A következő címkéjű bejegyzések mutatása: német szerző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: német szerző. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 3., péntek

Sophie Schönhammer: Star Collector – Csillaggyűjtő 1-2.

 

Rég olvastam már mangát, ha a tavalyi egy sorozatot nem számítom, akkor nagyon-nagyon rég volt már, hogy mangát olvassak. Hozzátenném, amikor 19 éve elkezdtem dolgozni, az első pár évben a fizetésem egy nagy részét költöttem mangákra. Persze ezeket ma már eladtam rég, de akkor annyira szerettem őket, hogy bőven költöttem rá egy fél vagyont.

 De közben változom én is, és a manga - manhwa - képregény kiadások is megszaporodtak, és a fizetésem meg nem ugrott akkorát, hogy mindent megvehessek. És igényem sincs igazándiból arra, hogy birtokoljam őket. Olvasni nagyon szeretem, de az, hogy itt porosodjon, csak hogy "bármikor" újra olvashassam, na arra már nem költök.

 Sajnos a munkahelyem bár könyvtár és úgy gondolja követi is a terendeket. A képregények és mangák vásárlásában borzalmas lemaradás van. Ennek fő oka, hogy a manga az nem "könyv", így a beszerzési lista végétől még úgy hat kilóméterre található az, amikor veszünk, és akkor se a legjobbakat.

Tudom, az, hogy valami jó vagy nem, egy eléggé szubjektív dolog, csak a gond, hogy általában olyan dönt a vásárlásról, aki életében nem olvasott se képregényt, se mangát. Így lett meg a könyvtárnak a borzalmas macskás, talán kínai sorozat...hát jah...azt olvastam idén...nagyon szar volt :D

 És így nem kerül megvásárlásra például ez, vagy a Solo Leveling, amit amúgy szerintem többen olvasnák. De megveszünk klasszikusokat képregénybe...amit aztán alig visznek. A Fan Girl az egyetlen manga sorozat amit megvettünk, az átment valahogy a rostán...

 De visszatérve erre a képregényre. Szerintem a történet roppant aranyos, meglepően kedves. A szereplőket szerettem, mert mindegyik kicsit elcseszett, de mégis szerethető. Behoz pár nehéz témát, bemutatva, hogy mindenkinek vannak titkai, családi gondjai, és néha az aki oly borúsan látja a világot, kiderül jóval szerencsésebb, mint a másik. Nézőpont kérdése ugyebár.

 A rajzolás nekem bejött, a borítóval ellentétben azok nekem szebbek. Valahogy elég elcseszettnek tűnik amúgy a második rész borítója :D Olyan fura fejük van rajta az embereknek.

 Örülök, hogy eltudtam olvasni, hála a kolléganőmnek, aki kihozta a Siófoki könyvtárból nekem olvasásra. Jó volt egy kicsit megint képregényt, mangát, bármit ami rajzolva van olvasni. Nem hosszú a sorozat, ez a két rész az egész, tehát nem volt veszély, hogy "függő vége lesz";), mert már vége is. De elég is, egy cuki történet, két fiatal srácról. Akik szeretik a gondolkodós, de nem túl mélyen gondolkodós, meleg fiús szerelmi sztorikat, azoknak tetszeni fog :) (és igen, fordítva raktam be a borítókat...bocsi :D)


Fülszövegek:

I. rész:

Fynn-nek lételeme az órákról való lógás, a szabadidejét cigizéssel és lustálkodással tölti. Így amikor egy váratlan szakítás kimozdítja a komfortzónájából és arra készteti, szedje össze magát és a változatosság kedvéért próbáljon meg csinálni valamit, fogalma sincs, hogyan kezdjen neki.

Ám egy csendes éjjelen felfigyel valakire a dombtetőn: az idegent Nikónak hívják, és imádja a csillagos eget kémlelni. Fynn maga is meglepődik, hogy mennyire felkelti az érdeklődését ez a furcsa srác, és izgatni kezdi, mi lehet olyan érdekes az éjszakai égboltban, amelyet Niko olyannyira kedvel. Lehet, hogy több bennük a közös, mint azt elsőre bármelyikük is hinné?

Fumax, Budapest, 2023
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634703174 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Anna Backhausen


II. rész:

Fynn számára eleinte kihívás volt rájönni, mit is szeretne, de aztán rádöbben: Nikóval akar lenni! Most, hogy végre együtt vannak, Fynn alig várja, hogy mindent közösen csináljanak, amit a párok szoktak. Szeretne kimozdulni az új barátjával, megfogni a kezét és átölelni… De meglepetten és csalódottan veszi észre, hogy Niko mintha vonakodna ettől ott, ahol más is láthatja őket.

Amikor Zoe, aki volt barátnőből közös baráttá vált, elejt egy megjegyzést Niko múltjáról, amiről Fynn nem tudott, ő árulásként éli meg ezt. Miért titkolódzik Niko, ha elvileg ők egy pár? Fynn csak annyit szeretne, hogy a barátja megbízzon benne. Tényleg olyan nagy kérés ez?

