Egy olvasó ajánlotta,
hogy mindenképpen olvassak Chapman-től, mert hát ő aztán megmondja a tutit. Végignézve
az összes könyvét, ez az egy volt, ami egy kicsit is érdekelt. A többi
totálisan számomra értelmetlen dolgokról szól. Legalábbis így cím alapján nem
én vagyok a célközönség. Az a bizonyos olvasó persze részletezte is, hogy
számára a minőségi idő és az érintés az első szeretetnyelve. Az infó amúgy elég
kéretlen volt, mert hogy nem igazán érdekelt, de azért próbáltam kedvesen,
mosolyogva bólogatni, hogy azt látom, hogy a minőségi idő… azt meg nem akarom
látni, hogy az érintés. No mindegy is.
Kinéztem ezt a
könyvet magamnak, és sajnáltam rá a pénzt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mivel
Chapman amúgy is bestseller író, és oda és vissza vannak tőle az olvasók, nem
gond, ha megvan ez is a könyvtárnak. Már van amúgy rá előjegyzés, úgyhogy
tényleg nem gond, hogy meglett.
Érdekes könyv, és
azon kívül, hogy el lehet aludni rajta (ami lehet a fordító hibája, és lehet az
íróké is, vagy a harmadik mesélőé, aki beszúrja, hogy ezt most éppen ki meséli…),
voltak benne használható dolgok. Az a baj amúgy, hogy a használható dolgok nagy
részéhez én mint egyedüli emberke elég kevés vagyok egy munkahelyen. Persze mindent
ellehet kezdeni kicsiben is. Tudom én ezt, és csinálom is!
Kitöltöttem a könyv
végén található linken, található tesztet is. Nem meglepetés, de az érintés
nincs benne a szeretetnyelveimben, valahol az utolsó helyen van.(annak
ellenére, hogy kedvemre ölelgetem spontán a munkatársaimat :D). A teszt szerint
az elsődleges munkahelyi elismerésnyelvem a szóbeli dicséret. Tartom, hogy van
benne valami, mert nem kapok túlzottan sokszor dicséretet. Pláne olyantól aki
esetlegesen hivatott volna arra, hogy ha valamit jól csinálok megdicsérjen. Persze
vannak akik dicsérnek, és puszi és ölelés nekik, mert tényleg sokat jelent a
pozitív visszajelzés. A második elismerés nyelvem a figyelmes ajándék. Igen,
rohadt anyagias vagyok ez jött ki. Igenis örülök a FIGYELMES ajándékoknak,
ellenben a falra tudok mászni a nem figyelmes ajándékoktól. Mert nem igénylem,
hogy mindenképpen meg legyek lepve, vagy adjanak valamit. De ha már ad valaki
valamit nekem, az olyan legyen amin minimum elgondolkodott egy icike picikét,
és nem otthon körbenézett majd felsóhajtott, megfogott valamit és odaadta, hogy
„ez jó lesz”…. Ettől körülbelül az ajándék máris inkább bántó, mintsem
elismerő.
Tehát, okos a könyv,
de nem sokra megy vele az ember, ha nem tölti ki mindenki. Vagy ha kitölti
mindenki, és elolvassa mindenki, még mindig ott van az emberi tényező, hogy
vajon mennyire képes ezt használni. Például olyan dicséretnek sem örül
feltehetően senki, ami nem őszinte. Hanem mert „ez az elismerésnyelved ezért
mondom” alapon vágják hozzá az emberhez. Mindegy is, el lehet gondolkodni a
dolgon, bár tartom, hogy ez sajnos Amerikában jelenleg még jóval jobban működő
dolog mint kicsiny hazánkban. És nem azért, mert itt nem lenne igénye a munkába
járó embereknek arra, hogy elismerjék őket, hogy bátorítsák, hogy jó amit
csinál, hanem mert egyszerűen nincs meg hazánk embereiben a készség, hogy mást
is lássanak, mint azt, hogy minden szar.
Mert bizony, minden
szar ezt hallom folyamatosan, és meglepődnek, hogy basszus én a mostani
világban, hogy mehetek Boldogan dolgozni. És nehogy valaki kimondja azt a mondatot
amit nagyon utálok, miszerint „örülj, hogy van munkahelyed”. Amúgy örülök, de
ez sosem lehet indok semmire sem. Én boldog vagyok, mert ilyen vagyok. Tudok persze
morcos, bunkó, és tahó is lenni. De alapjában véve, szeretem a munkámat,
szeretek bejárni, még akkor is, ha minden nap elmondom legalább kétszer, hogy „mikor
megyünk haza”, vagy indulás előtt itthon vergődőm, hogy „de nem akarok menni,
mert esik az eső”, mindezek ellenére, igenis szeretem a munkahelyemet, az
olvasókat, a kollégák nagy részét. De nem vagyok hajlandó politikáról beszélni,
és belefolyni, mert totálisan nem érdekel. Nem vagyok hajlandó a bevándorlókról
beszélni, és arról, milyen szar az ország, mert nem érdekel. Úgyhogy ezekkel a
témákkal kíméljenek!
Belbecs: 3/5
Az elgondolás szép és jó, a megvalósítással vannak
kétségeim, és borzalmasan száraz. Pedig fel akarták dobni, egy csomó interjút
és esettanulmányt raktak bele, de ettől ez nem lett még jobban fogyasztható.
Külcsín: 4/5
Igazándiból tetszik a borító. A maga egyszerűségével. Emellett
egy csomó lappocsékolás van a könyvben, amiket nem értek. Üres oldalak…. A semmi
miatt, és igen ezek engem zavarnak, amikor random a semmi közepén egy üres lap
ott van :D
Fülszöveg:
Hogyan alakítható ki egy olyan munkahelyi légkör, amely a
legjobb teljesítményre ösztönzi a munkatársakat? Milyen szerepet játszik a
személyre szabott elismerés a munkatársak motiválásában, és hogyan alkalmazható
ez a gyakorlatban?
A New York Times bestseller szerző Gary Chapman és Paul
White „A Munkahelyi Elismerés 5 Nyelve” című könyvében bemutatja, hogy a
megerősítés, az elismerés és a bátorítás nemcsak a kapcsolatokat teszi jobbá,
de nagyban hozzájárul a szervezetek hatékonyabb működéséhez is.
Eredeti cím: The Five Languages of Appreciation in the
Workplace
Eredeti megjelenés éve: 2011
Kiadó: Harmat
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 228
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632883021
Fordította: Abrudán Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése