Macuo Basó: Útinaplók

Nem is tudom, hogy hányszor írtam már a blogba, és hányszor mondtam szóban, hogy nem szeretem a verseket. Viszont szeretem a haikukat, még akkor is, ha a haiku is vers valahol. Mindig is furának tartottam, hogy a haikuk és wakák kivételt képeznek. Ezeket ugyanis szeretem, és kétlem, hogy szimplán azért mert Japán. Bár ki tudja. A nyugati haikuktól a falat kaparom például, valahogy meggyőződésem, hogy vannak dolgok, amiket azok tudnak a legjobban művelni, akik eredetileg „kitalálták” azokat. A japánok értenek a haiku és waka költészethez ez egy tagadhatatlan tény. De nem minden japán ért hozzá amúgy, olvastam már nekem nem tetszőt is.

 De, hogy hogyan kerülnek a poszthoz a haikuk? Nos, a molyon kívánságlistára raktam Basó útinaplóját. Basó az egyik kedvenc haiku költöm, és örültem, hogy kiadták az útinaplóit, a születésnapomra meg is kaptam, és gyorsan neki is álltam. És végére is értem, a körülbelül 500 lábjegyzettel ellátott kötetnek. A bevezető mondhatni tanulságos volt, és elgondolkodtató is. Főleg arra vonatkozóan, hogy miként, s hogyan is írják át a japán nyelvű haikukat a fordítók, műfordítók. Legyen szó Kosztolányi Dezső, Tandori Dezső, Faludy György vagy bárki fordításáról. Ugyanis nehéz úgy fordítani verset, hogy pontosan átadja azt, amit a költő, író mondani akart, vagy papírra vetni. Kosztolányi gyönyörűen fordít haikukat, csakhogy inkább költ, mintsem fordít, az eredetihez már szinte semmi köze egy-egy haikunak. Tandorit meg inkább nem is szeretném jellemezni, őt sem fordítónak, sem műfordítónak nem tekintem túlzottan. Nem hallottam róla semmi jót, és ha tehetem kerülöm azt, hogy az ő fordításában olvassak. Macuo Basó: Macuo Basó legszebb haikui –t került 2012-ben a kezembe, és ez támassza alá a mostani Basó útinapló előszavában kifejtett „minden fordítás, valahol ferdítés is”. Ugyanis az említett kötetben 3-4 műfordító fordításait olvashattam egy versre. Ott volt az eredeti, majd a fordítások. És a mai napig emlékszem, hogy borzalmas nagy eltérések voltak. Ami valahol azért fura, mert adott a szótagszám, adott a sorok száma, mondhatnánk, hogy adottak a szavak, tehát nem lehetne ekkora eltérés. De van! Borzalmasan nagy, ha valaki megteheti, akkor olvasson csak bele abba a kötetbe, és rájön, hogy miről beszélek.

 Basó útinaplójának előszavában viszont számomra szimpatikusan a fordító kifejtette, hogy ugyan lehet, hogy nem fog így annyira tetszeni a többségnek, de ő fordít. Szavakat. A helyüket sem változtatja meg a haikukban, hogy azok úgy és ott szerepeljenek ahova anno Basó rakta. A szórend marad, az élmény más, mint egy eddig olvasott haiku gyűjteményben.

 Nos, az élmény nem lett ettől rosszabb. Sajnos, nem olvasok japánul, örülök, ha sikerül majd megtanulnom Kicsit japánul, így nekem mindig a fordítások maradnak. Én csak úgy ismerhetem meg őket, ahogy a fordító gondolja.

 Basó útinaplói kellemesen ellazítottak, végtelenül fura fazon volt Basó, de valahol végtelenül egyszerű is. A naplóiban vannak haikuk, de amúgy egy kis tájleírás, sok panaszkodás a fájdalmaira. Hangulatingadozások és érdekességek. Míg olvastam úgy éreztem Basóval járom az 1600-as évek végi japánt. És azt kell mondanom, hogy ez egy remek utazás volt. a sok lábjegyzet ellenére is, ami miatt ide-oda lapozgattam amikor úgy éreztem, hogy tudni akarom, miért is van lábjegyzet. Nem mindig kellett, mert nem mindig volt ismeretlen amit „feliratozott”.

 Akik szeretik Japánt, a japán tájat, a haikukat, Basó-t azoknak mindenképpen ajánlom. Kellemes utazás ez, nagyon kellemes.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

Értem, hogy borzalmasan zsúfolt lett volna a könyv, ha a lábjegyzetek adott oldalon vannak. De valahogy hiányzott, hogy ott legyenek. Talán, ha két könyvjelzőt építettek volna be a könyvbe, hogy eggyel a naplóban haladjunk a másikkal a lábjegyzetben, jobb lett volna. Ennek ellenére szerintem igényes kiadás, jó kézbe venni.

Tartalomjegyzék

Bevezető
A mezőn kifehéredett csontok naplója
Kasima zarándoklat
Hátizsák jegyzet
Szarasina napló
Keskeny út északra
Szaga napló
Illusztrációk
Jegyzetek

Fülszöveg:

Macuo Basó (1644-1694) az egyik legismertebb japán költő, rövid versei a nyugati szépirodalomra is jelentős hatást gyakoroltak. Magyarul már több kötete is megjelent, útinaplói azonban most kerülnek először az olvasók elé. Fordítójuk, Kolozsy-Kiss Eszter 4-5 éves kora óta van kapcsolatban japánokkal, édesapjának köszönhetően, aki előadóművészként és zenetanárként a 80-as és 90-es években többször járt Japánban. Egyetemi tanulmányait japán szakon kezdte meg a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2001-től a Japán Kormány Oktatásügyi Minisztériumának ösztöndíjával a tokiói Gakugei Egyetemen tanult, 2003-ban vette át japán bölcsész és nyelvtanár diplomáját.

Könyv: Macuo Basó: Útinaplók

Kiadó: Ráció

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 108

ISBN: 9786155047138

Fordította: Kolozsy-Kiss Eszter

Barkó Judit: Antiizgulin

Egyedülálló módszer – a lámpaláz legyőzhető

Érdekesnek tűnt a könyv, habár nem feltétlen hívnám a saját esetemet lámpaláznak. Még akkor sem, ha valóban nem szeretek több ember előtt beszélni, és valahogy nehezemre esik, ha például a felettesemmel kellene normálisan kommunikálni. De nem hiszem, hogy ez izgulás, vagy lámpaláz lenne. Még úgy sem, hogy ha megkérdik, akkor micsoda, nos arra nem tudnék válaszolni.

De feltételezzük, hogy ez lámpaláz, és feltételezzük, hogy a leírtaktól majd kevésbé leszek az. A könyv terjedelmét tekintve kevesebb, mint 200 oldal. Ebből ami konkrétan az ötlet arra, hogyan küzdj meg a lámpalázzal, mondjuk 10 oldal. A többi az mind körítés. Aki vizsgára, állásinterjúra készül, annak talán kicsit több, jobb ez a könyv, mert a vége az ebből áll. A legvége, amolyan „nekem sikerült, olvassátok, nektek is fog” típusú lezárás volt. Tehát azok pozitív mesélései, akik ugyan feltehetően a könyvet nem olvasták, de befizettek a tréningre.

 Nem kérdőjelezem meg, hogy Barkó Judit ért-e ehhez, mert feltehetően ért. Szimplán azt mondom, hogy a könyvnek, ebben a formában, ezekkel a szavakkal, történetekkel túl sok haszna nincsen. A tréning feltehetően sokat ad a dologhoz, és feltehetően tényleg segít leküzdeni azt, hogy izgulj, vagy félj, hogy leblokkolj egy vizsgán, hogy képes legyél elérni a célod.

 Ami viszont tetszett, hogy ki van hangsúlyozva, hogy akár lámpalázas típus vagy, akár nem, ha felkészületlen vagy, nagyobb az esélye, hogy bukod az interjút és/ vagy a vizsgát. Tehát a módszer akkor nem segít rajtad, ha eleve nem tudsz semmit. Ez akkor segít, ha megtettél mindent annak érdekében, hogy sikeres legyél, csak éppen izgulós fajta vagy. Ez persze teljesen hétköznapi dolog, erre mondhatjuk azt, hogy alap lenne, de nem hiszem, hogy mindenkinek az.

 A másik, hogy leírt egy történetet, hogy egy posztjára, milyen komment jött, és hogy ennek mi lett a vége. A kommenten elgondolkodtam egy kicsit. Hogy vajon én foglalkoztam volna-e annyit vele, mint amennyit ő tette, hogy feltételeztem volna a sértő és hemzsegő helyesírásba bújtatott dologba azt, hogy ki áll mögötte, és venném-e a fáradtságot, hogy megismerjem. A legtöbben feltehetően nem vennék, és azaz igazság, hogy olyan helyesírású és bántó esetlegesen, sértő kommenteket én egyszerűen figyelmen kívül szoktam hagyni. És betudni annak, hogy egy bolond és/vagy gyerek tévedt a blogomra és ott éli ki frusztrált és/vagy troll énjét. Az ilyenekkel én nem állok le vitatkozni, mert nincs értelme. Ő megtette, és ennek pozitív vége lett, siker történet. Vagy legalábbis a könyvben ezt olvashatjuk.

Megnéztem most a szerző honlapját, és most már értem, hogy miből futotta a könyv kiadása. Hát az átlag ember van egy olyan érzésem, hogy továbbra is lámpalázas és izgulós lesz, mert kétlem, hogy egy átlag kereset (pl. esetemben a közalkalmazotti bér), nem nagyon fedezi a

Személyre szabott tréningek: 15.000 Ft/ alkalom ( 90 perc ), és ugyebár 4-5 alkalom. Tehát, hogy leküzdjem a lámpalázat az durván 60.000-75.000 forintomba fájna. Hát, amikor majd gazdag leszek ezt átgondolom. Amúgy biztos hatásos, de ahogy a könyv végi „ömlengés” is mutatta, tréningre vezérigazgatók, fő adminisztrátorok és hasonlók mennek… A könyv meg, sajnos önmagában semmit sem ér. (szerintem)

A szerző honlapját elérhetitek innen.

Fülszöveg:

Barkó Judit – 20 évig a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetője, kommunikációs mentor, az antiizgulin megalkotója.

A lámpaláz leküzdését segítő módszer megszabadít a nyilvános szerepléstől való félelemtől; legyen szó vizsgáról, prezentációról, riportról, állásinterjúról, vagy bármilyen, az egyén számára téttel járó helyzetről.

  Könyv: Barkó Judit: Antiizgulin

    Kiadó: Saxum

    Kiadás helye: Budapest 

    Kiadás éve: 2016 

    Oldalszám: 190

    Kötés: Puhatáblás

    ISBN: 9789632481630

Ez történt Júniusban!

 Nézzük csak, nézzük csak. Nos az van, hogy júniusban úgy döntött Magyarország időjárása, hogy néha megüti a tűréshatáromat, néha át is lépi azt, és ezzel cseppfolyóssá teszi az agyamat. És előhozza a meglehetősen normál hőmérsékleten szunnyadó lustaságomat. Hívhatnám akár nyári fáradtságnak is, de inkább ráfogom a melegre szimplán.

 A melegnek hála az olvasási sebességem üti a … 10 oldal /  nap átlagot, a moly szerint, amit általában igen naprakészen vezetek, hát igen, érdemlegesen normális hosszúságú könyv még a közelemben sem volt. A jégsárkány, rövid teli képekkel, Ami a szívedet brummja verses, Az ezüstfiú meg nagy betűs…

George R. R. Martin: The Ice Dragon – A jégsárkány         2016. június 7., 21:44 → 2016. június 7.

Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja…              2016. június 9., 19:55 → 2016. június 9., 19:58

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú     2016. június 8., 07:49 → 2016. június 10., 19:49   

J. Goldenlane: Napnak fénye        2016. június 10., 19:49 →       289      

  

Hát ez valami borzalmas átlag, még tőlem is. És nem írhatom a könyv kontójára, mert nem rossz. Annak ellenére sem, hogy még mindig nem sikerült elolvasnom. A történet tetszik, Naga-t imádom, meg a kém csajt is, meg Lin-t és Ticcát is. Tehát a történettel minden oké, a probléma ott van, hogy a melegben nem tudok túlzottan koncentrálni, és gyorsan fáradok. Ami persze nem lehetne nagy indok, hiszen a szobámban van légkondi, így itt nincs is meleg, mégis mire általában leültem a gép közelébe elment a kedvem attól, hogy olvassak, vagy a blogra írjak.

Oh, erről jut eszembe! Egész hónapban kettő darab posztot írtam. Az egyik az előtte lévő hónap összefoglalása volt…

 Viszont Júniusban voltam @Gabye-val és a szüleimmel (és a szüleim ismerőseivel) wellnesselni. Tudni kell, hogy nem vagyok az a nagy wellness fan. Nem megy és nem vonz az, hogy naphosszat a vízben lubickoljak (feltehetően azért, mert nem tudok úszni, valamikor tudtam, de már nem tudok…vagy tudok, csak nem emlékszem rá), tehát nem vagyok egy nagy vizi csibe, de azért elvoltam az ilyen helyeken is. A betegséget, ami rejtélyesen a wellness előtt egy nappal jött, és hazaérkezés után 6-7 órával elmúlt….nos ezt leszámítva jó volt. A szoba kényelmes volt, a társaság jó. Ha nem fáj a torkom és nem köpöm random ki a tüdőmet és nem vagyok hidegtől való tartózkodásra ítélve akkor maximálisan jó volt :D Amúgy a vicc, hogy soha az életben nem fáztam meg, fájdult még meg a torkom, csak mert jegeskávét ittam. Csak mert indulás előtti nap azt ittam AniTigerrel :D

 A karcaimat elnézve Júniusban semmi sem történt velem. A szokottnál kevesebbet karcoltam, és annak sem sok értelme volt, csak szép képek körülbelül. Jah, meg, hogy a Dr. Csontot mindegy milyen sorrendbe olvasom, vagy nem-e. Kiderült, hogy mindegy :D

A Snitten film nézés szempontjából aktívabb voltam. Dr. Csont (2005–2016) negyedik évada közepén tartottam Június elsején, és a kilencedik évad közepéig néztem július egyig. Amúgy jelenleg a tizedik évad közepén tartok. Valahol amúgy örülök, hogy lassan beérem a sorozatot, és nem lesz ennyi megnézendő rész. Talán egy kicsit rákattantam, és be akartam érni a sorozatot, ezért naponta több részt is lenyomtam. Amúgy eddigi véleményem szerint, kicsit más lett a nyolcadik-kilencedik évad körül az egész. És persze most, a tízedik évad első részéért nagyon haragszom. Olyan embert öltek meg, akit imádtam. Viszont az új csávó, hát őt szokni kell, de amúgy szerintem poénos :D

 Normális filmet nem néztem, a gépemen van egy csomó, terv is van, de valahogy nem nagyon akartam egynek sem neki ugrani. Na majd júliusba, moziba sem sikerült eljutnom, bár azt annyira nem bánom. A tervezett film ugyanis itt vagy még nem vetítik, vagy nem is fogják, vagy elsiklottam felette.

 A munkahelyemen történtek változások. Egy kollégám felmondott, egy kolléganő jött. Sokan azt mondták, hogy váratlan volt a felmondása, én ezt nem érzem váratlannak, és drukkolok, hogy megtalálja a maga szerencséjét külföldön. Éljenek a magyar közalkalmazotti bérek mi? Tehát valahol értem, amikor mennek, és amikor azt hallom, hogy „nem innen akarnak nyugdíjba menni”, pedig lehetne a könyvtári állás olyan, hogy az hivatás legyen. Nekem maga a könyvtárosság hivatásom (így érzem), de a munkahelyem, nem az ahol ezt hivatásnak tudom tekinteni. Fura, és kellemetlen párosítás ez, de hát majd lesz jobb is. Minden esetre reménykedem a jövőben. Végtére is olvasni szerető emberek mindig vannak, és lesznek is, könyvtárak is lesznek…remélhetőleg az én életemben még nem szűnnek meg :P

Soman Chainani:  Jók és Rosszak Iskolája	2016. június 1.	3.290 Ft
Charles Gilman: Démon tanár úr	2016. június 9.	1.495 Ft
Charles Gilman: A vipera nővérek	2016. június 9.	1.495 Ft
Jaszunori Nagahata – Jutaka Tazava – Sunszuke Okuda – Szaburo Macsubara: A japán kultúra története	2016. június 13.
Benjamin Percy: Vörös hold	2016. június 16.	690 Ft
Bob Doyle: Ellenállás nélkül – szenvedéllyel	2016. június 16.	990 Ft
Neil Omar Watson: Az aranyszűz lovagjai	2016. június 16.	990 Ft
Julie Kagawa: The Iron King – Vaskirály	2016. június 21.
Julie Kagawa: The Iron Daughter – Vashercegnő	2016. június 21.
Kathy Reichs: A csontok nem hazudnak	2016. június 21.
Lily Blake: Hófehér és a Vadász	2016. június 25.	499 Ft
Jo Marchant: Gyógyító elme	2016. június 30.	3.390 Ft
Mary Higgins Clark: Téged nem lehet elfelejteni

Júmiusban vettem könyveket, amúgy a júliust is azzal kezdtem. A Jók és rosszak iskoláját régóta terveztem, és ez lett végül az idei kihívásra a könyv miszerint az első amit megláttam, azt kell olvasnom.  Charles Gilman könyveket főleg a borítóért vettem meg, mert nagyon tetszik ez a 3D-s dolog. Remélhetőleg a történet is jó lesz, minden esetre már a borítóért megérte, még akkor is, ha olvasás után eladom. A Japán kúltúra történetét Rebeltől kaptam, remélhetőleg azt is hamarosan olvashatom. Emellett egy kedves dunaújvárosi moly megajándékozott a Reichs könyvvel, a Vashercegnővel és a Vaskirállyal. A Hófehér és a vadászt meg csak azért, mert remélem, hogy olvasva emészthetőbb lesz mint filmen. Majd próbálom nem a bamba csajt elképzelni olvasás közben Hófehérnek :D

A Téged nem lehet elfelednit meg a 21. század kiadótól nyertem. Egészen jó nyerő széria, mert a májusban nyert KMK-s könyvemet is pl. júliusban kaptam meg... :D

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú (Az üveggyerekek 2.)

Annak idején az Üveggyerekek tetszett, ezért is gondoltam azt, hogy mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot. Akkor, amikor azt olvastam, nem volt még kilátásban, hogy hamarosan magyarul is elérhető lesz a folytatás, így kicsit háttérbe szorult. Aztán hirtelen kiadták a második, majd ahogy a molyt nézem, már a harmadik kötetet is. A könyvtár is igen hamar beszerezte, így ki is hoztam, persze nem én voltam az első olvasója, de próbáltam nem üldögélni rajta hetekig, tekintve nem túlzottan nagy kiterjedésű, és igen nagy betűkkel íródott.

 Az Üveggyerekek jobban tetszett, sokkalta jobb volt a nyomozós szál, és sokkalta misztikusabb volt. ebben a kötetben a misztikus rész is igazándiból meg lett magyarázva, sokkalta jobban, mint az előző részben, így nem maradt olyan nagy „rejtély” a végére. És persze az aktuális problémák is feljöttek a könyvbe, ami egyrészt jó, másrészt engem idegesített. Feltehetően egy gyereket, aki abba a korosztályba esett, nem zavar annyira, de nem tudom mennyire rajongana a szülő, amikor odaáll a kicsi gyerek, (kicsi…nem kicsi, 8-12 közötti), és elkezd a migránsokról kérdezni. Mert, hogy a könyv központi szereplője a menekültek hajója, és az onnan jövő gyerekek, meg az ellopott étel. Tehát borzalmasan sok aktuális dolog van benne, ami persze jó, ha foglalkozik a gyerek vele, de azt hiszem, amikor krimit olvasnak, misztikus krimit akkor nem az a legmegfelelőbb, hogy az aktuális valós életben fellelhető problémákat boncolgatja.

 Persze itt a menekültek mind szegények, szerencsétlenek, a svédek meg olyan svédek. Volt aki segít, van aki fél, van aki utálja őket. A főszereplő és családja természetesen támogatná őket, de fel nem vállalná hogy támogatja őket, a tolvaj, meg akkor is tolvaj marad, ha segítségből lop.