Fumax, Budapest, 2023
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634703181 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Anna Backhausen


2023. április 1., szombat

Frank Schätzing: Mi van, ha megmentjük a világot?

 

Ár: 5.499,-

Sokáig halogattam a könyvről szóló poszt megírását, mert borzalmasan nehéz írni egy olyan könyvről, ami témájában közel áll hozzám, 
(ezért is szerettem volna elolvasni) de a szerző által megfogalmazott politikai felfogás szembe megy a nézeteimmel. Persze,  csak azért, mert nem értek egyet vele, nem mondhatom, hogy rossz szerző, csak nagyon zavar, és nyilván ez az értékelésben is befolyásol. 

JÓ, HOGY MEGSZÜLETETT EZ A KÖNYV:
  • Igazán újat nem tud mondani, annak ellenére sem, hogy aktualizálta a szerző még gyorsan a kiadás előtt. Vannak ugyebár tények, melyeket azok, akiket a klímaválság és a Föld védelme érdekel, ismerik. Az összes ebben a témában íródó könyv tartalmazza őket, és mivel minden ilyen könyv nagyjából egy évtizeden belül született (a régieket most, ne számoljuk ide), így ugye a mondanivaló ugyanaz. Csak más mázzal.
  • Eltekintve attól, hogy rengeteg információ amit írt már ismert, ha csak az internetet nézed is, voltak benne új gondolatok, de azok elfértek volna nagyjából 20 oldalon.
  • A szerzőt nagyon dicsérik, hogy milyen jó könyveket ír, mint regény és feltehetően egy regénybe megírt történet sokkal jobb lett volna. Nem igazán értettem, hogy egy amúgy szépirodalmat író szerző, miért kezd el totálisan más műfajban alkotni. Nem mondom, hogy nem járt utána a dolgoknak, és nem feccölt ebbe a dologba napokat-heteket, de a könyv össz. hatása nekem még így is szedett-vedett volt. Mert, a klímáról amúgy lehet regényt írni, bele lehet szőni a megoldásokat. Ahogy amúgy a könyv végén ezt meg is tette. De sajnálom, hogy a 320 oldalból az írói véna megcsillantása 50 oldalba kimerült (lehet, még annyi se volt).
  • Az olvasó tisztában lehet olvasás közben, hogy mi a véleménye a szerzőnek bizonyos politikusokról. Ezzel vagy egyetért, és bólogat, vagy nem. Én részben a bólogató, részben a "nem, rosszul látod" kategória vagyok. Nem minden egyes politikai megjegyzésével tudtam egyetérteni, ebből adódóan a könyv nagyjából 1/10 része kifejezetten zavart.
  • A könyv remek honlapokat ajánl és cégeket ha Németországban élsz, tehát a magyar olvasónak, nagyjából 30 oldalnyi felesleges szöveg van. Kivéve, ha német rendszer érdekli. A Fordító/szerkesztő néhol próbálkozott a magyar megfelelő megadásával, de ettől még néha az az érzésem volt, hogy a felsorolt cégek, biztosítók, bankok nem csak azért kerültek be, mert olyan zöldek, hanem mert támogatták a szerzőt. Komolyan, néha olyan volt, mintha az aranyoldalakat olvastam volna.
 És persze minden klímáról szóló könyv egyik nagy hátránya, hogy azok, akik elolvassák, már tudják mi van benne azelőtt, hogy kézbe vették volna. Akiknek meg tudna újat mondani, azok sosem fogják kézbe venni.
 Nem a szerző tehet arról, hogy nem ez az a téma, ami mindenkihez eljut. Még úgy sem, hogy amúgy az emberek képébe nyomjuk újra és újra. És, ha nem is nyomnánk, a klíma úgyis olyan ütembe romlik, hogy majd a saját bőrön tapasztalás meglesz azoknál is, akik "nem hisznek a klímaválságban".
 A könyv próbál a Világról képet adni, arról, hogy miként küzdenek egyes kontinensek a klímaválsággal, a felmelegedés, a változékony időjárások okozta következményekkel. Hogyan próbálják útját állni a dolgoknak, vagy legalább mérsékelni a hatásokat. Felhívja a figyelmet arra, hogy rengeteg fordulópont van ebben a történetben, de van pár olyan kritikus pont, amit ha elérünk, akkor ha meggebedünk sem fogunk már jól kijönni belőle.
Felvázolja, mik történnek 1,5  - 2 - 3 - 3-4 - 4-5 fokos emelkedésnél. És bár a vége már 2100-ban van, - tehát maximum azok élik meg, akik most születnek, és nem is tehetnek arról, hogy az elődjeik ilyen szinten tönkre tették a világot, - nos nem irigylem őket. Minden szkeptikust "megnyugat" a szerző, ahogy én is, hogy a 1,5 fok már felejtős, ha mázlink van akkor 2-3-nál megáll a melegedés, ha észbe kapunk de akkor is már elég kellemetlen lesz az életünk. És legyünk őszinték, nézzünk ki az ablakon. Viharos szelek pár éve kezdődtek ilyen durván. A tél eltűnt, aztán tessék március végén beköszönt (tudom, volt ilyen régen is), Amerikában is áll a bál a hóeséstől, olyan helyeken ahol hó se lehetne, aszályoktól ott ahol eddig ez nem volt gond, és áradásokról ott ahol eddig néha vizet se láttak.... tehát elkezdődött már egy jó ideje, a kérdés, hogy akkor is tagadjuk-e majd, ha már szénné ég a bőrünk és elsavasodnak az óceánok?
A szerző próbálta összeszedni az általa ismert megoldás rendszereket. És igyezekett borzalmas lelkiismeret furdalást okozni, minden olyan embernek relatíve aki nem aszkétaként él. Nem konkrétan lettünk hibásnak kiáltva, mert eszünk húst. Ő is eszik, csak leírta mivel mennyi kárt teszünk. Amit persze, jó tudni, de a jólelkű, nem vegánokat azért olvasás után kicsit kellemetlenül érinti a dolog. De a ruházkodás és minden más témában is összeszedte a hatásokat, ahol ismert már alternatíva, ott azt is leírta.

