Yei Theodora Ozaki: Japán ​tündérmesék

 

Őszinte leszek, ez nem volt egy gyors olvasás. Egészen a végéig amúgy, ha pontoznék, akkor 4 pontot adtam volna az 5-ből, de az utolsó sztori annyira oda illet, hogy akkor legyen ez csak 3 pont. Nem is értem amúgy, rengeteg mese, mitológia dolog van a Japán folklórban, így nem értettem azt, hogy konkrétan egy JAPÁN tündérmesék címre keresztelt kötet, miért zár egy KÍNAI történettel. WTF?

 Összességében amúgy a kötet teljesen rendben van. Tartalmaz elgépeléseket, de nem olyan sokat, hogy kifussak a világból miatta, vagy hogy elkezdjem bakinak felvinni a molyra. Oké, lusta voltam post-itet magammal vinni az olvasáshoz, mert olyan kevés volt, hogy ezért nem tartok magamnál. 

A válogatás elég nagy szórással merít a démonok-istenek-japán alapítóatyái témakörökből. Vannak állatmesék és okos-buta fiús. Természetesen nagyrészt mészárlással végződnek, a gonosz megbűnhődik, a jó győzedelmeskedik, mint úgy általában mindig az ilyen történetekben.

Örültem, hogy rengeteg történet játszódott a Tengerek sárkány uránál, mert szerintem ő amúgy az egyik legmenőbb karakter jelen kötetben. Nem mindig túl hízelgő amit csinál, ennek ellenére azokat a történeteket valahogy jobban élveztem, mint a "utáljuk egymást, álljunk össze, győzzük le a gonoszt" random főszereplővel aki vagy barackból, vagy másból született (Termett ott). Természetesen nem hiányozhatott a Bambusz - és Hold témakörből jött isten áldása leánykák sem. És mivel tündér mesék így amúgy ezeknek teljes létjogosultságuk van és csak azért nem pontozhatom le, mert "Én már mindet ismertem". Mert igen, ha valaki relatíve sokat olvas a témában akkor neki ezek a történetek nem újak, nem adnak hozzá túl sokat de ennek ellenére élvezett volt olvasni. Ha az a kínai mese nem került volna oda a végére komolyan...nem értem.

Plusz pont a kötet végén lévő szójegyzetekért, ami nagyjából az összes kicsit ismeretlen szó magyarázatát tartalmazza röviden. Feltehetően akik most ismerkednek a Japán kultúrával azoknak ez nagyon nagy segítség lehet. Nekem is volt ahol örültem, és hátra lapoztam, hogy ez mi a fittyfene. Nem sok ilyen volt de volt.

Az illusztrációk amúgy borzalmasak, olyan... mintha kiszedtek volna random japán képeket valahonnan, olyan ismertebbeket és úgy fekete fehérbe bekopizták volna csak úgy, nagyjából a történethez illően. Megnyugtatásképpen csak a fejezeteket elválasztva vannak ilyenek, kicsik és nem is minden mese közt van! A kötet teljesen megállja a helyét amúgy ezen képek NÉLKÜL is.

Viszont a borító nekem nagyon bejön...nem, nem azért vettem meg...jó....70%-ban az döntött arról, hogy nekem az kell, amellett, hogy amúgy érdekel a Japán tündérmesék világa is...de a borító...nos sokat számít.

