2016. július 11., hétfő

Barkó Judit: Antiizgulin

Egyedülálló módszer – a lámpaláz legyőzhető

Érdekesnek tűnt a könyv, habár nem feltétlen hívnám a saját esetemet lámpaláznak. Még akkor sem, ha valóban nem szeretek több ember előtt beszélni, és valahogy nehezemre esik, ha például a felettesemmel kellene normálisan kommunikálni. De nem hiszem, hogy ez izgulás, vagy lámpaláz lenne. Még úgy sem, hogy ha megkérdik, akkor micsoda, nos arra nem tudnék válaszolni.
De feltételezzük, hogy ez lámpaláz, és feltételezzük, hogy a leírtaktól majd kevésbé leszek az. A könyv terjedelmét tekintve kevesebb, mint 200 oldal. Ebből ami konkrétan az ötlet arra, hogyan küzdj meg a lámpalázzal, mondjuk 10 oldal. A többi az mind körítés. Aki vizsgára, állásinterjúra készül, annak talán kicsit több, jobb ez a könyv, mert a vége az ebből áll. A legvége, amolyan „nekem sikerült, olvassátok, nektek is fog” típusú lezárás volt. Tehát azok pozitív mesélései, akik ugyan feltehetően a könyvet nem olvasták, de befizettek a tréningre.
 Nem kérdőjelezem meg, hogy Barkó Judit ért-e ehhez, mert feltehetően ért. Szimplán azt mondom, hogy a könyvnek, ebben a formában, ezekkel a szavakkal, történetekkel túl sok haszna nincsen. A tréning feltehetően sokat ad a dologhoz, és feltehetően tényleg segít leküzdeni azt, hogy izgulj, vagy félj, hogy leblokkolj egy vizsgán, hogy képes legyél elérni a célod.
 Ami viszont tetszett, hogy ki van hangsúlyozva, hogy akár lámpalázas típus vagy, akár nem, ha felkészületlen vagy, nagyobb az esélye, hogy bukod az interjút és/ vagy a vizsgát. Tehát a módszer akkor nem segít rajtad, ha eleve nem tudsz semmit. Ez akkor segít, ha megtettél mindent annak érdekében, hogy sikeres legyél, csak éppen izgulós fajta vagy. Ez persze teljesen hétköznapi dolog, erre mondhatjuk azt, hogy alap lenne, de nem hiszem, hogy mindenkinek az.
 A másik, hogy leírt egy történetet, hogy egy posztjára, milyen komment jött, és hogy ennek mi lett a vége. A kommenten elgondolkodtam egy kicsit. Hogy vajon én foglalkoztam volna-e annyit vele, mint amennyit ő tette, hogy feltételeztem volna a sértő és hemzsegő helyesírásba bújtatott dologba azt, hogy ki áll mögötte, és venném-e a fáradtságot, hogy megismerjem. A legtöbben feltehetően nem vennék, és azaz igazság, hogy olyan helyesírású és bántó esetlegesen, sértő kommenteket én egyszerűen figyelmen kívül szoktam hagyni. És betudni annak, hogy egy bolond és/vagy gyerek tévedt a blogomra és ott éli ki frusztrált és/vagy troll énjét. Az ilyenekkel én nem állok le vitatkozni, mert nincs értelme. Ő megtette, és ennek pozitív vége lett, siker történet. Vagy legalábbis a könyvben ezt olvashatjuk.

Megnéztem most a szerző honlapját, és most már értem, hogy miből futotta a könyv kiadása. Hát az átlag ember van egy olyan érzésem, hogy továbbra is lámpalázas és izgulós lesz, mert kétlem, hogy egy átlag kereset (pl. esetemben a közalkalmazotti bér), nem nagyon fedezi a
Személyre szabott tréningek: 15.000 Ft/ alkalom ( 90 perc ), és ugyebár 4-5 alkalom. Tehát, hogy leküzdjem a lámpalázat az durván 60.000-75.000 forintomba fájna. Hát, amikor majd gazdag leszek ezt átgondolom. Amúgy biztos hatásos, de ahogy a könyv végi „ömlengés” is mutatta, tréningre vezérigazgatók, fő adminisztrátorok és hasonlók mennek… A könyv meg, sajnos önmagában semmit sem ér. (szerintem)

A szerző honlapját elérhetitek innen.

Fülszöveg:
Barkó Judit – 20 évig a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetője, kommunikációs mentor, az antiizgulin megalkotója.
A lámpaláz leküzdését segítő módszer megszabadít a nyilvános szerepléstől való félelemtől; legyen szó vizsgáról, prezentációról, riportról, állásinterjúról, vagy bármilyen, az egyén számára téttel járó helyzetről.

  Könyv: Barkó Judit: Antiizgulin
    Kiadó: Saxum
    Kiadás helye: Budapest 
    Kiadás éve: 2016 
    Oldalszám: 190
    Kötés: Puhatáblás
    ISBN: 9789632481630




1 megjegyzés:

ökobetyár írta...

Kedves Bloggerica!
Végre egy józan ember! Nőben!!
Üdv.:
ökobetyár

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.