 Összességében a könyv bennem borzalmasan vegyes élményt hagyott. Éreztem magam olvasás közben pocsékul, hogy nem teszek meg mindent a Földért, pedig tudom, hogy a TŐLEM telhető legtöbbet megteszem. Csak, mert a klímának jobb lenne, hogy vegán lenne az ember, én nem leszek az. A zöldségek-gyümölcsök nagy részére allergiás vagyok (értsd kiütéses leszek tőle, vagy más tünetem lesz), így ha a húst mint olyat is kiszedném az ételeim közül akkor túl sok dolog nem maradna már ehető számomra. 
Jelenleg, 2023-ban még ott tartunk, ha mindenki mondjuk megtenne annyit amennyit én, már sokkal jobbak lennénk. Szelektív gyűjtünk családilag, így sincs túl sok szemetünk. Ügyelünk hogy feleslegesen ne folyassuk a vizet, az állatok eső vizet isznak. Rengeteg helyen gyűjtjük az esővizet, az étel maradékot hazahordom a munkahelyemről az állatoknak, hogy ne a kukába végezze, a szomszéd is átadja, mert nálunk van állat ami megeszi. Tehát a tőlünk telhető egyenlőre legtöbbet megtesszük.
 De ennek ellenére a könyv olvasásakor éreztem magam nagyon jól is. Mert rengeteg olyan dolgot hozott fel, amit nem hogy most, de sosem csináltam. Tehát igazándiból legalább van amiben tényleg jó vagyok :D
 Nem mondom, hogy kötelező olvasmány a könyv, mert tényleg, a legtöbb ökológiával és klíma válsággal foglalkozó könyv ennek a könyvnek legalább 80%-át tartalmazza. de nem árt ha elolvassák. Ha csak azért, mert a szerző ismert és szeretik a más jellegű könyveit...na ők azt hiszem csalódni fognak. Én csak azért csalódtam, mert tényleg kissé regényesebb megoldásokat vártam a könyvben, nem ennyire száraz és "arany oldalak" ajánlós dolgot. Úgy érzem meg lehetett volna ezt sokkal jobban is írni.


Fülszöveg:
Egy ​thrillerben vagyunk. Mindannyian. De nem olvasóként és nem szerzőként. Hanem szereplőként. A szóban forgó thriller emberemlékezet óta íródik, és közben folyamatosan váltogatja a címeit. Jelenleg az a címe, hogy Klímaválság. Járvány. Digitalizáció. Terror. A múltban olyan címei voltak, mint Hidegháború, fegyverkezés, előtte pedig: Második világháború meg Első világháború. De még sohasem voltunk egyszerre annyi lehetséges borzalomnak kitéve, mint napjainkban. A járvány, a háborúk, a globális felmelegedés és az ezzel sokszor együtt járó klímaszorongás fenyegető jelensége ellen az a jó hír, hogy tudással, akaraterővel, pozitív gondolkodással, kreativitással, a földi élet szeretetével és némi személyes hősiességgel meg tudunk felelni a kihívásoknak – ahogy egy valamirevaló thriller főszereplőjeként muszáj is. Márpedig mostantól mindenki főszerepet játszik, te is! A neves német ökothriller-szerző, Frank Schätzing (Raj, Híradás egy ismeretlen univerzumból, Az ördög temploma, HangTalan, Limit) tudományosan megalapozottan, izgalmasan és a humort sem nélkülözve vázol fel különféle jövőbeli forgatókönyveket, amelyekben néha kudarcot vallunk, néha győzünk. Megismerjük a jó és a rossz szereplőket, a politikában, a gazdaságban és társadalomban tevékenykedő felelősöket, összefutunk aktivistákkal, klímaváltozás-tagadókkal és összeesküvéselmélet-hívőkkel, mielőtt a tekintetünk előtt megnyílik az elvégezhető feladatok széles panorámája, és a szerző megmutatja a lehetőségeket, amelyek révén elkerülhetjük a klímakatasztrófát. A világunk pedig jó marad – nem, még jobb lesz. A világot meg lehet menteni – csak akarni kell.