Ken Robinson – Lou Aronica: Elemedben vagy?

A könyv elején jöttem rá, hogy ez egy másik könyv folytatása. Ami amúgy regényeknél is kicsit gázos tud lenni, de mint kiderült szakkönyveknél sem árt, hogyha olvastad azt, amire folyamatosan utalgat az író, hogy abban igazándiból mindent leírt már! Úgyhogy kicsit fura volt úgy olvasni, hogy nem olvastam az előzményét, pedig elméletileg abban megváltoztatta egy csomó ember életét.

 Ettől független (hogy nem olvastam Az alkotó elem –et), még így is tartom, hogy azért adott valamit nekem, hogy elolvastam. Érdekesek voltak a történetek, hogy ki, hogyan jött rá arra, hogy amit csinál nem az amit csinálnia kellene, és hogy váltotta meg a világot. Amúgy imádom az ilyen történeteket, de mindig bennem van az, hogy igen, remek Jack, Nina meg akárkinek sikerült. Aztán senki sem beszél azokról az emberekről, akik mondjuk a könyv olvasása után nekilódultak, hogy megtalálják az elemüket, felmondtak, és azt tették amit csinálni akartak, amit a belső késztetés mondott, csődbe mentek és elvesztettek mindent. Ugyanis tartom, hogy sajnos ebből az elem keresésből sem jön mindenki jól ki. Pedig szép lenne.

 Viszont egyetértek az íróval, hogy próbálkozni kell, de abban már nem, hogy elvágod magad mögött az összes menekülési utat. Hogy nem marad esélyed arra, hogy ha nem jön be az amit mindennél jobban szeretsz, ha abból képtelenség megélni, akkor se kelljen millió kölcsönt felvenned, és tönkremenned. Tehát igen, keresse meg mindenki azt, amiben erős, amit szeret csinálni. Azt, amikor észre sem veszed, hogy mennyi idő telt el, mert egyszerűen boldog vagy annak csinálása közben.

 Sokat gondolkodtam, hogy mi az amit én szeretnék csinálni. Igen, inspirált a könyv ebben, elgondolkodtam azon, hogy mi az, amit úgy tennék, hogy közben igazándiból észre sem venném, hogy az munka. Elejével, megvontam a vállam, hogy hát nekem ilyen nincsen. Mert igazándiból a napjaim nagy részében, az emberiség számára túlzottan hasznos munkát nem végzek, pláne nem olyat amiből meg lehetne élni. De aztán tovább gondolkoztam. Imádok szerepjátékozni. (olyan forum alapú játékot, amikor két ember írogat a karaktere cselekedeteit, beszédét, mindenét), szeretem ezt csinálni, még most is, ez egy kb. 15-16 éves hobbi nálam. Ebből adódik, hogy szeretek írni. Meglehetősen gyorsan is írok, ami akkor gáz, amikor akivel játszom viszont korántsem gépel olyan gyorsan, és nehéz értenem miért nem. Nekem ha jön egy szöveg, szinte azonnal elkezdem írni, meglehetősen sokat nem kell gondolkodnom egyik karakterem életén sem. Csak úgy jön. Magától. Úgyhogy igen, szeretek írni, és lehet neki kéne állnom egy könyvnek, mert ötletem például rengeteg van. Mindig az önbizalomhiányra fogom, hogy miért nem kezdek neki. Meg annak, hogy egy bizonyos stílus az amit a fórum alapú szerepjátékokon írva megtanultam, és hogy az egy regény formátumba nem állja meg a helyét, tehát meg kéne tanulnom azt, hogy írjak regényt. De tekintve, hogy ebben a 15 éves hobbiban eljutottam a két soros hozzászólásoktól, a két oldalasokig (amit kb. fél óra alatt gépelek le), úgy hiszem, hogy majd menni fog az átállás.

 Utána tovább gondolkodtam, hogy az íráson kívül mi az amit szeretek csinálni. Nos, szeretek olvasni. Igen, sajna az olvasásból még nem hallottam, hogy bárki, valaha megélt volna. De hát ki tudja, még az is lehet. Könyvtárosként amúgy is igen sokat kell, lehet, kellene olvasnom. Egyrészt azért, hogy tudjak ajánlani az olvasóknak új könyveket, amúgy pont ezért is készült annak idején a blogom is. Hogy ajánlhassak könyveket, vagy éppen megmondjam őszintén, hogy ezt és ezt a könyvet kerüljék el, ha jót akarnak. Bár ehhez túl sok jogom nincs (lebeszélni az embereket könyvek olvasásáról), ugyanis az, hogy nekem személy szerint nem tetszett egy könyv nem jelenti azt, hogy másnak sem fog bejönni. Még ha én akkor és ott meg is vagyok róla győződve, hogy nekem van igazam. Tehát egyrészt ezért született a blog is, hogy ajánljak. Másrészt arra jó az olvasás, hogy kikapcsoljon, és hogy fejlődjön a szókincsem, és hogy tanuljak. Mindig is utáltam tanulni, és most tessék, szakkönyveket olvasok. (független, hogy mennyire szak egy szakkönyv, attól még nem regény, tehát tudást közvetít, legyen az a tudás bármilyen is). Tehát tanulok, a magam kedvéért, és ez jó.