 Az ezüst megtalálása és keresése meg sajnos minden volt, csak nem izgalmas nyomozás. Jó volt olvasni, de nem igazán tudtam aggódni senkiért sem, és izgulni sem túlzottan, tekintve elég kiszámítható volt a könyv végkifejlete. Pozitív kicsengéssel természetesen, ahogy az az ifjúsági könyveknél már-már elvárás.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

 Ez a borító még mindig jobb, mint az eredeti, viszont nem jött be annyira. Annak ellenére sem, hogy köze van a történethez. Ahogy láttam a következő résznél, ez a séma marad, tehát fehér a domináns szín a borítóknál. Hát nem tudom, kevésbé figyelemfelkeltő, mint az első részé :(

Fülszöveg:

Aladdin szülei vendéglősként keresik kenyerüket egy svéd kisvárosban. A tél beálltával arra lesznek figyelmesek, hogy valaki dézsmálja a húsgombóckészletüket. Aladdin egy fiúra gyanakszik, aki a fagyos idő ellenére rövidnadrágban ólálkodik a víztorony körül, amelyben az étterem működik. Többször is megpróbálja megközelíteni, de a másik mindig úgy eltűnik, hogy még a nyomát sem látni a frissen esett hóban. A török kisfiú és két barátnője, Billie és Simona jól tudják, hogy kísértetek nincsenek, de azért ez több mint különös! És itt van ez a legenda is a száz évvel ezelőtt élt Ezüstfiúról… A három barát elhatározza, hogy végére járnak ennek az ügynek, még ha egész éjszaka virrasztaniuk is kell miatta…

Eredeti mű: Kristina Ohlsson: Silverpojken

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 256

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633243626

Fordította: Bándi Eszter

1. Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek 87%

2. Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú 83%

3. Kristina Ohlsson: Kőangyalok

Ez történt Májusban

Ez történt Májusban, merthogy egy kicsit el vagyok maradva posztokkal. Azaz igazság, hogy sajnálatos módon néhány poszt ötletet azóta el is felejtettem, úgyhogy már nem igazán tudnám megmondani, hogy mi is az amiről akartam írni, a hónap záráson kívül. ma nincsen várólista vasárnap, mert nem igazán voltam a héten gép közelben, így sajnos vagy nem sajnos, a várólistám sem gyarapodott túlzottan.

 Viszont Májusban vettem könyvet, rögtön hármat is. Jó, valójában nem egyszerre, de azért a hónapra lebontva megvolt a vásárlás.

Mérő Csaba: Gó 24 leckében 

Lengyel Miklós: Dél-Korea 

Rob Scotton: Russell, a bárány

 A könyvek össz. értéke 7.500 Ft volt. Ebből a Dél-Korea a maga 6.000-vel messze viszi a pálmát. Russell 500 Ft, míg a Gó 24 leckében 999 Ft-t taksált. Még nem tudom, hogy ér-e valóban 6.000-ret, mert nem álltam neki még. Viszont, az előadás amit meghallgattam az írótól tetszett, illetve a könyv kivitelezése magában is gyönyörű. Más nem szép! Bár szerintem rengeteg fontos, érdekes infót tartalmaz, úgyhogy pozitívan gondolkodva úgy érzem megérte. A Gó-ba meg már régóta bele akartam magamat vetni, a Hikaru no Go (2001–) óta, amit mindig is imádtam nézni. Még Gó táblám és köveim is vannak, csak partner nincs akivel játsszak, a netes felületeken meg borzalmasan bénának érzem magamat, de most!! Most majd megtanulom, hogyan is kell játszani.

 A hónapban összesen 10 posztot írtam:

Rob Scotton: Russell, a bárány

Várólista Vasárnap (05.29)

Lois Lowry: Valahol, messze (Az emlékek őre 2.)

Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Várólista Vasárnap (05.22)

Emlékek őre Film kontra Könyv (Spoileres)

Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre 1.)

Ferber Katalin: Az elárult Japán (Út Fukusimáig)

Várólista Vasárnap (05.08.)