Fülszöveg:

Egy ​oly távoli és sokáig elszigetelt ország, mint Japán önálló, világtól elkülönült fejlődése mindig érdekes, meghökkentő eredményekhez vezet, ami a Japán esetében különösen igaz. Elég csak a mesevilágára és annak legérdekesebb, legkülönösebb darabjaira pillantani. A tenger és a japán nép kapcsolata mély és bensőséges. Számos mese örökíti meg ezt a szoros kapcsolatot, minden esetben mély tiszteletet fejezve ki a tenger és annak lakói iránt. Talán legszebb kifejeződése ennek az árapálykövek megjelenése a mesékben, mely kövek csodás képességükkel áradást támasztanak, vagy árvizet tüntetnek el egy szempillantás alatt. De éppoly különleges a japán nyestkutya emberi képességekkel felruházott alakja, mely ravaszságával és gonoszságával nemcsak az ember eszén jár túl, de bizony meg is ölheti a naiv emberi lényeket. Az egyik legmeghatóbb történet Siro kutya története, amely a feltétlen hűség és kölcsönös szeretet szívbe markolóan szép leírása. A tenger és a tengerek sárkánykirálya több mesében is felbukkan: Rjúdzsin korlátlan hatalommal bír a vizek fölött, de a szárazföldön ereje eltűnik. A két világ találkozása azonban érdekes történeteket szül: ahogy ma is látjuk, a tengerek alkalmanként óriási pusztítást végeznek a partvidékeken, legyen kiváltójuk trópusi vihar, vagy földrengés. S ugyan ma már értjük az ezek kialakulásához vezető jelenségeket, de sok ezer évig ez nem így volt. A váratlanul lecsapó, hatalmas erejű szökőárak vagy trópusi viharok látszólag ok nélküli megjelenésére kellett „valaki”, aki haragjában, vagy pusztán az ember megleckéztetésére támasztja ezeket a pusztító természeti jelenségeket. A japán mesevilágban ilyen hatóerő Rjúdzsin vagy az árapálykövek. A kötet 22 mesét, a Japán meseirodalom több száz, esetenként ezeréves darabjait gyűjti csokorba, számunkra egzotikus keretek közt, igazi csemegét kínálva a meserajongóknak. A kötet első ízben kerül magyar nyelven az olvasók elé.

Tartalomjegyzék:

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz

Eleanor Marion-Crawfordnak

Előszó

Uram, rizseszsákkal

A nyelve szegett mezei veréb

Urasima Taró, a halászlegény története

A gazda és a tanuki

Sinansa, avagy a dél felé mutató kocsi

Kintaró, az aranyfiú kalandjai

Hasze hercegnő története. Régi japán mese

Az ember, aki nem akart meghalni

A bambuszvágó és a Hold-gyermek

Macujama tükre. Történet a régi Japánból

Adacsigahara gonosz szelleme

Az eszes majom és a bölcs medve

A boldog vadász és az ügyes halász

Az öregember, aki virágzásra bírta a kiszáradt fát

A medúza és a majom

A makákó és a rák viszálya

A fehér nyúl és a krokodilok

Jamato Takeru herceg története

Momotaró, avagy a barackfiú története

Rasómon emberevő óriása

Hogyan szabadult meg az öregember a golyvától

Nü-va császárnő és az öt színű kövek. Régi kínai történet

Jegyzetek

Popper Péter: Lélekrágcsálók

 

Régebben nagyon szerettem Popper Péter könyveit, mert ő egy igazi mesélő. Sajnálom, hogy míg élt, nem jutottam el egy előadására sem, mert biztos vagyok abban, hogy élveztem volna.

Popper Péternek mindenről van véleménye, nem ítél el senkit és megrögzötten kereste azt, hogy hogyan tehetné elviselhetőbbé a világot, mint amilyen. Rengetek előadásáról olvastam ilyesmi gyűjteményt, itt is voltak már ismerős sztorik. Annak idején pont ezért a rajongásomért vettem meg ezt a könyvet. Aztán eltelt pár év, már 2020-ban várólista csökkentő könyv volt (há!). Idén aztán eljutottam odáig, hogy el is olvassam, hát...

Popper Pétert még mindig nagyra becsülöm, de ez valahogy nem volt az igazi. A témák jók voltak, de valahogy nem hatotta át az amit régen őt olvasva éreztem. Nem volt rossz, de nem volt kiemelkedően jó kötet sem. Akik szeretik Poppert azoknak feltehetően tetszeni fog, de ahogy írtam is, van egy csomó olyan történet, amit Máshol már olvashattunk, így itt sokadszorra már nem ütött nagyot.

És amúgy pont az a baj az ilyen előadások kivonatával, összeválogatásával, hogy a legjobbakat akarod beleválogatni, de a legjobbakat már aki ismeri úgyis ismeri, így annak nem lesz újdonság, ha meg nem a legjobbakat rakod bele, akkor aki szereti sem fogja már annyira szeretni, hisz gyengébbek az előadások. A kötet 2010-ben jelent meg, nem tudom, hogy még Popper Péternek volt-e köze hozzá vagy sem. Ugye 2010-ben hunyt el, így nehéz megmondani, hogy ezt Még ő válogatta, vagy ez már az a kötet, ami "húzzunk le még egy bőrt róla", halála után is típus. Csak mert azóta is jelennek meg könyvei...előadásokból... nem tanulva abból, hogy van ami akkor volt jó amikor volt...és nem kell újra és újra átválogatni, csak hogy legyen egy könyv, amit megvehetnek azok, akiknek Popper Péter neve még mond valamit. Én kedveltem az életfilozófiáját - már amennyire megismertem -  és fogok is olvasni tőle, régebben kiadott, régebbi könyveit, mert abba még benne volt az eszenciája. Jelen kötetnél sem éreztem ezt már annyira. Lehet, hogy eleve annyira nem vagyok oda az "előadásokból válogattuk" típusú kötetekért, vagy csak ez kapott most rosszkor el ^^

Fülszöveg:

Ebben ​a válogatáskötetben Popper Péter legjobb előadásai közül gyűjtöttünk egy csokorba tízet, melyek megmutatják, milyen végtelenül színes egyéniség és bölcs, jó humorú tanító volt a nemrég elhunyt pszichológus. Az elgondolkodtató, szórakoztató fejezetek hétköznapi életünk egy-egy fontos témájára épülnek, ilyen például a félelem, a szorongás, a depresszió, az egyéni és kollektív hazugságok, a játszmák, a családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek. Popper Péter hosszú éveken át, egészen haláláig rendszeresen tartott a széles nyilvánosságnak szóló előadásokat, melyeket az ország minden pontján óriási érdeklődéssel várt a közönség. Ezeken a sokszor több száz fős találkozásokon az élet nagy kérdéseiről és problémáiról mesélt, melyek alaposan meg tudják gyötörni, sebezni az emberi lelket. Ezeket nevezte ő lélekrágcsálóknak. A hallgatóság persze mindig azt szerette volna megtudni tőle, hogy mi a megoldás, hogyan védekezhetünk a lélekrágcsálók ellen, és miként gyógyíthatjuk be az általuk ejtett sebeket. Ő pedig, ha ismerte az ellenszert, a gyógyírt, ha tudott valami titkos praktikát, akkor elárulta. Ha nem, akkor minden szépítgetés és kincstári optimizmus nélkül bevallotta: nem hisz abban, hogy az élet minden problémájára létezik megoldás. Vannak olyan helyzetek is, amelyeket csak elviselni lehet, jól vagy rosszul. A tanítás azonban sohasem felesleges, hiszen információk és megoldások mellett vigasztalást is nyújt, segít újragondolni és átértékelni dolgokat, erre pedig valamennyiünknek szükségünk lehet.

Tartalomjegyzék:

Játszmák és sorsok

Lélekrágcsálók: a szorongás, a félelem és a pánik

Fussunk el a bánat elől?

Ősök és utódok

Családi boldogság, családi pokol?

A hazugság ára

Barangolás a tudatszintek között

Belső erőforrásaink nyomában

Őszinteség, hazugság és titok a párkapcsolatban

Boldogság – a frázisok fojtogatásában

Maurice Leblanc: Arsène ​Lupin, az úri betörő (Arsène Lupin)

 

Valószínű, hogy ez az a könyv, amit ha a Netflixes sorozatot nem látom, akkor soha nem olvastam volna el.

