2015. november 2., hétfő

Cucui Jaszutaka: Az idő felett járó lány

 Van olyan, amikor azt mondják az embernek, hogy egy adott könyv sz*r, vagy, hogy nem tetszett nekik. Általában nem szoktam hinni az ilyeneknek. Magamat ismerve, hamarabb hiszem el egy könyvről, hogy jó, ha mondják, de nem igazán hiszek a negatív kritikáknak, úgy vagyok ezzel, hogy márpedig attól, hogy valakinek nem tetszett, nekem még tetszhet. Amúgy sokszor bebizonyosodott, hogy rengeteg rossznak kikiáltott könyv nekem bejött.
 Itt mégis kicsit féltem, mert hát japán irodalom. Imádom japánt, de még én is belátom, hogy teljesen máshogy fogalmaznak, teljesen máshogy gondolkoznak bizonyos dolgokban, és ebből adódóan sokszor félremegy a megértés. Sokszor az olvasó nem élvezi úgy azt a történetet, mint ahogy azt egy japán tenné. Tartom amúgy, hogy minden nemzetnek megvan a maga „kódja“, és ebből adódóan az írókat általában a nemzetük érti meg (kivételek vannak). De a japán kultúra annyira más mint a magyar, és éppen ezért vannak dolgok amik nem teljesen egyértelműek, hogy Miért, hogy Miért is teszik ezt, miért is mondják ezt, és mégis miért van az egész.
 A könyvben kettő novella van, az ismertebb a címadó, az Idő felett járó lány, illetve a kevésbé ismert Rémálmok fogságában. Kezdem az ismeretlenebbel, mert az Idő felett járó lány anime változatát is láttam, és így a kettőt össze akarom hozni.
 Nos akkor a Rémálmok fogságában, egy amolyan mélylélektani elemzős dolog, illetve a félelmek leküzdését segítő novella. Igen, segít, a főhőssel utazunk, elemzünk, gondolkodunk, és lassan megfejtjük, hogy egy ember miért is félhet egy álarctól és a korlátoktól. Két abszurdum nevetséges félelem. (tartom amúgy, hogy nem volt nevetséges, vannak álarcok amiktől én is megijednék :P) A főhősnő, egy középiskolás lány, rendezett családi háttérrel, egy apával, egy anyával, egy öccsel. A történet amúgy nagyrészt az öcs félelmeire volt kiélvezve, arra, hogy egy kívülálló igenis sokkalta hamarabb segíthet a félelmek felfedésében és kezelésében, mintsem saját magad. A nővér is a tesóját remekül kitudta kezelni mindenből, de a saját félelmei megbénították. Fura volt belegondolni, hogy valóban egy kisgyerek számára egy-egy elejtett szó, mondat, mondatfoszlány mennyire ijesztő lehet, hogy félálomban az ilyesmik és a tudatalatti mekkora rémképeket képes generálni. És érdekes volt olvasni, hogy mekkora sötétség uralkodik a szülők fejében. Egy gyereknek soha ne mond, hogy lányokkal játszani lányos, és hogy játsszon fiúkkal, vagy levágják a fügyijét. Tényleg, ilyet nem mond normális ember egy gyereknek, pláne, ha az anyja az említettnek... elvégre az anya nem azért van, hogy plusz ijedelmet generáljon, és a gyerek kevéske önbizalmát is ilyen hülyeségekkel a földbe tiporja. Viszont becsülöm a nagytesó hozzáállását ehhez is, és ahhoz is, hogy képes volt, volt bátorsága visszatérni oda, ahova a rémálmai visszavezethetőek. Tetszett no!
Belbecs: 5/5


Az idő felett járó lány novella vs. Anime


 Neveket nem írok, mert borzalmasan nehezen jegyzem meg őket, pláne a novellába, ahol miért is ne lenne körülbelül tök egyforma a fiú és a lány főhős neve. Ami egyezett mindegyikbe:

