2016. szeptember 11., vasárnap

Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Imádom a szörnyes, kalandos ifjúsági / gyermek könyveket. Amikor tudják, hogy hol a határ a viccességben. Feltehetően a célközönségnek amúgy tetszeni fog a könyv. Minden benne van, amit egy 10-12 éves gyerek kereshet. Teli van szörnyekkel, kalandos és erős gyerek karakterekkel, akik talpraesettek, és mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a világot. Annak ellenére, hogy Anglia egyik, pardon a 4. legunalmasabb városában élnek. Tehát van bőven kivel azonosulni, hisz ott van Hamish a főhős, akinek előbb az apukája tűnt el, majd hirtelen teljesen lekövethetetlen (számára), időközönként megáll az idő, megfagy rajta kívül mindenki. Majdnem mindenki. Mint kiderül ugyanis nem fagy meg mindenki. Alice a szintén tízen éves kislány a másik főhős, aki viszont már egész családját elvesztette ebben a szörnyű, szörnyes dermesztésben.
 És hogy miért érzem azt, hogy a könyv írója viccesebb akart lenni, mint amennyire kellett volna. Vagy legalábbis 30 évesen már erőltetettnek tűnik a dolog? Amikor az SZSZSZSZ-es rövidítésekkel elment majd két oldal, amikor kibeszél a könyvből (komolyan rühellem, amikor egy író beszélget az olvasóval egy könyvben… mégis miért? Nem lehet abból jól kijönni, mert borzalmasan erőltetett a dolog). Tehát nekem ezek már kicsit sokak voltak.
 Mindezek ellenére egy gyorsan pörgő, gyorsan haladós olvasmány. És sorozat. Ezt nagyon bánom. Nagyon-nagyon szépen le lehetett volna zárni a dolgot. Megmenekülnek, mindenki boldog. De nem! Kell, hogy legalább kettő vagy esetleg három részes legyen. Csak tudnám miért? Egyrészt a rémdermesztő sztori szerintem maximálisan ki lett fejtve és el lett varrva. Tehát már csak Hamish apja van hátra, aki mint kiderült titkosügynök és animágus haverjai vannak, vagy ne adj isten a madarakkal tud beszélni és / vagy átalakulni madárrá? Ez ott a végén nem volt teljesen tiszta nekem. Csak azt tudtam meg, hogy nincs ott mert, máshol kell lennie… valahogy nagyon gyengén felvezették a „és folytatjuk…” szöveget. Tehát én jobban örültem volna, ha lezárják teljesen.

 A RémDermesztőkről és amikor megáll az idő:
(Spoiler)
  1. Nos, remek ötlet ez az idő megállítós dolog, nekem kifejezetten tetszett annak ellenére, hogy borzalmasan gusztustalan dolgokat művelnek benne a lények.
  2. Azt nem nagyon értettem, hogy ilyenkor a faluban / városban áll csak meg az idő, vagy máshol is? Feltehetően csak ott, de ha csak ott, akkor ez marhára nem tűnt fel senkinek sem? Levegőben megálló repülő nem hiányzik sehonnan?
  3. Ha egyszer áll az idő, miért működnek a műszaki dolgok? A tv például leáll, az adás megmerevedik benne, de pl. a kocsik, robogók mennek, és mily meglepő a könyvtár fénymásolója is. Na mármost, vagy leáll minden, vagy nem áll le minden, de ez nagyon logikai bakinak tűnik.
  4. Mennyi az esélye annak, hogy egy 10 éves fiú felhívja a hadsereget és az kivonul? De komolyan mennyi ennek az esélye? Szerintem nem sok, de oké, tudom ifjúsági regény, és nem tartalmaz semmi felnőtt fejjel logikus dolgot.


Belbecs: 3/5
A kibeszélés miatt, a logikai bakik miatt a levonás. Amúgy a történet tetszett, ha eltekintek a hibáitól, akkor ez egy nagyon jó könyv. És feltehetően a megcélzott közönség számára nem probléma, ami nekem igen.

Külcsín: 5/5
Telis teli képekkel, és nagy betűkkel. Szörnyekkel és hangulat fokozó elemekkel. Maximálisan tökéletes arra a célra, hogy megfogja a gyerekeket. Fejezetekre bontott, tehát tökéletesen tagolt. Szellős és szerintem aránylag jó betűtípussal is íródott, tehát úgy ahogy van jó!

Fülszöveg:
TE mit tennél… ha az egész világ egyszerre csak megállna? Úgy ám, az EGÉSZ VILÁG.
A madarak a levegőben. A repülőgépek az égen. És minden áldott ember az egész bolygón kivéve téged!
Mert a tízéves Hamish Ellerbyvel pontosan ez történik, újra és újra.
Ám ez a RémDermesztőknek, és borzalmas barátaiknak, a Borzadályoknak köszönhető! Bizony, ők TERVEZNEK valamit! El akarják venni tőlünk a saját világunkat, hogy csak az övék legyen… Ja, és utálják a gyerekeket. Főleg az olyanokat, akik tudnak a létezésükről. Na várjunk csak… most már te is tudsz róluk, nem igaz? Ajjajj…
Vajon Hamish képes lesz megmenteni minket a RémDermesztőktől? Tarts vele, és meglátod!
A Hamish és a RémDermesztők egy fergeteges gyermekkönyv, amely a bestseller-író és műsorvezető Danny Wallace első, kicsiknek szánt alkotása. Tökéletes olvasmány David Walliams, Tom Gates és James Patterson kedvelőinek

Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 334
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634031888
Illusztrálta: Jamie Littler







3 megjegyzés:

Mariann Czene írta...

VÉGRE valaki, aki szintén nem szerette ezt a könyvet, mert erőltetettnek találta :D
Már kezdtem azt hinni, hogy velem van a hiba.

Mariann Czene írta...

ja, amúgy azt nem értettem a borítón, h miért nem szerepelt mindenki a bandából? Mert hogy elől csak a főszereplők vannak, az stimmel, de hogy hátra se fértek fel a többiek, csak ketten... ezt olyan fura, kegyetlennek tűnik.

(és persze anyaként az a gatyás poén... szerintem ovis szint, nem tizenéves)

Jeffi írta...

Amúgy nagyon jó ötletei voltak és ez az idő megállítós dolog tetszett is. Ha fele ennyire akart volna vicces lenni, akkor vicces lett volna. Igen, valahol a legtöbb "bosszú" óvodás szintű volt :(

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.