2019. március 12., kedd

Tina Seelig: Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!

“Be kell vallanom valamit - az összes fejezetnek adhattam volna azt a címet, hogy “Adj esélyt magadnak!””
Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!

Az idézet remekül kifejezi a könyv mondanivalóját! Az emberek sokszor önmaguk ellenségei, és önmaguk építenek falakat maguk köré. A falak megakadályozzák azt, hogy kiteljesedhessenek, és esélyt adjanak valami sokkal jobbnak. A könyv rengeteg esettanulmányon és sztorin keresztül mutatja be azt, hogy mi van akkor, ha valami/valaki rákényszerít arra, hogy ledöntsd a falakat, vagy éppen átugord a saját korlátaidat. Meglepően szórakoztató olvasni azt, miként oldanak meg feladatokat emberek, méghozzá olyan feladatokat, amire elsőnek mindenki azt mondaná, hogy “lehetetlen”. Aztán kiderül, hogy a lehetetlen valójában csak azt jelenti, hogy “félek belevágni, mert mi lesz, ha nem sikerül”. Ez a félsz az, ami a legtöbb embert egy helyben topogásra kényszeríti. Emiatt van az, hogy nem próbálkozunk, hogy az ötleteinket szép lassan elfelejtjük, mert mi van, ha az az ötlet nem működik. 
 Én már sokszor feszegettem a határaimat, és törtem át a saját falaimat, de még én is tudom, hogy nem elégszer. Amúgy pont a blog volt az, ami az első önbizalom fröccsöt adta. Tudtam, hogy szeretek írni és szeretek olvasni, így adta magát a könyves blog. Aztán adta magát, hogy megkeresek kiadókat, hogy adnának-e könyvet, cserébe írok a könyvről recenziót. De elkellett telnie egy évnek, hogy egyáltalán merjek kérni. Aztán rájöttem, hogy legrosszabb esetben mégis mi történhetne? Egy kiadó sem esz meg, akikkel levelezek szintén emberek. Legrosszabb esetben, nos nem válaszolnak, ez esetben ugyanott vagyok, ahonnan elindultam, de legalább megpróbáltam. Aztán persze elutasíthatnak, ez egy fokkal jobb, mint az, hogy nem is válaszolnak. Persze, nem kellemes elutasítást kapni, de nem is vág földhöz, ha azt mondják “Nem vagy elég jó/kevesen követnek” elfogadom ezt is, jogos, nem vagyok egy több ezer látogatót és követőt felmutató blog. És akkor ott van az, amikor azt írják, hogy “Oké, próbáljuk meg”, és ilyenkor érzem azt, hogy megérte írni, mert rengeteg jó könyvről maradnék úgy le, hogy nem is próbáltam meg felvenni  a kapcsolatot a kiadókkal. És rengeteg olyan PR-os van, akikkel öröm levelezni, mert borzalmasan pozitívak, és szinte feltöltenek energiával, pedig nem is ismerjük igazán egymást.

 Ez a könyv rávilágított arra is, hogy sokkal kezdeményezőbbnek kell lennie az embereknek. Merni kell elmondani az ötleteinket és azt, hogy mit gondolunk dolgokról. Bele kell menni az ismeretlenbe és csak egy kicsit ki kell kapcsolni a vészcsengőt, ami azt ordítja, ne csinálj semmit, mert jó az ami van. Ugyanis, mindig van valami ami jobb. Jobbá lehet tenni az életet, az embereket, a bolygót,...mindent. De igen, ehhez kell az, hogy merjünk lépni, és az ötleteink ne a fiókba végezzék.

“Adj esélyt magadnak!”, arra, hogy jobb legyél, hogy kreatívabb lehess, és nyiss az emberek felé. Ez is fontos üzenete volt a könyvnek, hogy az esély mindenhol ott van, csak élni kell vele. Hogy igenis nem kell ódzkodni attól, hogy megszólíts embereket. Hisz legrosszabb esetben nem vesz rólad tudomást, legjobb esetben akár barátságok is szövődhetnek. ÉLni kell minden olyan lehetőséggel ami szembejön veled, és nem megfutamodni semmitől sem. Veszthetsz? Persze, mindig megvan az esélye annak, hogy nem jönnek össze a dolgok, de a legtöbb esetben azzal veszted a legtöbbet, hogy nem mersz lépni. Ülsz egy helyben a kényelmes életedben, és várod, hogy a pénz, a boldogság megtaláljon, de azért a kezedet sem nyújtanád ki, hogy megfogd a lehetőséget.