Kathy Reichs: Végzetes utazás (Temperance Brennan ...

Mint látható, már a Várólista vasárnap sem sikerült mindig, minden hétre időzítenem, volt, hogy kimaradt, ennek ellenére folytatni fogom, mert nem rossz szerintem, a neve is marad, csak nem ragaszkodom a minden vasárnaphoz. Elkezdtem az Emlékek Őre sorozatot, a Mini-Könyvklub keretében olvastam, aztán azzal a lendülettel folytattam is. A filmet is sikerült megnéznem, de be kell ismernem, hogy nekem az nagyon nem tetszett. Ezen kívül, olvastam „önsegítő” könyvet, Japános könyvet, és sajna Ferber Katalin nekem túl negatív szemléletű. Tudom, hogy Japán sem tökéletes, és tudom, hogy feltehetően rengeteg dologban fura és európai szemmel felfoghatatlan, de Ferber Katalin konkrétan csak negatív dolgot emelt ki…olyan negatív, megkeseredett, életunt, mártír a könyv alapján, úgyhogy úgy döntöttem, egy jó időre (ha nem végleg), de hanyagolom az ő Japán témájú könyveit…meg úgy a könyveit egybevéve.

 A hónapban olvastam a Végzetes utazást is, ami ugyebár a Dr. Csont sorozathoz köthető. Aztán nagy vonalakban elmeséltem Szimirzának és AniTigernek egy beülős pénteken (születésnapozáskor), hogy miről szólt a könyv, és mi miért nem tetszett nekem. Mint kiderült a könyv és a sorozat nagy vonalakban ugyan hasonlít, de nem mindenben, ezért is nem értették a csajok, hogy mégis miért utálom, nézem le a főszereplőt, hisz hát Bones ilyen.

 Ezen felbuzdulva elkezdtem nézni a sorozatot Dr. Csont (2005–). Május nyolcadikán kezdtem, és ma június ötödikén, tartok az ötödik évad hetedik részénél. Vagy a nyolcadiknál, lehet nézek ma még egyet. A sorozatról: Nem is tudom, igazándiból tetszik, hisz ha nem tetszene nem néznék meg ennyi részt, viszont félek is a sorozattól, mert sokan kb. itt hagyták félbe ahol tartok, és kezdem érteni, látni, hogy miért is lehetett ez mérföldkő, és miért mondtak le páran a folytatás nézéséről. Ennek ellenére egyelőre még úgy hiszem, hogy jó lesz ez nekem.

Lucifer (2016–) elkezdtem ezt a sorozatot is nézni, majd két rész után úgy döntöttem, hogy ez engem nem köt le. Feltehetően mert Lucifer bár édipofa, de nem tudom úgy szeretni és/vagy utálni, hogy egyáltalán érdekeljen, és akkor ne is beszéljünk a nyomozócsajról -.-

Kung Fu Panda 2 (2011) Millió éves elmaradásomat behozva folytattam azt a mesét, amit eleve sem szerettem annyira. Ez talán jobb volt, de valahogy furább is. Nem tudom, idegesített a főgonosz…de egyszer meg lehetett nézni, és talán ráveszem majd magamat arra, hogy a harmadik részt is megnézzem….lehet, nem biztos.

Az emlékek őre (2014) ezt is megnéztem, és írtam is róla: Emlékek őre Film kontra Könyv (Spoileres), Tömören: ez egy borzalmas adaptáció!

 Sakamoto Desu ga? (2016–)

Kami nomi zo Shiru Sekai (2010–2011)

Elkezdtem nézni Animeket is, méghozzá két igen beteg animet. Egyelőre mindegyiknél ott tartok, hogy megnéztem az első részt és még a mérlegelés fázisában vagyok, hogy akarom-e a többit vagy saját érdekemben elfelejtem, hogy ezek léteznek :D

Júniusra a filmes tervek:

A kis herceg (2015) 

Saul fia (2015) – ez nem biztos….nem biztos, hogy ez kell nekem.

Dínó Tesó (2015)

Az 5. hullám (2016)

Dr. Csont (2005–) 5 évadtól, amíg jutok

A barátságos óriás (2016) Ezt moziba! Sicc-el, meg aki még jönni akar :D