros és 10 civil van ott.
 Összességében jó volt, jól elfáradtam, de legalább nem esett az eső. Jövőre a rendelésbe bele kéne írni azt is, hogy ne legyen viharos szél :D Bár az a gyanúm, hogyha nem fújt volna  a szél akkor roppant melegünk lett volna :)
Remélem jövőre többen lesznek, és hogy idén az aki vitt papírt él is a lehetőséggel és ingyen beiratkozik hozzánk :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é