 Számomra tanulságos és remek olvasmány volt a könyv. Nem vagyok mindig vevő a sztorizgatásra, de itt és most élveztem az egészet. Igen, nagyon amerikai és igen néha már-már azaz érzése az olvasónak, hogy ilyen nincs. De én bízom benne, hogy nem hazudnak a történetek, hogy a kísérletek, a feladatok megtörténtek, és hogy vannak még kreatív emberek. A mondanivaló nem csak amerikaiaknak szól, én úgy érzem Magyarországon is megfogadható tanácsok szerepelnek itt. Életszemlélet, és életfelfogás kérdése, merni kell kilépni a komfort zónánkból, mert az élet nagy része nem komfortzónán belül van :)



Belbecs: 5/5



Jókor olvastam, mert most nagyon fogékony voltam a mondanivalóra. Tetszett és azt hiszem a tömörsége az előnyére vált. Nem mindig vagyok oda a sztorikért, és egy idő után idegesített volna feltehetően, de maga a könyv nem túl hosszú, így nem volt annyira zavaró, és nem fért bele túl sok ismétlés!



Külcsín: 5/5



Oké….a cím és a borító miatt kértem a könyvet! Mert figyelemfelkeltő, provokatív, ötletes és nagyon bejött. A közelmúlt egyik legjobban sikerült szakirodalomhoz készült borítója ez, úgyhogy gratulálok annak aki csinálta :)



Fülszöveg:



A ​legtöbb ember számára a világ igencsak különbözik egy tanteremtől. Nem létezik egyetlen helyes válasz, amelyet megjutalmaznak, ráadásul rendkívül nyomasztó szembenézni az előttünk álló választási lehetőségek sokaságával.

A könyv meghökkentően új nézőpontot ad a felmerülő akadályok leküzdéséhez, miközben a sikeres jövő felé haladsz. Az itt bemutatott ötletek közül jó néhány pontosan az ellentéte annak, amit a hagyományos oktatási rendszerben tanítanak. Az élet rengeteg lehetőséget tartogat, hogy új és meglepő módokon fedezzük fel és értékeljük képességeinket és szenvedélyünket.

A szuper dolgok akkor következnek be, amikor olyan lépéseket teszel, amelyek nem automatikusak. Ne félj kilépni a komfortzónádból, egészséges mértékben figyelmen kívül hagyni a lehetetlent, és a problémákban meglátni a lehetőséget! Minél bátrabban kísérletezel, annál világosabbá válik, hogy a lehetőségek tárháza végtelen. Az egyetlen szabály, hogy csak energiád és képzeleted korlátozhat. 
Tágítsd a határaidat, és hozd ki az életedből a maximumot!

Tina Seelig a Stanford Egyetem Menedzsment-tudományi Karának tanára, ahol vállalkozástudományt, innovációt és kreativitást oktat. Doktori címét az orvosi karon szerezte idegtudomány témában. Dolgozott tanácsadóként, szoftverfejlesztőként, számos sikerkönyv szerzője.

„Egyszerűen zseniális ez a könyv! Kidob a megszokott nézőpontjaidból. Mire eljutsz a harmadik fejezetig, minden problémádat lehetőségnek fogod látni.” 
Szalay Ádám tréner, sikerszerző

Eredeti cím: Tina Seelig: What I Wish I Knew When I Was 20
Eredeti megjelenés éve: 2009
Kiadó: Bioenergetic Kiadás éve: 2019 Oldalszám: 160 Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789632913704 Megjelenés időpontja: 2019. február 4.
Ár: 2.300 Ft
Kiadói ár: 2.185 (Hűségprogrammal elérhető ár: 1725 Ft)


2 megjegyzés:

Mariann Czene írta...

(Ez a bejegyzés mobilon nagyon szétcsúszik )

Jeffi írta...

Köszi, nem tudom miért csinálta :( -.-

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.