Amikor kinn voltunk Montenegróban, a hajózós napokon általában este
már nem volt időm, kedvem, erőm írni blogbejegyzést. Például ma még mindig nem
jutottam el odáig, hogy az első naposat átírjam, mert elírtam, elfogalmaztam
(van ilyen szó?), egy pár dolgot, úgyhogy azt majd javítom. De gondoltam, azért
még elég friss, úgyhogy megírom az elmaradt posztokat.
Nos tehát a harmadik nap
hajóztunk. Biztosan ültem már hajón, csónakon, akármin, de nem volt konkrét
emlékem arról, hogy bírom-e én egyáltalán ezt, pláne az akkor éppen amúgy is
gyenge gyomros állapotomban. Mint kiderült nem vagyok tengeri beteg. Pedig tenger
is volt, és másnap valaki tengeribeteg is volt, meg hullámok. No de térjünk
vissza a harmadik napra. Megnéztünk egy erődöt, nem messze Herceg Novi-tól,
szerintem úgy 40 perces lehetett az egész hajókázós út oda, és úgy 30 perc
maradt arra, hogy megnézzük a pici sziget, nem túl nagy erődjét. Nagyon szép
hely lenne, ha egy karbantartó legalább gondját viselné, más nem a gizgazokat
kiirtaná. Ráférne amúgy egy erős renoválás is. Nem azt mondom, hogy egy rom
erődnek nincsen bája, mert van, még 25-30 fokban is, tűző nappal is, de sokkal
jobb lett volna, ha az alap dolgokról gondoskodnak. Minthogy legyen a szigeten
egy-két kuka. Ismerjük be, hogy a turisták mindenfélét visznek magukkal, és van
az a típusú Bunkó turista, aki vinni tud, de út közben megszabadul a dologtól,
és azt így random eldobálja. Tehát pár kuka nem ártott volna a szigetre, meg
mondjuk működő vécé. Oké, hogy mindenki megoldja ezt illemhely nélkül is, de
nos mondjuk úgy, hogy egy erőd, és egy sziget édes báját el tudja rontani pár
halom bűzölgő kaki. Oké, azt konkrétan nem láttam, de zsebkendőket, flakonokat
eldobálva mindenfélét igen. A vízben is, ez kifejezetten elkeserített. Tehát jó
lenne egy gondnok oda, egy vécé, meg kukák. Azt beszéltük a szüleimmel, hogy
elég hamar megtérülne a dolog, tekintve naponta több járat megy a környékről a
szigetre. Elég lenne oda rakni a bódét, és hát basszus, ha fejenként kérsz 2
eurót, akkor a turista nem fog felháborodni, hogy mi a fenéért, hisz
kényelmesen elintézheti ügyes bajos dolgait. Remélem, majd fejlődik Montenegró
azon része is ilyen tekintetben.
Utána átmentünk a Kék
barlangba, ahol apukám fürdött, mi meg nézelődtünk. A magyar srácoknak sikerült
elveszíteniük az egyik búvárszemüvegüket, de amúgy kellemes volt az ott
ücsörgés. Szép hely, bár feltehetően, ha fürödhettem volna, sem fürödtem volna
abba a vízbe, tekintve, hogy úszni maximum a tudatalattim tud, én már nem
nagyon és ott igen mély a víz.
Amikor kijöttünk a barlangba
útnak indultunk a Zanjice –i strandra. Én reggel azt hittem, hogy ez olyan
városka lehet. Hogy azért 1-5 között lesz mit nézni. Nagy naivan nem is vittem
könyvet magammal. Nos kiderült, hogy ez így egy strand, bazi nagy kövekkel…egy
strand…semmi több. 1 db vécével amúgy. Úgyhogy mivel előtte nap nem sokat
aludtam (nem tudom miért), ezért úgy döntöttem, itt behozom az alvás igényemet,
ha már nem vittem könyvet. Többször megáztattam a lábamat, és ide-oda
ténferegtünk. Szerintem az egyik legfárasztóbb pár óra volt. nem vagyunk
hozzászokva hogy konkrétan semmit nem tudunk csinálni. Olyan fárasztó a
semmittevés. Utólag persze kiderült, hogy a Pajo(a hajótársaság, amivel ide-oda
mentünk), kb. óránként küldött vissza hajókat Herceg Novi-ba, és a nyüvek nem
nézte, hogy ki száll fel rá, ha van jegye… úgyhogy elmehettünk volna hamarabb
is. No de mindegy. Ennek ellenére kellemes nap volt, és tény, hogy este annyira
fáradt voltam, hogy csak úgy belezuhantam az ágyba vacsi után.
Megjegyzések