Amikor láttam a könyvtárban, hogy hamarosan beszerzik, kicsit utána néztem. Azaz néztem volna, de egyetlen egy épkézláb helyet sem találtam az interneten
ami, aki hallott volna már a könyvről. Pedig a címe gyönyörű, a címébe rögtön beleszerettem. Tehát vártam,vártam, hogy be is érkezzen a könyv és rögtön le is csaptam rá. A cím szép, a borító annyira
már nem.
Borzalmasan szomorú történet arról, hogy a külsőségek mennyire számítanak, mennyire ki lehet rekesztve valaki, aki csúnya (szegény esti hája ronda, ezt
az első mondat le is szögezi). A rondácska madár történetét meséli el a könyv, onnantól, hogy mindenki csúfolja, a héja megfenyegeti, hogy megöli, ha nem változtatja át a nevét, valami olyanra, amiben nincs
a Héja szó, mert hát nem érdemli meg egy ennyire ronda madár, a héja fennkölt nevét. Becsülöm az Esti héjába, hogy igazándiból megmondta, hogy a nevet nem ő választotta, így meg sem fogja változtatni. És
innentől a történet kicsit kaotikus, a „főhős“ repked, majd elhatározza, hogy elrepül a távolba, a csillagok közé. Csakhogy a csillagok sem látják szívesen, no meg messze is van az égbolt, tehát nem jut
el, nagyon sokáig... aztán az egész könyvnek puff vége van.
Azaz igazság, hogy értem, mit szeretett volna mondani a történet, legalábbis sejtéseim vannak róla. Mesének, olyan ételemben, hogy kisgyereknek olvasnivaló,
vagy kisgyerek olvassa, annyira nagyon nem ajánlanál. Depresszív a hangulata, és bár a képek szépek (nekem tetszők), mégsem azt érzem, hogy ez gyerekeknek készült volna. Ez egy kegyetlen mese, inkább felnőttebbeknek
akik mögé látnak, akik megpróbálják értelmezni a jeleket. Egy borzalmasan szomorú mese :(
Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5
Kiadó: Gabbiano Print
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 28
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155346200
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése