Egyedülálló
módszer – a lámpaláz legyőzhető
Érdekesnek tűnt a könyv, habár nem feltétlen hívnám a saját esetemet
lámpaláznak. Még akkor sem, ha valóban nem szeretek több ember előtt beszélni,
és valahogy nehezemre esik, ha például a felettesemmel kellene normálisan
kommunikálni. De nem hiszem, hogy ez izgulás, vagy lámpaláz lenne. Még úgy sem,
hogy ha megkérdik, akkor micsoda, nos arra nem tudnék válaszolni.
De feltételezzük, hogy ez lámpaláz, és feltételezzük, hogy a
leírtaktól majd kevésbé leszek az. A könyv terjedelmét tekintve kevesebb, mint
200 oldal. Ebből ami konkrétan az ötlet arra, hogyan küzdj meg a lámpalázzal,
mondjuk 10 oldal. A többi az mind körítés. Aki vizsgára, állásinterjúra készül,
annak talán kicsit több, jobb ez a könyv, mert a vége az ebből áll. A legvége,
amolyan „nekem sikerült, olvassátok, nektek is fog” típusú lezárás volt. Tehát
azok pozitív mesélései, akik ugyan feltehetően a könyvet nem olvasták, de
befizettek a tréningre.
Nem kérdőjelezem meg, hogy Barkó Judit ért-e ehhez, mert
feltehetően ért. Szimplán azt mondom, hogy a könyvnek, ebben a formában,
ezekkel a szavakkal, történetekkel túl sok haszna nincsen. A tréning
feltehetően sokat ad a dologhoz, és feltehetően tényleg segít leküzdeni azt,
hogy izgulj, vagy félj, hogy leblokkolj egy vizsgán, hogy képes legyél elérni a
célod.
Ami viszont tetszett, hogy ki van hangsúlyozva, hogy akár
lámpalázas típus vagy, akár nem, ha felkészületlen vagy, nagyobb az esélye,
hogy bukod az interjút és/ vagy a vizsgát. Tehát a módszer akkor nem segít
rajtad, ha eleve nem tudsz semmit. Ez akkor segít, ha megtettél mindent annak
érdekében, hogy sikeres legyél, csak éppen izgulós fajta vagy. Ez persze
teljesen hétköznapi dolog, erre mondhatjuk azt, hogy alap lenne, de nem hiszem,
hogy mindenkinek az.
A másik, hogy leírt egy történetet, hogy egy posztjára, milyen
komment jött, és hogy ennek mi lett a vége. A kommenten elgondolkodtam egy
kicsit. Hogy vajon én foglalkoztam volna-e annyit vele, mint amennyit ő tette,
hogy feltételeztem volna a sértő és hemzsegő helyesírásba bújtatott dologba
azt, hogy ki áll mögötte, és venném-e a fáradtságot, hogy megismerjem. A
legtöbben feltehetően nem vennék, és azaz igazság, hogy olyan helyesírású és
bántó esetlegesen, sértő kommenteket én egyszerűen figyelmen kívül szoktam
hagyni. És betudni annak, hogy egy bolond és/vagy gyerek tévedt a blogomra és
ott éli ki frusztrált és/vagy troll énjét. Az ilyenekkel én nem állok le
vitatkozni, mert nincs értelme. Ő megtette, és ennek pozitív vége lett, siker
történet. Vagy legalábbis a könyvben ezt olvashatjuk.
Megnéztem most a szerző honlapját, és most már értem, hogy miből
futotta a könyv kiadása. Hát az átlag ember van egy olyan érzésem, hogy
továbbra is lámpalázas és izgulós lesz, mert kétlem, hogy egy átlag kereset
(pl. esetemben a közalkalmazotti bér), nem nagyon fedezi a
Személyre szabott tréningek: 15.000 Ft/ alkalom ( 90 perc ), és
ugyebár 4-5 alkalom. Tehát, hogy leküzdjem a lámpalázat az durván 60.000-75.000
forintomba fájna. Hát, amikor majd gazdag leszek ezt átgondolom. Amúgy biztos
hatásos, de ahogy a könyv végi „ömlengés” is mutatta, tréningre vezérigazgatók,
fő adminisztrátorok és hasonlók mennek… A könyv meg, sajnos önmagában semmit
sem ér. (szerintem)
A szerző honlapját elérhetitek innen.
Fülszöveg:
Barkó Judit – 20 évig a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetője,
kommunikációs mentor, az antiizgulin megalkotója.
A lámpaláz leküzdését segítő módszer megszabadít a nyilvános
szerepléstől való félelemtől; legyen szó vizsgáról, prezentációról, riportról,
állásinterjúról, vagy bármilyen, az egyén számára téttel járó helyzetről.
Kiadó: Saxum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 190
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632481630
1 megjegyzés:
Kedves Bloggerica!
Végre egy józan ember! Nőben!!
Üdv.:
ökobetyár
Megjegyzés küldése