Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.

2017. október 25., szerda

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Dorian, Dorian, hogy milyen nehéz eset voltál. Annak idején, mármint úgy három-négy éve, próbáltam elolvasni a Dorian Gray arcképét, minthogy akkor nagy Wilde fan voltam. De valahogy nem csúszott. Aztán megpróbáltam megnézni a filmet, de valahogy azzal sem jutottam semeddig sem, bár nem tudnám megmondani, pontosan miért is nem. És mindezek után, amikor megjelent ez a kötet kértem recibe, aztán feledésbe merült. Itt is köszönet a Mini-Könyvklubnak, mert gyanús, hogy nélkülük, még egy ideig rakosgattam volna ide-oda.
Ezen, vágatlan verzió valahogy jobb volt, vagy legalábbis ezt sikerült végig olvasnom. A történetet, úgy, ahogy már ismertem, tudtam mi lesz a vége, csak azt nem, hogy jutunk el odáig. A filmes élményem annyiban volt zavaró, hogy szegény Dorian a fejembe megmaradt szép fekete hajúnak, holott szegény bolond szőke :D
A történetről: Mindent összevetve, a kor amiben íródott értem, hogy miért is volt olyan megbotránkoztató. De a 21. században úgy érzem, hogy már nem üt akkorát. Még így vágatlanul is. A mostani LMBT és hasonló könyvekhez képest ezek az aranyos művészi utalások tényleg olyan kis semmiségek. (pedig azért Wilde ennél jóval bevállalósabb, lásd: Teleny). De érthető, hogy akkor ez még azért nagyon nem volt elfogadott, sem Dorian kicsapongó élete.

A fogalmazás amúgy gyönyörű, de vissza kellett szoknom abba, hogy oldalakon át, olvassak arról, hogy ez a…., nos, hogy ő éppen miket gyűjtött és hajde szép volt az. Elszoktam a nem pörgő eseményektől. És igazándiból ez az, ami nekem már hiányzott, az a nyíltan felvállalt és leírt bűnök. Mert itt igazándiból csak szépen utalgat rá, jó a gyilkosságra nem…
De maga az ötlet, a képpel, a gonosz tettekkel, a lélekkel, a halállal, a halál mibenlétével, az tetszett, csak azt hiszem, ráférne egy kis felújítás a regényre. Ha valaki 21. századi módon felfrissítené, vevő lennék rá simán!
A tanulmányokról: Mondta egy moly nekem, hogy azokat utána kéne olvasni, merthogy lelövi a poént. Mondtam neki is, hogy mivel a filmet részben láttam már, így nem nagyon van mit lelőnie, így én a könyvet előlről olvastam, tehát előbb a tanulmányokat, majd a regényt. És szerintem így jobb volt. Valóban lelő pár dolgot, de sokkal jobban átélhető, megérthető az egész, azoknak az adatoknak a tudtával, mint nélkülük.
A könyv kinézetéről: Szerintem nagyon szép kiadása ez a könyvnek. Örülök, hogy bevállalták a nem cenzúrázott változatot, hogy kiadják. Az igazság, hogy én amikor olvastam, hogy a “teljes és cenzúra nélküli”, sokkal megbotránkoztatóbb dolgokat vártam a könyvbe :D

Fülszöveg:
Amikor ​a Dorian Gray képmása 1890-ben először megjelent egy irodalmi folyóiratban, a viktoriánus közvélemény azonnal hatalmas felháborodással fogadta. Olyannyira, hogy az 1891-es könyvváltozatot már maga Wilde dolgozta át és bővítette ki úgy, hogy valamelyest elhallgattassa gyújtó hangú kritikusait. Azt viszont még ők sem sejthették, hogy a regény ősváltozata, ahogyan azt Wilde eredetileg elküldte a folyóiratnak, még ennél is nyíltabban beszélt a regény szereplőinek érzelmi viszonyairól, különösen a festő és modellje, Basil Hallward és Dorian Gray közötti homoerotikus vonzalomról. Az erre utaló mondatokat ugyanis a magazin szerkesztői Wilde tudta nélkül még az első megjelenés előtt kihúzták a regényből, a legelső változat szövegéről pedig több mint egy évszázadon át csak néhány Wilde-kutató tudhatott. Jelen kiadásunkban ezt a 2011-ben megjelent, cenzurázatlan ősváltozatot tárjuk a magyar olvasók elé Dunajcsik Mátyás új, ihletett fordításában, hogy végre megismerhessék Dorian Gray történetét abban a formában is, ahogy azt Oscar Wilde eredetileg elképzelte. „Az emberek néha azt mondják, a Szépség csak a felszín. Lehet, hogy így van. De legalább nem annyira felszínes, mint a Gondolat. Csak a sekélyes emberek nem ítélnek a külső alapján. A világ igazi misztériuma a látható, és nem a láthatatlan. Igen, Mr. Gray, az istenek jók voltak önhöz. De amit az istenek adnak, gyorsan el is veszik. Az idő féltékeny önre, és háborút visel az ön liliomai és rózsái ellen. Valósítsa meg az ifjúságát, amíg még megvan! Éljen! Élje a csodálatos életet, ami önben van! Ne hagyjon veszni semmit önmagából. Mindig keressen új és új élményeket. Ne féljen semmitől. Egy új Hedonizmus! Erre van szüksége a mi évszázadunknak. Ön lehetne ennek a látható szimbóluma. Az ön személyiségével nincs semmi, amit ne tehetne meg. Egy évszakra öné a világ." Oscar Wilde (1854-1900) Halhatatlan zseni és kibírhatatlan pojáca; a művészet apostola és az ifjúság megrontója; Anglia legszellemesebb embere és legmegvetettebb szexuális bűnözője – Oscar Wilde élete éppúgy tele volt szélsőségekkel, ahogy a művei, melyekkel megváltoztatta a XIX. század arculatát. Dublinban született, Oxfordban tanult, legnagyobb sikereit Londonban aratta, és végül Párizsban halt meg száműzetésben. Életét és művészetét is meghatározta a szemforgató viktoriánus erkölccsel való küzdelem, melynek nevében 1895-ben kétévi börtönre és kényszermunkára ítélték „súlyos szeméremsértés" vádjával. Sziporkázó színpadi műveit, fájdalmas szépségű meséit és elmés mondásait azonban máig olvassák világszerte, és ma is épp olyan frissen és lenyűgözően hatnak az olvasóra, mint száz évvel ezelőtt.
Dorian Gray arcképe címmel és Wilde Oszkár név alatt is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1890

Nincsenek megjegyzések: