Ugrás a fő tartalomra

Bagdy Emőke – F. Várkonyi Zsuzsa – Kádár Annamária – Orosz Katalin: Teljesebbé válni


Elég sok könyvet olvastam régebben a Nyitott Akadémia köteteiből, főleg azokat kerestem, amikben Popper Péter előadásai, írásai vannak, mert nekem ő egy eléggé ikonikus alak lett. Szerettem a humorát, azt, ahogyan látta a világot. Ő már elment, és a mostani „öregek” és „ifjúk” már nem képviselnek akkora nevet számomra, mint Ő volt. Viszont ennek ellenére, a témák, amiket a Nyitott Akadémia tovább visz jók.
 A jelen kötet négy szerzője viszont nem képvisel együtt sem akkora hatást nálam, mint a régi kötetek. Bagdy Emőkét nem tudom kedvelni, nekem kicsit túl száraz, ahogy fogalmaz, ő még a nagy és bölcs Prof. Dr. és ebben a nagy tudásban elfelejti, hogy akihez beszél, akinek ír, az se nem Prof., se nem Dr.  és ebből adódóan néha semmitmondóvá válik az, ami amúgy feltehetően tök jó dolog lenne. F. Várkonyi Zsuzsa már kedvesebb, és jobban is fogalmaz, kellemesebb őt olvasni, és a kötetben főleg ő volt, akinek tetszett az írása. Orosz Katalinról bevallom életemben nem hallottam még, viszont Várkonyi Zsuzsa után ő volt a másik húzó dolog a kötetben. Igen, ő összeszedte, amit el akart mondani, és egész jól megfogalmazta. Kádár Annamária, az ő neve ismert számomra, többször terveztem, hogy majd olvasok a Mesepszichológiáról tőle, és hogy milyen jó, hogy valaki ír erről, de jelenleg az egész kis írása átment olyan mesék és filmek által bemutatott dolgokká. Tehát mondott okos dolgokat, de minden bekezdés úgy kezdődött, hogy és ebben a filmben és ebben a könyvben, ebben a történetben. Értem én, hogy rengeteg alaptudása van, sokat olvas, és sokat néz filmet, de nem hiszem, hogy csak így lehet, és tud írni.
 Összességében a könyvben vannak hasznos dolgok, megfontolandó dolgok, de nem a régi már ez a sorozat sem. Tudom, mások a szerzők és így más a színvonal vagy éppen a hangulat, amit megütnek. Nem rossz ez, csak más. És persze haladni kell a 21. században, haladni előre.

 Önfejlesztés, önmegvalósítás, önmeghaladás:
 És akkor magáról a témáról. Önfejleszteni mindig kell, mindig haladni kell előre, új dolgokat tanulni. Nem kell ezt borzalmasan komolyan venni, nem kell azt hinni, hogy az önfejlesztéshez iskolák kellenek. Nem pont, hogy nem, hisz benne is van Ön. Fejleszd önmagad, érd el azt a határt, amit úgy véled, hogy képes vagy. Érd el azt a szintet, amire képes vagy, és ne elégedj meg azzal, hogy nyújtod azt a minimumot amit elvárnak tőled. Mert az ember igenis abból tanul a legtöbbet, ha feszegeti a határait, hogy teszteli mi az amire képes, hogy tovább megy, míg nem érzi, hogy ez elég. Aztán próbálja túlszárnyalni magát. Tanulni, bármit. Tényleg bármit tanulhatsz, amihez csak kedved van.
 Önmegvalósítás a 21. század mottója! Mindenki meg akarja valósítani önmagát. Mert hát erre születtünk, hogy valakik legyünk. Persze nem mindenkinek sikerül, de vannak emberek akiknek igen. Nem feltétlen lesznek ettől gazdagok, de boldogok lesznek, mert képesek magukat adni, és nem fásulnak bele a 21. század monoton napjaiba. Ők azok, akik ébren is képesek szárnyalni. Örülnék, ha önmegvalósító lehetnék, és igen azon vagyok, hogy majd az legyek, de még nem értem el azt a szintet. De mindenkinek azt ajánlom, hogy tényleg próbáljon olyan irányba menni, ahol  boldog, mert elég nagy baj, ha valaki nap-nap után olyan dolgokat tesz amit nem szeret, és csak ezt teszi. Borzalmasan bele lehet fásulni, így jobb olyan munkát, olyan hivatást keresni ahol az ember a munkahelyén is jól érzi magát, ahol boldogan tesz meg bármit, és nem csak azt, amit leírnak neki, hogy ez a munkád…

Belbecs: 3/5
Külcsín: 3/5
Tetszik a borító, de olyan semmilyen. Nem tudom, hogy az előttem olvasó „barmolta” szét a könyvet, vagy szimplán ilyen a minősége, de én vagyok a második olvasója és már megvan törve a gerince és már nyomatni kell, ha szeretném, hogy ne nyitódjon ki magától. Pedig én vigyázva olvasom :S

Fülszöveg:
Az ​​ember természetes vágya, hogy kibontakoztassa magából lehetőségei maximumát, és minél teljesebb életet éljen. Önmegvalósító személyiségek példáiból láthatjuk, milyen határtalan távlatok állhatnak előttünk, mi mindenre válhatunk képessé akár a nehéz, hátráltató körülmények dacára is. Erik H. Erikson óta tudjuk, hogy születésünktől halálunkig fejlődünk, és ezen az úton minden szakasznak megvannak a maga sajátos feladatai és elkerülhetetlen krízisei. Ha ezeket a szakaszokat jól sikerül megoldanunk, akkor – minden problémával, nehézséggel együtt is – fokozatosan kiteljesedő életpályát futhatunk be, békés, elégedett lezárással. Ha nem, akkor személyiségünk fejlődése megreked. A pszichológia és a spiritualitás komoly segítséget jelenthet abban, hogy egy-egy elakadásunkból tovább tudjunk lépni, és önmagunk fejlesztése, megvalósítása, akár meghaladása révén elérjük azokat a céljainkat, amelyekért igazán érdemes élni – sőt, azokat a távlatokat is, amelyekről talán még nem is tudunk. A kötetben a magyar pszichológia négy nagy hatású egyénisége ad ízelítőt ebből a hatalmas és hihetetlenül izgalmas témából.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Kiadó: Kulcslyuk
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 168
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155281020
Prof. Dr. Bagdy Emőke: Önismeret, tudatosítás, lelki önvédelem
F. Várkonyi Zsuzsa: Önfejlesztés, önmegvalósítás, önmeghaladás – mi minden segíti, mi minden gátolja?
Orosz Katalin: Önfejlesztés, – megvalósítás és – meghaladás
Kádár Annamária: A pillangó útja: megújulás, átalakulás, szárnyalás
A kötet szerzői

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é