-Volt időugrás
-A jövőből jött a rejtélyes valaki
-Három barát

És ezzel kifújt a hasonlóság. A könyvben a levendula illatnak nagy jelentősége volt. Rengeteg dolog meg lett magyarázva és értelmet kapott. Nagyon szerettem olvasni azt, ahogyan az időugrások megtörténnek, ahogy végülis a történet végére visszatérünk a kezdőpontba és rájövünk, ki, miért tette azt, és hogy miként távozik, mit hagy maga után. Gyönyörűen levezetett történet volt. Amit az anime nem vett át. Azaz igazság, hogy spoiler mentesen nehezen lehet erről írni, tekintve, hogy ha lelövöm ki az időutazó (mármint az eredeti), akkor máris nem izgalmas az egész....
 Az anime ennél kicsit.... butább. Butááááb....butáááábbbb. Annak ellenére, hogy szerettem nézni, ha a kettőt össze kell hasonlítanom akkor valójában csak és kizárólag az időugrás, a három jóbarát és a jövő stimmel. Itt nem kotyvalék van, és nem különleges képesség. Itt egy szerkezet van, adott ugrásszámmal. Ugyan itt is van egy állítólagos baleset, ami a sok bénázás miatt rengetegszer megtörténik (válogatottan ki, hogy haljon meg), de valójában semminek sincsen értelme. A főhősnő elszenved egy csomó dolgot, azt hiszi ő az ász, aztán rájön, hogy mégsem... hol boldog, hol nem. Az anime remekül bemutatja, mire lehet elpocsékolni az időugrásos dolgot. És nem látom az animebe az Okot, amiért a jövőből a múltba kerül a rejtélyes alak. A könyv elmagyarázza, hogy háboruk, fura génkezelés a gyerekeknél, zseni gyerekek és egy kísérlet volt, kicsit bénán kivitelezve, erre az anime....“megakartam nézni egy képet és csak itt látható“ wtf? Komolyan, de komolyan??? És a borzalmas lezárása az animenek. Ez egy hülye lezárás volt, semmi nem lett rendesen lezárva. Azt éreztem, hogy konkrétan 98 percnyi zagyvaságot nézek. A könyv ehhez képest egy egész, egy szépen felépített világ, egy ötlet, egy remek ötlet...

Könyv belbecs: 5/5

És igen, a manga is szép rajzolású
Anime belbecs: 3/5

Külcsín:
Az anime rajzolása tetszett. Szerintem igazán szép, ha értelme lett volna akkor feltehetően nagy kedvencet aratok. De a könyv után az élmény mély zuhanás volt. Lehet, ha fordítva van, ha előbb látom és utána olvasom, jobban tetszett volna.


Fülszöveg:

A regényből készült anime 2007-ben többek között elnyerte az év animéje és a legjobb eredeti történetért járó díjat.

A világhírű japán író mindmáig legnépszerűbb regényének hőse egy tizenöt éves, középiskolás lány. Kazuko egy napon megdöbbenve tapasztalja, hogy képes visszamenni az időben. A fiatal lány életét egy csapásra felborítja ez a megdöbbentő felfedezés. Csupán a legjobb barátai hiszik el, mikor beszámol hátborzongató kalandjairól.

Kazuko úgy dönt, megpróbálja kideríteni, hogyan tett szert erre a szuperképességre. Ehhez azonban vissza kell mennie az időben. Az iskola sötét fizikaszertárban akarja tetten érni azt a titokzatos árnyalakot, akivel ez az egész hátborzongató kaland elkezdődött.
Időugrásai során nemcsak a tér és az idő korlátjait szakítja át, de egy olyan világban mozog, ahol nincs éles határvonal az álmok és a valóság között.

A kötetben található második kisregény, A rémálmok fogságában főszereplőnője számos dologtól fél. Maszako nem mert átmenni a régi hidakon, viszont habozás nélkül felmászik az iskolai óratorony tetejére, ha úgy gondolja, hogy ezzel legyőzheti félelmeit. Legjobb barátja segítségével megpróbál rájönni, hogy mitől vannak visszatérő rémálmai. Egyre inkább úgy érzi, hogy múltjában egy nagyon sötét titok rejtőzik. A bátor lány útra kel, hogy szülőfaluja határán, a zubogó hegyi folyó fölött áthidaló hídon szembeszálljon a rémálmokkal.

Cucui Jaszutaka világhírű művét most olvashatják először magyarul a hazai olvasók. A szerzőt nem véletlenül tartják napjaink legnépszerűbb japán tudományos-fantasztikus írójának. Kisregényei azoknak is tetszeni fognak, akik kedvelik a száraz humort és szeretnének többet megtudni a japán középiskolások különös világáról.

“Cucui lenyűgöző művet alkotott. Könnyed hangvételű írásaiban pontosan úgy dolgozza fel a komoly kérdéseket, ahogy azt Italo Calvino javasolta”.
Philipp Hensher, The Daily Telegraph
“Idézzük fel magunkban a mániákus J. G. Ballardot. Cucui olyan, mint ő, ám a japán írónak jóval sötétebb múltat kellett feldolgoznia”.
Micholas Lezard, The Guardian

Kiadó: Trivium
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 192
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155334238

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.