Az első rész!

 És könyvtárosként, úgy érzem, hogy talán elememben vagyok. Legalábbis lehetek elemembe, mert nem olyan a munkám, ami ezeket a dolgokat gátolná. Sőt, a munkám relatíve támogatja azt, hogy sokat olvassak és esetlegesen írjak (könyv ajánlót pl. „kell” írnom a könyvtárnak). Tehát azt hiszem, szerencsésen elememben dolgozom, részben. Részben meg lehet, hogy egy nap majd új elemet találok, és lehetőleg az egy remek dolog lesz. Addig is próbálok majd kihozni mindent ebből az életemből.

 Tehát mindenképpen hasznos és elgondolkoztató a könyv, annak ellenére, hogy vannak hiányosságai. Feltehetően, ha az összes gyakorlatot elvégeztem volna, amit ír, akkor ennél sokkal jobban elgondolkoztatott volna. Amúgy lehet, hogy még majd valamikor el fogom végezni ezeket, csak ahhoz több idő kell.

 Mindenkinek ajánlom, bár szerintem, az első résszel kéne kezdeni. Azt ugyan még nem olvastam, de feltételezem, mivel ebben folyamatosan utalt rá az író, hát biztosan az MÉG többet mond az embernek, erről az elem keresésről, kreativitásról, emberekről, gondolatokról.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Egy pont levonás azért mert azért nem tökéletes, és ennél szerintem sokkalta jobb borítót is lehetett volna neki csinálni. Oké, tudom, szakkönyv, és a szakkönyvek általában nem azt a célt szolgálják, hogy szépek legyenek. Pedig amúgy tartom, hogy sokkal több ember olvasna szakkönyvet, ha azok úgy néznének ki, mint egy normális könyv.

Fülszöveg:

Ismerd ​​meg önmagad, fedezd fel rejtett képességeidet!

Sir Ken Robinson, a kreativitás, az innováció és a humán erőforrások szakértője új kötetében szellemes és inspiráló történeteket mesél olyan emberekről, akiknek sikert és hírnevet hozott alkotó elemük megtalálása: Ellen McArthur például megdöntötte az egyszemélyes Föld körüli vitorlázás világcsúcsát, David Oligvy pedig skóciai tűzhelyárusból lett „a reklámszakma atyja”. Rengeteg tanulsággal szolgálhat a hétköznapi emberek élete is, például azé a férfié, aki feladta informatikusi karrierjét, hogy szenvedélyének, a bűvészetnek hódoljon, vagy azé a fejletlen karokkal született asszonyé, aki sportmasszázs-terapeutaként dolgozik, a lábával gyúrva pácienseit.

E történetek szereplőnek természet adta tehetsége és kreativitása összhangban áll azzal, amiért lelkesedni tudnak, és mindezeket személyes céljaik szolgálatába állították. Példájukat te is követheted. Mindegy, hány éves vagy, mivel foglalkozol, és milyen helyzetben vagy éppen, a könyv hasznos eszközei, technikái, tanácsai és gyakorlatai segíthetnek az önmegvalósításban és a boldogság elérésében.

Eredeti mű: Ken Robinson – Lou Aronica: Finding Your Element

Eredeti megjelenés éve: 2013

                 Tartalomjegyzék

Bevezetés
Az alkotó elem nyomában
Miben vagy jó?
Honnan is tudhatnád?
Mit szeretsz?
Mi tesz boldoggá?
Milyen az attitűdöd?
Hol tartasz most?
Hogyan találhatod meg a törzsedet?
Mi legyen a következő lépés?
Hogyan élhetsz tartalmas életet?
Köszönetnyilvánítás
Jegyzetek
Ajánlott irodalom
Név-és tárgymutató

Könyv: Ken Robinson – Lou Aronica: Elemedben vagy?

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 260

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633041932

Fordította: Mester Orsolya