Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.
 Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.
 Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan dolgoknak, amik tényleg csak nekem okoznak örömet és nem kell, hogy más is nézegesse. És persze megfontolandó, hogy az amolyan "utolsó kívánság" dolgait az ember meglehetősen jól látható helyre rakja, hogy ha valami történik vele, tényleg úgy legyen ahogy szeretné. Ugyanis, ha nem írod le, vagy nem beszélsz róla, nem fogják kitalálni helyetted, mit szerettél volna. És lehet morbidul hangzik ez, így 32 évesen, de igenis, fogok egy papírt és le fogom írni, hogy mi legyen, ha. Mert ki tudja!
 A könyv viszont ténylegesen az idősebb korosztálynak szól, ezt mondjuk az írónő le is írta. Ő maga, ahogy fogalmaz "nyolcvan és a halál közt" van, így az ő korosztályának, meg úgy a 60-65 éves korosztálynak ír, hogy azok, idejében nekiállhassanak a rendrakásnak.
 Tetszett, hogy nem szomorú a könyv. Persze, vannak szomorú sztorik benne, a macskás mondjuk tényleg az volt, a kutyás meg végtelenül aranyos, és szomorú. De relatíve a könyv borzalmasan pozitív és meglehetősen praktikus. Tény, hogy a svéd dolgokra specializálódva, mert rengeteg olyan dolgot olvastam benne, ami nálunk talán kicsit nehezebben kivitelezhető. Vagy csak, mert nem érintett a téma és nem jártam utána, így nehezebbnek gondolom idehaza. Minthogy, a régiségkereskedők kimennek, meg felmérnek dolgokat, hogy végső takarítás szakértők vannak (tartom, csak a svédeknél :D). De mindezek ellenére, egy csomó olyan dolgot is elmond, amit bárhol meglehet oldani, még csak segítség sem kell.
 Borzalmasan irigylem, hogy mennyire fitt 80 és a halál között, hogy mennyire pozitív hangvételű és felfogású, hogy mennyire képes praktikusan gondolkodni. Pedig végső takarítást többet is csinált, amikor az anyja, majd apja, majd a férje halt meg, vagy éppen az anyósa (nem tudom a sorrendet). És hogy ő rájött, hogy már öreg, hogy kisebb helyre, kevesebb gonddal akar költözni. Hogy igenis át kell nézni és igenis el kell ajándékozni a dolgokat. Viszont sosem akart tolakodó lenni. Nem sajnált kidobni olyasmit, ami senkinek sem kellett. Neki sem, nem őrizgette hát. És ez egy tök jó felfogás, ami irigylésre méltó és azt hiszem ez az amit az embereknek meg kéne tanulnia. Azt, hogy a tárgyak azok tárgyak, nem kell ragaszkodni hozzá, ha már nem leled benne örömödet, ha már nem okoz az boldogságot, hogy van, és ránézhetsz, akkor egyszerűen megkérdezed az ismerősöket, hogy kell-e nekik, ha nem megpróbálhatod eladni, ha az sem megy, akkor igenis dobd ki.
 A másik ami pozitív volt vele kapcsolatban az, hogy olyan emberien gondolkodik, megosztja a tépelődéseit is, hogy vannak tárgyak amiket ő sem dobott ki, pedig semmire sem jók, de azért még elnézegeti valameddig, és csak utána fog megszabadulni tőle. Szintén sokat nyom a latban, hogy a jövőre is gondol. Többször említi a fogyasztói társadalom árnyoldalait, és ez, így a 21. században meglehetősen aktuális téma. Igen, el kell ezen is nagyon gondolkodni, hogy hova vezet a féktelen fogyasztás ész nélkül.

Belbecs: 5/5

 Összességében, a könyvet nagyon szerettem. Mert pozitív, okos és megfontolt. És bár nekem magamnak, nem igazán időszerű (remélem), azért vannak dolgok amiket elrakok talonba, vagy meg is valósítok, független attól, hogy nem tervezem meghalni.

Külcsín: 5/5
Beleszerettem a borítóba, de komolyan! Annyira jó és annyira fehér és minimalista és kellemes ránézni, hogy csak na!! :)


Fülszöveg:
Magnussonnak ​köszönhetően a Svédországban régóta élő hagyományból, amelyet magyarul végső takarításnak nevezhetünk, mostanra világszerte követendő trend lett.
"A végső takarítás olyasmi, amit azért kell megcsinálnod, hogy ne a gyermekeidnek kelljen ezekkel a dolgokkal foglalkozniuk. Habár továbbra is úgy érzem, ez is jó ösztönző erő lehet, ez az éremnek csak az egyik oldala.
A végső takarítást azonban a saját megelégedésedre is csinálod. Nincs is fontosabb annál, mint hogy valamiben örömed leljed, és közben az emlékeidet is feleleveníthesd. Csodás érzés végignézni az összegyűjtött holmijaidon, és felidézni, mit is érnek. Ha pedig valamiről nem jut eszedbe semmi, és fogalmad sincs, miért is őrizgetted – akkor könnyű lesz megválni tőle."

Margareta Magnusson svéd festőművész és grafikus a stockholmi Anders Beckman Formatervező Főiskolán végezte tanulmányait. Műalkotásait Hongkongtól Szingapúrig számtalan helyen kiállították. Öt gyermeke van, jelenleg Stockholmban él. A Végső rendrakás svéd módra az első könyve.

Könyv: Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 148
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633554524
Megjelenés időpontja: 2018. október 5.