Tudom, hogy a könyv a legjobbkor talált rám. Egy túlzsúfolt hét közepén, amikor az egyetlen gondolatom az volt, hogy mindenki menjen a fenébe, és amúgy is hagyjanak már békén a hülyeségeikkel!
Vannak olyan hetei mindenkinek, amikor legszívesebben mindenkinek megmondaná az őszinte véleményét, de nem teszi. Nem teszi, mert kirúghatják érte, vagy kiközösíthetik, és ezt azért nem szeretné. De a gondolat megfogan és valahogy meg kell ezektől a gondolatoktól szabadulni. Nos erre tökéletes a könyv.
Én alapjáraton nem szeretem a kitöltögetős könyveket. Szimplán azért, mert nem szeretek beleírni egy könyvbe és zavar, ha belefirkálgatok. Olyan érzésem van mindig, mintha rongálnám szegény könyvet. Tehát nem szeretem őket. Ezt a könyvet sem szeretem ilyen szempontból, viszont a terápiás hatása mindenképpen megvan.
Mert itt igenis leírhatsz mindent, mindent ami benned van, ami bánt, ami fáj, és azokat a gondolatokat is, amit elmondanál a főnöködnek, a kollégáidnak (ha iskolás vagy akkor a tanáraidnak, osztálytársaidnak), szüleidnek vagy gyerekeidnek, de mégsem mondod el őket. Itt leírhatod, mondjuk úgy... KIÍRHATOD magadból minden keserűségedet, és ez egy nagyon felszabadító érzés. Tény, hogy utána a legjobb ha eldugod a könyvet, vagy rituálisan elégeted, de tény, kiírni a fájdalmunkat ami szabadságot ad.
Úgyhogy van itt ez a könyv, ami igazándiból nem könyv. Naplónak hívnám, a sérelmeink, fájdalmaink naplójának. Éppen ezért gondolom azt, hogy amolyan folyamatos jegyzetelésre jó, de amikor betelik, akkor jobb megszabadulni tőle. Ne azt értsétek alatta, hogy eladni :D Mert szerintem, a sérelmeitek mást kevésbé érdekelnek, hanem elégetni (tudom, könyvet nem égetünk...de ez nem könyv), vagy más módon megszabadulni tőle. Kétlem, hogy egészséges dolog lenne az, hogy újra és újra elolvasod azt, ami bántott. Úgy vélem kiírni magunkból jó dolog, aztán lezárni a dolgot, és nem újra és újra feltépni a sebeket. A könyv abban is hasznos lehet, hogy ennek platformot ad. Bárhogyan használhatod, nekem is vannak részek, amikhez nem tudok írni semmit, mert már nem vagyok iskolás, vagy nincs párom, tehát vele sem lehet problémám, de úgy vagyok vele, hogyha kitölteném a könyvet feltehetően áthúznám simán a nem megfelelőt és odaírnám azt, ahol nincs elég hely.
Bizony, első olvasásakor a "könyvnek", rájöttem, hogy néhol keveslem a helyet, hogy sokkal több emberrel van bajom, vagy van sérelmem vele szemben, mint ami abba a négy sorba elférne. Mondjuk nem sokkal többel...de többel. De kreatívan felhasználnám azokat a részeket, amihez viszont hála az égnek nincs mit írnom.
Az Első olvasásakor relatíve hangoskönyvet csináltam belőle 3 kollégámnak. Ki is tárgyaltuk, hogy hol lenne kevés az a bizonyos négy sor, vagy négy oldal. Meglepően sokan rendelkeznek sérelmekkel, és elég csak egy szikra (egy mondat a könyvből), és máris tudod mondani a választ, rögtön teli tudnád írni az egészet. Ami amúgy borzalmasan szomorú dolog, de mutatja azt is, hogy ezeknek a könyveknek lehet/van hasznuk. Írd ki és szabadulj meg tőle ;)
Belbecs: 4/5
Nem tudok 5 pontot adni rá, bármennyire is szeretem a könyvet, nem tartom igazán könyvnek. A belbecs itt inkább maga az ötletre vonatkozik. Nagyon jó ötletnek tartom és sajnos nagyon nagy keletje is lesz. A sajnos-t értsétek úgy, hogy jobb lenne, ha az emberek nem őrizgetnének és hurcolnának magukkal ennyi sérelmet. Mert nem jó, hogy tisztán feltudsz idézni egy több éves, akár tíz évvel ezelőtti fájdalmat is. Mert ez sajna nem egészséges. De talán segít, ha kiírod magadból.
A könyvben vannak kreatív feladatok is, szerintem akik a "Nyírd ki ezt a naplót" típusú nemkönyveket szerették azok majd itt is bőségesen kreatívkodnak. Sajna nekem ehhez nincs túl nagy ...fantáziám :D
Fülszöveg:
Legyünk őszinték: baromira idegesítő és unalmas a manapság állandóan hangoztatott „legyél pozitív” és a sok duma a meditálásról, meg a jógázásról. Mi lenne, ha a belső feszültségünket és bosszúságainkat végre nyíltan és olyan feketén adhatnánk ki magunkból, ahogyan azt valójában érezzük? A Nagy sérelmeink kiskönyve végre lehetőséget nyújt a tulajdonosának arra, hogy kiírja magából az őt körülvevő idióták idegesítő dolgait, és hangot adjon az élet pokolian sötét oldalának is!
A vidám, megdöbbentően katartikus és kreatív könyv arra biztatja kitöltőjét, hogy panaszkodjon, nyögjön, vesse papírra a sérelmeit és bátran sorolja fel az idiótákat a munkahelyén, a magánéletében vagy akár az utcán – és gondosan rejtse el ezt a naplót a szerettei elől.
Könyv: Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783463
Fordította: Karáth Tamás
Illusztrálta: Piia Aho
Megjegyzések