Meg persze feltehetően akkor sem, ha nem adják újból ki a novellákat, több kötetben. Azaz igazság, hogy bár szeretem a krimiket, annyira nagyon nem olvasok krimit, inkább csak úgy elvétve, néha. Feltehetően a régi kiadás is megvan a könyvtárnak ahol dolgozom, de onnan nem feltétlen hoztam volna ki, biztos valahol elrejtve a raktár mélyén porosodnak szegény szerző kötetei. De ugye jött a Netflix, és bekerült a köztudatba Arsène ​Lupin. Nem vagyok túlzottan a Netflix barátja, de az tény, hogy rengeteg könyvre felhívja a figyelmet az adaptációival, még ha ezek az adaptációk néha köszönő viszonyban sincsenek magával a könyvvel.

Jelen esetben ugye igazándiból azt a könyvet, annak egy részét olvashatjuk, amit a 21. századi betörő a kisfiának ad, minthogy ez izgalmas, ne csak a telefonját nyomkodja. A sorozatot amúgy mindenkinek ajánlom, mert szerintem humoros, a karakterek szerethetőek, tehát ha akartok egy vicces rablós sorozatot nézni akkor itt a Lupin , ha viszont könyv formában szeretnétek könnyed kis rablós sztorit olvasni, akkor ez a könyv sorozat is teljesen jó. 

Elsőre kicsit bele kellett rázódnom, mert hát ismerjük be, az eredeti mű 1907-ben jelent meg, tehát több mint száz év eltéréssel olvashatjuk, mint ahogy meg lett írva. És a nyelvezet már 50 év eltéréssel is lehet nagyon más, nem hogy több mint 100 év eltéréssel. Viszont nagyon hamar bele lehet rázódni. Feltehetően az új fordítás miatt, amit kapott. No meg mert amúgy szórakoztató.

Arsène ​Lupin egy meglehetősen szórakoztató zseni és tolvaj egy személyben. Megadja a módját minden betörésnek és nem retten el a fejtörőktől és a sok tervezéstől, szervezéstől sem. Igazi zseni aki rászánja az időt arra, hogy tökéletesen vitelezze ki a lopásait, szökéseit, és éppen ezért olyan nehéz elkapni, vagy kirabolni őt magát. Nem lehetetlen, de elég nehéz. Okos, tanult és a kornak megfelelő tudás birtokában van, jóval okosabb kortársainál, a rendőrségnél és ez az ő egyik erőssége. Tisztában van a határaival, azzal meddig mehet el, úgy hogy ne bukjon le. Egy szóval Zseni!

A novellák meglehetősen jók voltak, nem mondhatnám, hogy volt benne gyengébb és erősebb. Hozták azt a színvonalat amivel elkezdődött. Voltak összetettebb esetek és kevésbé összetettek, de mindegyik érdekes volt. Van egy séma ami alapján megy elkapás-börtön-szökés-megismerkedés stb. (ezt azért merem leírni, mert ha elolvassátok a tartalomjegyzéket, nagyjából az is ennyire spoileres ). És nem is az a lényeg, hogy elkapják, hanem hogy hogyan. És nem az a lényeg, hogy megszökik, hanem az hogy hogyan! :) Olvassátok, mert amúgy jó kis könyv. Most betáraztam a többi kötettel is, úgyhogy majd lehet sorra veszem őket is ;)

Tartalomjegyzék:

Arséne Lupin letartóztatása

Arséne Lupin a börtönben

Arséne Lupin szökése

A rejtélyes utas

A királyné nyakéke

A kőr hetes

Imbert asszony széfje

A fekete igazgyöngy

Herlock Sholmes túl későn érkezik

Fülszöveg:

Új, modern fordításban!

