Köszönet a könyvért a Bioenergetic
kiadónak!
A könyv, amit a címe miatt olvastam!
Rengeteg olyan könyv
van, amit a borítója miatt olvasok, és vannak olyanok is amikben a cím fog meg,
nos ez azaz eset volt, amikor a cím megfogott. Pedig igazándiból nagyon
egyszerű címe van, B…a meg! ennyi és
nem több. Persze ott van az alcímben, hogy az Igazi spirituális út, de az már
tényleg részletkérdés volt. Kellett nekem ez a könyv, mert mostanában többször
mondom ki a címben szereplő káromkodást, mint az illendő lenne! Bár a könyv kifejtette, hogy igazándiból még
kevésszer is mondom ki, mert a legjobb lenne, ha bármikor, amikor feszült
vagyok, valaki felidegesít, akkor mondjam csak ki, hogy B…a meg!
Azért nem ennyire
egyszerű az élet, és bár remek dolog lenne mindenkinek, mindig elmondani, hogy
már nagyon tele van vele a tökünk, mégsem tesszük meg. Mivel visszafolytjuk a
dolgokat, ettől stresszesek leszünk, és mint mindenki tudja, a stressz öl,
mérgezi a szervezetet. Tehát nem jó dolog. Ezért lenne szükség arra, hogy néha
igenis kimond a varázsszót, sóhajts egy nagyot, és lépj tovább. Ugyanaz, mint
amikor azt mondják neked, hogy „ne vedd a lelkedre”, vagy „nem ér annyit, ne
foglalkozz vele”, szimplán egy szitokszónak néha nagyobb ereje van. Megjegyezném,
hogy szitokszavunk elég sok van, szerintem nem kell a való életben a B…a meg-re
korlátozódni. Ennek ellenére jelzem, nem támogatom a káromkodást! Én is
próbálok leszokni a spontán kibuggyanó B…a meg-ekről. Van az a szint, amikor
amúgy már zavaró. Amikor a fiatalok (mondja ezt egy 28 éves :P), minden egyes
mondat végére odateszik a kvanyád, és a b…a meg-et, mintha az helyettesítené a
pontot. Nem jó trend, és ha sokat használod a káromkodást, akkor már a „varázsformulája”
a könyvnek sem fog használni, mert nem lesz benne erő. Amit sokszor használsz,
az már nem képvisel erőt. Úgyhogy csak csínján a B…a meg-el, mert az életben
éppen elég dolog fog történni, amikor higgyétek el ki KELL mondani, hogy
megnyugodjon az ember és utána képesnek kell lenni arra, hogy elengedd a
dolgokat.
Tetszett a könyvben a
hozzáállás, amit tanítani szeretne az író. Azt, hogy igazándiból ne függj a
dolgoktól, hogy ne foglalkozz, mindennel annyira amennyire most teszed, ne
stresszelj rá dolgokra, mert az egész tényleg nem számít. Mindig van új esély,
mindig van új dolog és pont ezért nem szabad semmihez sem ragaszkodni. Van egy
adag ZEN benne.
Magamat elemezve a
könyv olvasása közben rájöttem, hogy nekem is vannak olyan szokásaim, amiket
ideje lenne megváltoztatni, vagy legalábbis egy kicsit finomítani. Bár azért
kicsit megnyugodtam, amikor olyan példákat hozott az író, amihez közöm sincsen,
ilyenkor megnyugtató érzés, hogy azért egy bizonyos „átlagnál” normálisabb
vagyok. (Átlag: jelen esetben az angolok akiket példaként hoz fel). Voltak
viszont részek amikor magamra ismertem, és elmorogtam egy b…a meget, hogy igen,
ez rám is jellemző. Például az, hogy olyan dolgokon képes vagyok idegeskedni,
amiken teljesen felesleges. Főleg azért, mert változtatni nem vagyok képes
rajta, akkor mégis miért eszem magamat miatta, a másik dolog, hogy a többi
ember hülyesége miatt teljesen felesleges magamat rosszul éreznem. Igen ám, egy
dolog rájönni, egy meg ezt alkalmazni. Most még friss és üde élményekkel, képes
vagyok felülkerekedni azon a késztetésen, hogy rágörcsöljek dolgokra, de hogy
mi lesz pár hét, hónap múlva… valószínű előveszem a könyvet, és beleolvasok :D
Említette az író azt
is, hogy csináltak ilyen B…a meg kurzusokat. Próbáltam elképzelni, de tényleg
és röhögés lett a vége. Mindig is azt hittem, hogy én nagyon nyitott ember
vagyok, és azért általában elmondom, ha bajom van, de nem tudok elképzelni egy
olyan kurzust, aminek a témája az, hogy b…a meg. oké elsőre valami orgiát
képzeltem el, de ezt elvetettem :D. Pedig írt még példákat is,…rájöttem, hogy
annyira nem vagyok nyitott, hogy egy ilyen kurzuson jól érezzem magamat. Persze
biztos hasznos, hogy megtanulsz ellazulni, de nekem nem hiszem, hogy menne a
dolog. Ennek ellenére elhiszem, hogy vannak emberek akiknek ez jó. Pl. az
írónak biztosan, mert megszedi magát belőle, miközben igazándiból semmi olyat
nem mond el, amit amúgy nem tudna az ember. Főleg, ha nem újdonságok neki az
önsegítő könyvek.
Sokszor volt olyan
érzésem, hogy ha a B…a meg-et nem számoljuk, tehát kivesszük a könyvből, akkor
semmi újdonságot nem találunk. Zen, taoista és egyéb spirituális igazságok
vannak megfogalmazva, példákkal illusztrálva. Annyi az egész, hogy fogta a már
ismert tanokat, és kicsit lebutította őket, hogy az átlagember is felfogja
őket. Sokan pont azért nem tudnak azonosulni a zennel, mert bonyolult a
megfogalmazása, vagy, mert „túl keleti”. John C. Parkin annyit tett, hogy a
nyugatiak számára is befogadhatóvá tette a világban fellelhető okos tanokat. Jó
dolog, csak az a sok káromkodás ne lenne :P
Belbecs: 4/5
Tudom, sokszor van benne a b…a meg, és hát ez a címe, tehát
nem tudom miért is zavart. Feltehetően amúgy azért zavart, mert nem írják ki,
hanem kipontozzák, és mindig helyettesítenem kellett, a könyv vége felé, azért
már ráállt az agyam, hogy lássa azt is, ami nincs odaírva. Ha egy mondatban
elemezni akarom a könyvet, akkor a „Spirituális tanok le nyugatiasítása!” ,
mert minden volt benne, de tényleg minden, tao, zen, new age stb.
Külcsín: 4/5
Nem tudom, milyen borítót tudnék elképzelni egy ilyen című
könyvhöz, de valahogy nem éreztem a könyv és a borító közötti egyensúlyt. Elgépelés
és hasonlót nem láttam. Tartósnak tűnik, első olvasás után, még nem akart
szétesni (hozzáteszem, hogy vigyázok a könyvekre :D).
Kiadó:
Bioenergetic
Kiadás helye:
Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 248
ISBN:
9789632912349
Fordította:
Szarvas Réka
Ár: 2.300 Ft
Fülszöveg:
Isteneket keresünk, és elmulasztjuk az élet csodáját.
Maga alá temet a múltunk, aggaszt a jövőnk, és közben
lemaradunk a jelenünkről.
Nekünk, embereknek olykor megfordul a fejünkben, hogy az
életünk tökéletesen értéktelen, és azon töprengünk, mi értelme ennek az
egésznek. Keressük azokat a dolgokat, amelyek fontosak lehetnek a számunkra,
kötődni kezdünk hozzájuk, és aztán az élet elveszi őket tőlünk. Ez pedig nagyon
tud fájni. Aztán újra azon töprengünk, mi értelme ennek az egésznek. Aztán
újabb dolgokat keresünk, amelyek számíthatnak, aztán kötődni kezdünk ezekhez
is, de az élet őket is elveszi tőlünk. És ez is piszkosul fáj. De azért
keresünk tovább.
Ezzel csak az a gond, hogy legtöbbször olyan dolgok miatt aggódunk,
amelyek ha képesek lennénk három lépés távolságból megfigyelni őket, rájönnénk,
hogy egyáltalán nem is fontosak. És annyi időt és energiát áldozunk arra, hogy
ezeken pörögjünk, hogy egyszerűen nem marad időnk és energiánk a tényleg fontos
dolgokra.
Azon görcsölünk, hogy elkésünk-e egy megbeszélésről, de a
gyerekünkért nem megyünk el az iskolába. A zsebünkben lévő aprón problémázunk,
de nem vesszük észre, hogy az utcán élő embertársaink mennyi mindenben
szenvednek hiányt. Isteneket keresünk, és elmulasztjuk az élet csodáját. Maga
alá temet a múltunk, aggaszt a jövőnk, és közben lemaradunk a jelenünkről.
Ezért néha muszáj kimondanunk, hogy b…a meg! Mindenre,
aminek igazából semmi jelentősége. Így a feszültség, a stressz és a kötöttség
helyébe az elengedés és a szabadság lép. És végre odafigyelhetünk mindazokra a
dolgokra, amelyek tényleg számítanak.
Ez a B…a meg-terápia alapja.
A könyv nemzetközi bestseller, eddig 22 nyelven jelent meg
és 500.000 eladott példánynál tart.
Adventi naptáram 3. Ablaka:
A feladat egyszerű, kérek mindenkit, hogy amikor ideges mondja ki, hogy b...a meg! (vicceltem :P)
A feladat egyszerű, kérek mindenkit, hogy amikor ideges mondja ki, hogy b...a meg! (vicceltem :P)
A harmadik ablakhoz kérem, mindenki írja meg, mi az ami a
karácsonyban stresszeli? És miért? Amúgy ez igen egyszerű, és van egy olyan
érzésem, hogy mindenkinek van olyan momentuma a karácsonynak, amit úgy
kihagyna. Ha mégsem volna ilyen, akkor mondja el, hogy csinálja, hogy semmin
sem idegeskedik ilyenkor ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése