Nem mondom, hogy nagyobbak az elvárások, hisz a regénytől azt várom szórakoztasson, tehát ott is nagy az elvárás. Az önsegítő könyveknél nem hátrány, ha szórakoztat, és nem alszom be egy fejezet után, de itt nekem inkább az az elvárásom, hogy elgondolkodtasson, mutasson valami újat, és lehetőleg váltsa meg a világom. (hozzátenném, hogy eddig önsegítő könyvet...vagy bármely könyvet, ami megváltoztatta a világom, egyetlen egyet olvastam...ez azért durva).
A Túladagolt boldogságot már vagy 3. alkalommal hoztam ki a könyvtárból. Sőt, nem hoztam ki, amikor elkezdtem végre olvasni. Csak éppen unalmas volt amit olvastam, és belelapoztam, mert tök cuki a borítója, és amúgy is szkeptikus vagyok azzal, ha le akarják rombolni a pozitív gondolkodásra tett kísérleteimet, így úgy döntöttem, hogy csak akkor viszem haza (...3-szorra), ha meggyőz az első x oldalon ami belefér a munkaidőben olvasásomba. Nos meggyőzőtt, úgyhogy kikölcsönöztem, hazahoztam, és pár nap alatt át is rágtam rajta magamat.
1. nem rombolja igazán le a pozitív gondolkodást, csak más megvilágításba rakja. Inkább amolyan józan paraszti észt mutat, és felmutatja, hogy sok a hülye amerikai. Bocs kedves Amerikaiak! Bemutatja, azt hogy mennyire képes egy-egy önsegítő praktika totálisan kimosni a buta emberek fejét.
Ilyenkor amúgy megnyugszom (amikor ilyet olvasok), hogy nem vagyok annyira buta. Ugyanis én a pozitív gondolkodást, vagy a vonzás törvényét is bizonyos távolságból szoktam figyelni és alkalmazni. Nem támaszkodom maximálisan rá. Hiszem, hogy van ereje és van befolyásolása az életünkre, de azért nem bízom rá az életemet. Nem sétálok át csukott szemmel a zebrán azt mormolva, hogy bevonzom, hogy ne csapjanak el. Ez csak egy sarkított példa. De a könyv többször is vázolja, hogy milyen durva szinten képesek emberek ebben hinni...és be kell látnom, hogy az már ijesztő.
2. Több oldalról közelíti meg a dolgot, és rengeteg, számomra ismeretlen felfogást hoz példaképpen. A sztoikusokról sem hallottam még, így roppant érdekes volt számomra az a fejezet is. Eckhart Tolle
neve nem volt már teljesen ismeretlen nekem, de itt azt kell mondanom, hogy egészen szimpatikus lett. Eddig ezzel a most hatalmás cuccal nem igazán vett rá arra, hogy olvassak tőle. De az író is ajánlja az Új Föld-et, aztán utána még egy könyvben ajánlották, úgyhogy kénytelen leszek most már azt is olvasni :)
3. Igazándiból nem akar semmiről sem meggyőzni. Nem mondja ki, hogy hülye aki ebben és abban hisz, de vázolja minden ilyen teória árnyoldalát, vagy azt, hogy mondjuk egy laikus miért is nem látja át a dolgokat. Vázolja persze azt is, hogy Amerikában mennyire megy a parasztvakítás, holmi Motivációs tréningnek álcázva, meg az a sok agymosás, ami ilyenkor megy, mondván, hogy a csordaszellemnek hála sokkal egyszerűbb befolyásolni mindenkit.
4. Mindent ki is próbál. Minden teória vagy hasonlót személyesen megnézett, kipróbált, aztán mondott véleményt a dologról. Volt elvonuláson, beszélt Tolle-val, vagy elment a sztoikusok "vezetőjéhez", és elbeszélgetett vele. És ez nekem tök pozitív volt. Mert nem a levegőbe beszélt, ott volt, kipróbálta, valami tetszett neki, valami nem, de nem húzta le, szimplán bemutatta azt is, hogy hát, azért van amit meglehet kérdőjelezni benne.