A Maurice Leblanc által teremtett úri csirkefogó, Arsène Lupin az álcázás mestere és ravasz szélhámos, akitől az ártatlanoknak és a szegényeknek nincs mitől tartania – a gazdagoknak és hatalmasoknak annál inkább.

A mestertolvaj ma is szórakoztató, szellemes párbeszédekkel és bonyolult cselszövésekkel teli kalandjai óriási hatást gyakoroltak a krimi zsánerére, és méltán nevezhetők a műfaj klasszikusainak.

Arsène Lupin legjobb történetei most új, modern fordításban olvashatók.

Januári Olvasási tervek

Forrás

 Csak mert szeretek tervezni!

A Januárom, ha minden jól megy, és úgy tudok olvasni, ahogy szeretnék, és mindenre is lesz időm, akkor:

1. Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék : Szeretném befejezni, a tavaly elkezdett kötetet, hogy ne legyen túl sok áthozott könyvem tavalyról.
2. Popper Péter: Lélekrágcsálók: Ezzel nyitottam a várólista csökkentést. Mindenképpen a hónapba be is szeretném fejezni. Jó lenne legalább 1 könyvet elolvasni havonta a kihíváshoz. Bár magamat ismerve, jobb ha előre veszem őket, mert év végén biztosan nem lesz kedvem majd elolvasni azt, amit tavaly úgy gondoltam, hogy idén aztán biztosan elolvasom. A tavalyi sikeres kihívás teljesítés a véletlen, és a 10 db nagyjából 100 oldalas Bane krónikáknak volt köszönhető. De majd idén! Idén rendes könyvek vannak azon a listán.
3. Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő: Szintén tavalyról áthozott könyv, akkor még a fele hátra volt, most már csak nagyjából 22 oldal. Úgyhogy bizton állíthatom, hogy Lupin-t sikerül Januárba elolvasnom :)
4. Neal Shusterman: Kaszás: És még ez amit a hónapra tervezek, hogy fogyjon a kölcsön könyvek listája is.

Az elképzelés amúgy valami ilyesmi. 1 kölcsön, 1 könyvtár, 1 saját. Hogy fogyjon a könyvtárból ide hordott mini könyvtár, hogy azért haladjak a magánkönyvtárral is, illetve, ha már kölcsön kértem valamit azt illik is vissza adni (lehetőleg elolvasva). Tehát nagyjából a januárt így tervezem :) Ha ügyes és gyors leszek akkor nézek valamit random hozzá még ;)

Meik Wiking: A hygge otthon

 

Szeretem a szerző könyveit, mert olyan jól összeszedett, hangulatos, és kellő humor van benne. Nem olyan sok, hogy már zavaró legyen, de éppen elég ahhoz, hogy elvegye a kötet túlzottan szakirányú mivoltát. Éppen erről jut eszembe, hogy nehéz lenne megmondani, amúgy, hogy ez a könyv mégis mi.

Nem regény, nem novella, de a hangvétele miatt olyan nagyon szakirányúnak sem mondanám. Olyan érzés olvasni, mintha egy kényelmes nappaliban ülve, hallanám, ahogy felolvassa, vagy éppen mesél a szerző arról, hogy hogyan is tudnánk elérni, hogy otthonunk olyanná váljon, ami a legnagyobb mértékben képes minket boldoggá tenni. Meik egy nagy mesélő, és imádom olvasni ahogy ő ír.

A Hygge, majd a Lykke végül az Emlékteremtés művészete köteteivel belopta magát az olvasók szívébe. Legalábbis az enyémbe biztosan. Az Emlékteremtés művészete volt ugyan a legkevésbé tetsző kötet, de ennek ellenére továbbra is vártam, hogy megossza Meik a kutatások eredményét, abból a híres neves Boldogságkutató intézetből. Egyrészt tök jó, hogy van ilyen intézet, hogy kutatják a boldogságot, másrészt valahol végtelenül szomorú, hogy kutatni kell azt, hogy lehetnek az emberek boldogok. Elméletileg régen ez zsigeri dolog volt, nem volt annyira nehéz elérni. Tény, akkor kevesebb dolog és hír vett körbe embereket és a világ legtöbb nyűgjéről fogalmuk sem volt, és a közvetlen közelük megadta számukra a boldogságot. Ma az információs társadalomba, maximum a digitális lekapcsolódással oldható ez meg. Bár gyanús, hogy akkor is valaki elmeséli, mit olvasott arról, hogy . ..  

