Ugrás a fő tartalomra

Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség

Köszönet a könyvért a HVG Könyvek kiadónak!
Nem titkolt szándékom volt a könyvvel kapcsolatban, hogy szerettem volna megérteni, hogy az emberek miként válnak függővé, és miként lehet segíteni rajtuk, hogy végül elhagyják a függőségük tárgyát. Részben kaptam választ erre, és utólag arra is rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy egy könyvben megkaphatod a receptet amivel megmentheted a szerettedet a függőségtől. Ennek ellenére egy cseppet sem bánom, hogy elolvastam a könyvet.
Szakirodalomhoz képet meglehetősen jól olvasható a könyv. Ritkán használ szak szavakat, ha mégis megteszi akkor meg is magyarázza. Imádom a helyben lévő lábjegyzeteket! A könyv történeteken keresztül próbálja bemutatni a legismertebb függőségeket (szerencsejáték, drog, alkohol, szex, társ) így téve életszagúvá a dolgot. Olyan érzése lehet az olvasónak, hogy ott ül és hallgatja ő is a pácienst és a terápiát vezetőt és megfigyelhet mindent. Ez a nézőpont nekem kifejezetten tetszett.
 Az is kifejezetten bejött, hogy a szerző néhol meglehetősen szarkasztikus, és nem is titkolja, hogy szarkasztikus, ezek voltak főleg azok a pillanatok, amikor együtt bólogattam vele, és megjegyeztem, hogy "Bár ne lenne igazad."
 Nehéz szembenézni azzal a ténnyel ugyanis, hogy nagyon minimális az a szám ma Magyarországon (de szerintem nyugodtan beszélhetünk világ szinten is), hogy egy családba egyetlen egy függő sincs. Elég körbenéznem, elég figyelmesen élni és akkor rájön az ember, hogy nagyon-nagyon minimális a boldog, kiegyensúlyozott családok száma, ahol egyetlen egy függőség sincs jelen. Pedig ennek nagyon nem kéne így lennie. Persze nézhetjük arról az oldalról is a dolgot, hogy "legalább akkor vannak sorsközösségek", de ez meg önámítás. A legtöbb függő rejtve marad,  a legtöbb függő nem kér segítséget, mert ő "nem beteg", és a legtöbb hozzátartozó mentegeti a függőt, vagy szégyennek éli meg azt és nem beszél róla, mert hát "milyen véleménnyel lesznek rólam". Érdekes, engem sosem zavart, hogy milyen szemmel néznek rám, ha éppen kibukott belőlem, hogy az édesapám többet iszik mint kéne. Szemrebbenés nélkül mondom ki, mert ez nem engem minősít, én nem tehetek róla, és én nem tudok neki segíteni, bármennyire is szeretnék. És a függők családtagjai szerintem idővel elérik azt a szintet, amikor már elengedik a függő kezét, mert hát egy felnőtt embernek nem mondhatod 75 milliószor el, hogy ne igyál, ha ő úgy ítéli, hogy nem is iszik sokat, az nem is probléma. Ha neki nem az...hát oké.
 Bár a könyvben a függőségeket megismertem, és a terápiába is betekintést kaptam, no meg persze  olvashattam egy kis összefoglalást a végén. Az én szemszögemből - függő családtagja - főleg a könyv vége volt segítség. Persze ez sem old meg semmit sem, de azért mégis kicsit tisztábban látok már utána. Úgy gondolom, hogy nem ártana, ha több ember olvasna bele ebbe a könyvbe. Nem feltétlen kell az elejétől a végéig elolvasni, bár tény, hogy szerintem így adja a maximumot.
 Olvasmányos formában kapunk egy olyan témáról képet, ami mindannyiunkat érint. Mert, ha nem is vagyunk függők, és valamely csoda folytán nincs függő a családban, akkor az ismeretségi körünkben vagy munkatársaink között van vagy azok családjaiban. De ha nagyon-nagy mázlisták vagyunk, és minden ismerősünk tiszta, nos akkor is ott van amikor az ember közlekedik, a várost járja, belebotlik azokba, akiknek nem sikerült a leszokás, vagy akik nem akarták azt. Tehát így is úgyis találkozunk ezzel a hm...betegséggel(?). Jobb tisztában lenni azzal, miként jöhetett létre, miként kezelhető és hol lehet segítséget kérni, hogy lehet megelőzni.
 Én könyvtárban dolgozom, ha itthon nem is találkoztam volna a függőséggel ott találkozom. Minden nap. Komolyan, minden áldott nap jön olvasó aki részeg, akit kezelni kell, megértetni vele, hogy bizonyos állapotban nem mehet már fel, tekintettel a többi olvasóra. Tehát sajnos egy magyar embernek sem kell messzire menni függőt látni. Persze a könyv által felsorolt addikciók nagy része nem olyan látványos, mint a drog és az alkohol. De úgy gondolom az alkohol már-már népbetegség idehaza. Bár ne lenne az.
 De visszatérve a könyvre, részben többet adott, mint amit elvártam tőle, rengeteg új és érdekes dolgot tudtam meg, ami kicsit empatikusabbá tesz, bár ennek ellenére azért fenntartásokkal kezelem a függőket. Részben remek dolog, hogy van ez a könyv, csak félek, hogy kevesekhez jut el. Nehéz elképzelnem, hogy csak úgy hobbiból olvassák az emberek. Bár igaz, a legtöbb ember találkozik a függőséggel...tehát igazándiból, ha onnan  nézzük akkor mindenkinek jót tenne az olvasása. Részben megoldásokat, olyan varázs szavakat nem kaptam, amitől sokkal több bizodalmam lenne a jövőt illetőleg, de ki tudja, lehet idővel ülepedik annyit a könyv bennem, hogy sokkal több dolgot tudjak használni belőle.
 Tetszett, hogy ember közeli a fogalmazásmód, tetszett, hogy könnyű volt megérteni az egészet. Nem voltak nehéz szakszavak, amik érthetetlenné és nehezen emészthetővé tették volna. Örülök, hogy olyan szakember írta, aki ebben dolgozik, de emellett nagyon átüt az írásán az a végtelen empátia amivel rendelkezik. Köszönöm, hogy megírta a könyvet, és remélem sokakhoz eljut. Mert szükséges lenne!


Fülszöveg:
Örökölhető-e a függőség?
Miben különbözik a fiatal-, a közép- és az időskori szenvedélybetegség?
Hogyan ismerhetjük fel, hogy van-e életünkben olyan elakadás, amely akár egy későbbi addikció formájában ölthet testet?
És egyáltalán, mikor mondhatjuk ki, hogy szenvedélybetegek vagyunk?


A minden második embert érintő függőség ezerféle arcát mutatja a mindennapjaink során. A kötet fejezetei egy-egy életkori szakaszt és egy ahhoz köthető kockázati tényezőt járnak körül korszerű kutatási eredmények és terápiás esetek érzékletes bemutatásával. A kötődési problémákat, a trauma hatásait, az identitás kríziseit és az emlékezet szerepét alkohol- és drogfüggő, szerencsejáték-, szex-, internet- és videójáték-függő páciensek történetein keresztül ismerhetjük meg. Az Ezerarcú függőség nemcsak a gyógyulás és a megelőzés modern lehetőségeit mutatja be, de betekintést nyújt a szenvedélybetegségek jövőjébe is.

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 416
Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633048573

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
ISBN: 9789633049051 / Ebook

Tartalomjegyzék:

Előszó
BEVEZETÉS
A függőség megítélése

I. ÖRÖKSÉG
Genetika és környezet
Az idegrendszer dióhéjban
A gyeplő a lovak közé hull
Elmaradó jutalom
Sóvár figyelem, elfogult emlékezet
Örökletes-e a függőség?
Epigenetika, avagy a környezet visszahat

II. KAPCSOLÓDÁS
Hogyan kötődünk?
Passzolunk-e egymáshoz?
Kötődés és függőség
Hogyan „neveljünk” szenvedélybeteget?
Kapaszkodni – Szilvia és a társfüggőség

III. TRAUMA
Hosszú árnyék
Trauma és függőség
Visszaélni – Edina és a heroinfüggőség

IV. IDENTITÁS
Kibontakozó valónk
Tiltott gyümölcs
Virtuális énünk
A szex olimpiai döntője
Elbújni – Benedek és az amfetaminfüggőség

V. STIMULÁCIÓ
Az éhes agy
Kinézis és valóság
Fék és gáz
Perpetuum mobile
Felpörögni – Dániel és a videójáték-függőség

VI. KRÍZIS
Válság vagy fordulat?
Sötétlő erdőben
Krízis és addikció
Megfogni – Róbert és a szexfüggőség

VII. TÁMASZ
Hanyatlás és emelkedés
Időskori szenvedélyek
Elveszteni és megtalálni – Katalin és az alkoholfüggőség

VIII. JÖVŐ
Felépülő életek
Mit tehet a hozzátartozó?
Függő jövő
Úr béklyóban
A szent újdonság imádata
Virtuális édenkert
Emberi pillanatok

Utószó
Köszönetnyilvánítás
Függelék
Jegyzetek
Az illusztrációk forrása
Felhasznált irodalom
Név- és tárgymutató




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é