Igazándiból borzalmasan kellemes volt olvasni a könyvet. Nem ömlengett, nem ismételte magát százszor, és elég tág köröket mutatott be. Amolyan alternatívákat, ha éppenséggel nem a Titkon, vagy egyéb vonzás törvényén akarsz megrekedni. Jó volt olvasni, a kétségeiről, és a próbálkozásairól, és meglehetősen kellemes az írásmódja. Bánom, hogy nem előbb olvastam, bár az is igaz, hogy ha nincs mögöttem ennyi pozitív és vonzás törvényes könyv, akkor lehet nem értettem volna, mi az amit károsnak tart. A vak hitet valamiben, amit nem is tudsz bizonyítani. A vak hitet, hogy így konkrétan lelépsz a semmibe, és bízol benne, nem esik bajod....a vak hit sose jó.
Hinni kell és hinni jó, de mértékkel. Tudni kell, hol megy át az egész már fanatikusan rágörcsölős dologgá...és akkor abba kell hagyni.
Rengeteg önsegítő könyvet olvastam, és fogok is még (igen, várom a megváltást), és ettől nem is vette el a kedvemet ez a könyv sem. De felkeltette az érdeklődésemet egy csendes elvonulásra, vagy a sztoikus megfigyelésre, és ez tök jó.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5
Beismerem, cuki a borító, és ez tetszett meg elsőnek...igen, néha nagyon felszínes dolgoknak hála választok olvasnivalót. Elég egy jó cím, egy jó borító és tádám. De most, legalább egy jó élmény is van mögötte. Jó volt, köszönöm, hogy olvashattam, és olvassa más is. Azok is, akik nagyon önsegítő könyvesek, és azok is, akik viszont ezt a műfajt rühellik. Mert ez relatíve bemutatja, lerombol pár tévhitet, és kapunk egy jó vázlatot, miben hisz az aki hisz az ilyesmiben.
Fülszöveg:
A sikerhez a kudarcon, a nyugalomhoz a szorongás elfogadásán keresztül vezet az út – avagy hogyan segíthetünk magunkon radikálisan új módszerekkel?
Az önsegítő könyvek nem működnek. A gazdagság – már ha egyáltalán sikerül elérnünk – nem feltétlenül jár együtt a boldogsággal. A szerelem, a családi élet és a munka gyakran éppen annyi nehézséget okoz, mint örömöt. Még abban sincs közöttünk egyetértés, hogy mit jelent a „boldogság”. Hiábavalóan hajszoljuk hát? Vagy csak rosszul közelítünk hozzá?
Oliver Burkeman Keleten és Nyugaton, régi szövegekben és távoli tájakon kutakodott, hogy könyvében olyan különleges embereket mutathasson be, akik egyedien és meglepő módon gondolkodnak az életről. Legyenek bár kísérleti pszichológusok, a terrorizmus szakértői, buddhisták, gyakorlatias üzletemberek, görög filozófusok vagy modern guruk, abban valamennyien egyetértenek, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten a boldogság szüntelen hajszolása tesz minket boldogtalanná. Pedig máshogyan is eljuthatunk a boldogsághoz és a sikerhez. Méghozzá a kudarc, a pesszimizmus, a kockázat és a bizonytalanság elfogadásával – még ha általában épp ezeket igyekszünk is elkerülni.
A gondolatébresztő, meghökkentő, ugyanakkor humoros mű az intelligens ember kalauza a boldogság sokszor félreértett fogalmának megértéséhez.
Méregtelenítő kúra az önfejlesztő könyvek áldozatainak
The Guardian
Eredeti mű: Oliver Burkeman: The Antidote
Könyv: Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 242
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633109168
Fordította: Gyárfás Vera
Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 20.
2 megjegyzés:
Friss sztoikus Ryan Holiday, vagy éppen Tim Ferris :) kár, hogy mivel mi ugyebár szakkönyvtár vagyunk, nálunk semmilyen pszichológia jellegű könyv nincs, mondjuk most éppen időm se nagyon ilyesmit olvasni.
De majd ha jó idő lesz, akkor ránézek valamelyik Fszek nagyobb könyvtárban :D
Amúgy tényleg hihetetlen, hogy mennyi mindent el lehet adni, még mindig!, szerencsehozó talimánként, ideaként...
Molyon rájuk néztem. Holiday-nek vannak nálunk a könyvtárban könyvei, meg talán Ferrisnek is az egyik megvan. Ha nagyon ráfogok érni akkor mindenképpen belenézek a könyveikbe :) Köszike!!
Megjegyzés küldése