Ugrás a fő tartalomra

Tibeti és Kínai közmondások

Idén eléggé bevásároltam a Könyvudvarban közmondásos könyvekből. Meglehetősen jó áron árulták, és amúgy is szeretem az ilyesmit. Bár arra is rájöttem, hogy töményen néha meglehetősen sok az amit egy ilyen kötet tartalmaz. Feltehetően olyasminek lenne jó, hogy egyszer-egyszer felcsapom és csak pár okosságot olvasok belőle.
 De mivel az Amit Főztél ... kihívás szerint nekem el is kell olvasnom, amit idén beszerzek, így én ezeket általában együltő helyemben ledaráltam.
 Persze egy-egy kötet közt kihagyok egy hónapot, vagy kettőt, hogy azért ne fulladjak bele a közmondásokba. És míg egy népcsoportét olvasom, addig nem kezdek bele másikba, mert nem akarom keverni a dolgokat.
 Az egyhuzamban olvasás előnye az, hogy nagyon hamar rá lehet találni, a majdnem teljesen egyforma közmondásokra. Hogy mennyiféleképpen képesek voltak ugyanazt kifejezni a régiek. Persze ismerjük be, hogy a fordítás valamennyit feltehetően torzít is a dolgon, de még így is egy jó kis betekintés egy-egy népcsoport régi világfelfogásában.
 A Kelet kiadó gondozásában megjelent kötetek, meglehetősen szép külsőt kaptak, így már az is megmelengeti a szívet, hogy kézbe vesszük a köteteket. Amúgy a polcon is remekül mutat (ami nekem egy mellékes plusz, de vannak emberek akiknek ez tényleg fontos :D), tehát sokat adott a kiadó arra, hogy szép köntösbe bújtassa a válogatását.
 Abból kiindulva, hogy a kiadás után 7 évvel már harmad áron... negyed áron árulja a Könyvudvar, azt kell feltételeznem, hogy sajnos a magyar közönség, nem volt annyira vevő a közmondás gyűjteményekre. Pedig szerintem nagyon jó dolog, ha beleláthatunk abban, miben gondolkodunk másképpen és miben vagyunk hasonlók másokhoz. Ugyanis a közmondások meglehetősen nagy réteget fed le.
 Én 5 ilyen kötetet vettem, ebből 4-at már olvastam. A kínai, tibeti, koreai és japán közmondásokat már olvastam, az indiai még hátravan, de arra is sor kerül a közeljövőben. (már csak a kihívás miatt is). Ebből a két kötetből amúgy a tibeti jobban tetszett, közelebb állt hozzám, mint a kínai, de ennek ellenére, mind a kettőbe találtam kedvenc idézeteket, és pár olyat, amin bőségesen el lehet gondolkodni.
 Ami még nagyon tetszik a kötetekben azaz, hogy a végén egy jó kis összefoglaló van. Itt is ajánlom azt, hogy ezzel kezdjünk. Ugyanis rengeteg olyan információt ad, ami jobban érthetőbbé teszi az egész kötet tartalmát, egy-egy közmondást. Én a koreai után éreztem főleg azt, hogy "basszus előbb kellett volna ezt olvasni", így a tibeti és a kínai közmondásoknál, már előbb az utószót olvastam el és csak utána a közmondásokat.
 Azért remélem, hogy több keletje lesz a könyveknek, mert elég gyér molyon ez a 4-5 olvasás egy-egy kötethez. És nem tudom elhinni, hogy ennyire nem szoktak az emberek közmondásokat olvasni. Én régen is szerettem az ilyeneket, most meg pláne, és nem csak azért, mert hirtelen ennyit kell lenyomnom egy évben :D

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyvek kinézetével, tartósságával, méretével és belső elrendezésével (csak az utószót előre raktam volna).

Belbecs: 5/5
 Mivel én szeretem a közmondásokat így nekem tetszik. Merem ajánlani azoknak akik szintén így vannak ezzel, illetve, ha nem is akarnak mindegyikbe belelesni, azért nem ártalmas, ha azon nép közmondásait elolvassák, akikhez kicsit közelebb érzik magukat. Ezért olvastam a Japán közmondásokat először... így belegondolva, az tetszett a legkevésbé :D




Könyv: Sári László (szerk.): Kínai közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 188
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Gulyás Csenge, Harkány Julián







Könyv: Sári László (szerk.): Tibeti közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 190
ISBN: 9789638807847
Fordította: Harkány Julián

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é