Jelen kötete Meiknek arról szól, miként teremthetjük meg a skandináv életérzés egyik legkuckósabb, legkellemesebb, legboldogabb állapotát a hyggét otthonunkban. Plusz kedvességi pont azért, mert a szerző kifejti, hogy mostanában, minden sz*rt elakarnak adni hygge címkével, de nem kell bedőlni ennek. A jelen felszereléseinkkel, a jelen dolgainkkal éppen úgy meglelhetjük hyggét, felesleges vásárolnunk bármit is.

 A Hyggéhez kellhet pár dolog, de a legtöbb dolog opcionális, egyénre kell szabni. Kell kellemes fény, mindenhez megfelelő, munkához erősebb, olvasáshoz, beszélgetéshez gyengébb és melegebb. Kell kényelmes hely a lakásban, ami  a tiéd, ami mint egy vár körbeölel és megóv, ahol a legjobban érzed magad, ezt érdemes párnákkal, kellemes puha dolgokkal feldobni, de anélkül is remek. Jó ha van a lakásban növény, mert boldoggá tesz, hidd el, a jelenlétével boldoggá képes tenni egy virág, egy zöld növény. Persze érdemes locsolni, mert a haldokló, döglődő növény, totál nem hygge.

A hyggéhez jó, ha vannak otthon könyvek. Egy otthon könyvek nélkül borzalmas. Érdekes volt arról a kutatásról olvasni, hogy igazándiból úgy nagyjából 80 könyv az ideális ami legyen egy háztartásba, és előbb utóbb olvasni is fogják azokat. Hogy a gyerekeknél mennyit jelent az ha a könyveket csak látják is.

A hygge a dán boldogság egyik alap szava. Kapcsolódás az emberekhez, meghittség, harmónia, boldogság elegye. Nem kell mindig a barátaiddal lenni, de jó ha sokat vagy velük. Nem kell mindig bekuckózva olvasnod, vagy filmezned, de azért ennek is megvan a maga előnye. Nem kell semmit vásárolnod, de azért ha gyertyát veszel és azzal hangulatot varázsolsz, akkor az is teljesen rendben van. Járd a természetet, de mindig legyen egy Otthon, amit otthonnak is érzel. Ami nem csak egy lakás, ház ahol élsz, hanem amikor megkérdik, hogy hol laksz, mondhasd, hogy otthon, otthon az a hely, ahol a legnagyobb biztonságban érzed magad, ahol a legjobb énedet mutatod, sallang nélkül, ahol önmagad vagy, ahol a világmegváltó gondolataid születnek és így tovább :)

Remélem nektek is van otthonotok :) Nekem van ;) Elég hygge ^^

Fülszöveg:

Az otthon a kapcsolódás és a nevetés helye. Az a hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, támogatásra és megértésre lelünk, és teljesen önmagunk lehetünk.

Meik Wiking legújabb kötetében elénk tárja, hogyan hat otthonunk kialakítása jóllétünkre, és hogyan válhat az életterünk – a dán hygge elvének alkalmazásával – olyan hellyé, ahol nemcsak élünk, hanem igazán boldogok lehetünk.

A koppenhágai Boldogságkutató Intézet új kutatásain alapuló könyv olyan egyszerű praktikákat mutat be, amelyekkel nagy változást érhetünk el: például mitől érezhetjük bármelyik helyiséget tágasabbnak, miért okoz több örömet a kerek étkezőasztal, és miért fontos a jó világítás.