Ugrás a fő tartalomra

Mo Xiang Tong Xiu – Luo Di Cheng Qiu: A démoni út nagymestere 2.

 



Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

A megjelenéskor olvastam az első kötetet, annak értékelését itt éritek el.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

 A kötet ott folytatódik, ahol az előző véget ért, nem kevesebb izgalmat tartogatva az olvasó számára. Akik nem ismerik az alap történetet, azoknak fejfájást okozhat, hogy relatíve minden egyes kötet egy akció kellős közepén ér véget, és így várni kell a következő kötetig, míg adott harc lezárul. Így volt ez az első kötettel és az Égi Hajadonnal. Az első kötetben  kezdődött a harc, ami csak a második kötet negyedénél ér véget.

 Az előző kötet amolyan szereplő bemutatónak is elment volna, most ebben a kötetben az egészet még kicsit megbonyolítják. Az Égi Hajadon legyőzéséhez Wei Wuxian "alig" nyilvánvaló közreműködése kell, ezzel együtt a lelepleződés kockázata is erősen megnő. Egyetlen egy szerencséje, hogy 1. nem megszálló lélek, 2. Lan Wangji borzalmasan sokat változott 10x év leforgása alatt. Wen Ning feltünése váratlan volt, mindenki számára, de az egyetlen esély a győzelemre. Bár ennél már csak egy "Én vagyok Wei Wuxian" feliratos pólóval lehetett volna közölni sokkal nyilvánvalóbban, hogy kicsoda is MO uraság :D

 Szerintem roppant aranyos, ahogy rájátszik a ferde hajlamú szegény srác szerepére, és nagyon aranyos, hogy minden próbálkozása ellenére ez nem éppen azt a hatást éri el Felhőzugban, mint azt remélni merte. Sajnos a sztori jelen kori történetei a kötetben itt le is zárulnak Wei Wuxiannal és Lan Wangjival egy szobában ^^

 A kötet fennmaradó részében visszaugrunk az időben 15 évet, amikor még minden szereplő sokkalta kevésbé gondterhelt, és sokkal zabolátlanabb....na jó Lan Wangji sosem zabolátlan, ő akkor is már egy nagyon komooooly ember volt ;)

 Megismerkedünk a Lanok nagy szabály falával, a maga 3.000 szabályával (15 év alatt találtak még 1.000 szabályt, amit hozzá csaptak, ezzel szerintem nagyjából a lélegzésen kívül mindent is szabályoznak :P). A fiatal kultivátorokkal akik Felhőzugba érkeztek, hogy itt töltsenek némi időt, komolyodással és tanulással. Oké, vicceltem. Wei Wuxian tesz róla, hogy a legtöbben ne csak tanuljanak, a komolyodás, meg egyik fiatalnak sem fő erénye ebben az időben. Wei Wuxian a klán haragját is igen hamar kivívta, haladó szemléletű elképzeléseivel, melyek nagyjából az összes létező kultivátor szabályt megreformálnának. Ennek hála sikeresen tölti büntető feladatait Lan Wangji mellett.

 A kötet a vízi csatával ér véget, illetve annak nagyjából kellős közepén. A sorozatban igen vicces kardon lovaglós résznél. Sajnálom, ez élőszereplősen sokkal mókásabb volt, effektek ide vagy oda ;)

 Összességében imádtam ezt a kötetet is, és már nagyon várom a folytatást. Rajzolásra ugyanaz a gyönyörűség, ahogy kivitelezésre is. Remekül mutat a polcon is, gyanús, hogy nagyon szép sort ad majd ki, ha kijön az összes kötet ;)


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nagy sikerű regénysorozat manhua-adaptációjának folytatásában Wei Wuxian újraéli múltjának egy fejezetét!

A csaló istenséggel való összecsapást követően Lan Wangji magával viszi Wei Wuxiant Gusuba, a Lan klán területére. Csakhogy Lan Wangji sokban különbözik attól a fiatalembertől, akit Wei Wuxian annak idején megismert. Ez a Lan Wangji alkoholt rejteget, eltűri főhősünk minden csibészkedését, sőt még azt is hagyja neki, hogy rajta feküdjön egy egész éjszakán át!

Hová lett az a Lan Zhan, aki összecsapott Wei Wuxiannel egy korsó bor miatt, és megdorgálta a lustálkodásáért? Utazzunk vissza Wei Wuxian és Lan Wangji fiatalkorába, a páros első találkozásának idejébe!



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »