Hogy én, mennyire de
mennyire vártam ezt a könyvet!
Komolyan, amikor
megjelent rögtön beleszerettem a borítóba, és úgy a fülszöveg is tetszett. Azért
is szavaztam, sokunkkal együtt arra, hogy ez legyen a Mini-könyvklub egyik
állomása. Persze friss megjelenés, tehát még nem volt meg a könyvtárnak. Ebookba
nem szeretek annyira olvasni (abba kellett volna -.-), így végül amikor
kiderült, hogy februárban kell elolvasnom, és erre az intervallumra biztosan
nem fog sikerülni a könyvtárnak a könyv beszerzése döntöttem. Megvettem, ez
lett 2016 első könyves beruházása. Hát, remélem a többi beruházásom ennél
merőben jobb könyvekre esik.
Kezdjük a külcsínnel.
Külcsín: 3/5
Bár a borítóba szerelmes vagyok még mindig, és az maximális
pontot érdemelne a könyv kiadása, megjelenése már nem érdemel ennyi pontot. Kezdjük
a nevezetes Hó mint hamu vs. Hó, mint hamu kérdéskörrel. Nos, a molyon is
voltak erről kérdések, kérések, viták, hogy akkor ez most Hó vessző mint hamu
vagy nincs vessző hamu. Sokan érvelnek, hogy itt nem kell a vessző
helyesírásilag, sokan meg megvannak róla győződve, hogy de igen. Nos a kiadó
nem tudta eldönteni ezt a kérdést ezért a gerincen van, a borítón nincs, első
lapon van, második lapon nincs vessző. Ami számomra egyértelművé tette, hogy
nincsenek a helyzet magaslatán. De ez még hagyján. Igazándiból fura számomra a
betűtípus, amiért amúgy még csakcsak nem vontam volna le pontot….de tényleg
fura. És akkor a magyartalan mondatokról
ne is beszéljünk, meg néha eszembe jutott, hogy a ragozás sem stimmel
mindenhol. Ami gáz! A legnagyobb gáz, hogy ez nekem feltűnik, amikor én is
remekül tudok magyartalan mondatokat írni és ragzani :P
És akkor jöjjön a „Miért
hagytam abba a 73. oldalon” története!
1. Utálom az
olyan történeteket, amik E/1-ben íródnak. Valahogy kizökkent engem a történetből,
ha erőltetetten én vagyok a főhős. De túl tudok lendülni ezen. A tövisek
hercege szintén E/1-es volt, és Jorg egy akkora gyökér volt, hogy bele tudtam
magamat képzelni, és remekül szórakoztam a történetein. Jól volt megírva. Meira….
Meg egy szerencsétlen 16 éves lány (öregebb Jorgnál és bénább!!!)
2. Meggyőződésem,
hogy az írónő gyermek korában sokat nézet Xenát. Nos csakramot, eddig általam
olvasott fantasyk történetében senki nem használt! Ami, persze nem gond,
hiszen ez is fegyver, és lehet ezzel
kezdeni is valamit…de. Meira, csak ezt tudja használni, legalábbis az első 73
oldalban, és ezt sem mutatta be annyira, de kedvére lengeti. Néha már-már
hiányoltam, hogy felkiáltson, hogy „vááááááááááh”, mint Xena! Ha kiáltott volna
lehet tovább olvasom, már csak nosztalgia miatt is!
Komolyan kedvem lett újranézni a sorozatot :D
3. A főhős miatt.
Mivel sajna nem lehet kikerülni azt, hogy mi történik Meira-val és az ő
agyában, mert ezt folyamatosan megtudjuk. És mivel én őt nagyon megutáltam…. Ezért
is hagytam félben. Sajnos az akinek a szemével és szóhasználatával élem át,
hallom elmesélve a történetet erősen borzalmas, gyerekes, idegesítő. És mivel
nem lehet kikerülni, vagy úgy tenni, hogy nem érdekel mit csinál, mert hogy Mindent
tudok amit csinál, így felejtős lett.
4. A világ! 73
oldalban kiderült, hogy Tél, Tavasz, Nyár, Ősz királysága régen barátságban
volt, de aztán jött a gonosz Tavasz(azt hiszem) uralkodó és elfoglalta a
Télieket. Akiket mos dolgoztat a munkatáborban, már, ha nem ölte meg őket. Elvette
Tél mágiakabaláját, és megszűnt ott a mágia, bár van egy elrejtett barlangjuk,
de úgy elrejtették, hogy ők sem tudják hol van (wtf????), és eltörte a medált,
és jaj máris mindenki béna lett, semmi jégvarázsos mágia nem maradt az
országban, és elmenekültek. És azon dolgoznak, hogy visszalopják a cuccot,
összerakják és visszamenjenek a havas lankákra. Oh igen, és persze hófödte népe
hófehér hajjal, kék szemmel, és über fehér bőrrel rendelkezik. Tök könnyen
beleolvadnak a napbarnított ősz és nyár, és tavasz embereibe ;D
5. A belső
monológok miatt, meg a szeret-nem szeret, jaj hozzám ért elpirulok, jaj ő a
herceg, jesszus hozzám ért, totál piros vagyok, biztos nem látta. De tuti
hazudik a kedvemért, hiszen annyira cukkerpofa…
6. A Harc
jelenet: wehehehhehehehehehehehe…. Ennyire kiszámítható harcot és végkifejletet
sosem olvastam. Komolyan… megkötözöm és oda rakom, ahol az van amit el akar
lopni????? WTF?????
Nos, ez csak hat indok. Rövid az életem ahhoz, hogy
ilyenekkel foglaljam az időt. És borzalmas azt mondani, hogy még a Taktus is
magasabb irodalmi értéken mozog, mint ez… de igen! Ott bonyolultabbak a mondatok,
de tényleg, pedig az a könyv sem jó :D
Belbecs: 1/5
Bocsi mindenki! Mondanám, hogy adok rá három pontot…. De nem.
Nálam az a könyv, amit képtelenség végigolvasni, az nem ér többet. Ami persze
borzalmasan rossz a könyvnek, mert még Szűcs Vanda könyvét is végig tudtam
olvasni…. Na kb. ugyanaz az élmény, csak fantasyba.
Fülszöveg:
Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem
ismert igazán?
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az
ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A
télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek
valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy
visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és
ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a
gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő
király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél
birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol
őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a
varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas
tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a
küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat,
veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül
rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.
Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk
céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.
Eredeti mű: Sara Raasch: Snow
Like Ashes
Eredeti megjelenés éve: 2014
Könyv: Sara Raasch: Hó, mint
hamu
Kiadó: Twister Media
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 496
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786158029438
Fordította: Bozai Ágota
5 megjegyzés:
Sajnálom, hogy ennyire szenvedtél tőle! A legtöbb dologgal egyébként egyetértek, amit írtál. Én is szenvedtem a könyv első felében. Mondjuk talán nem ennyire. Ja és a vessző/nincs vessző kérdés engem is nagyon zavar a borítón/gerincen/belső lapokon! Nem tűnik fontosnak, de akkor is zavaró, hogy nem bírták eldönteni. Azért mégiscsak a könyv címéről van szó!
Amúgy sajnálom, hogy nem ment. Tényleg nagyon érdekelt, és fülszöveg alapján még jó is lehetett volna, ezzel kicsit beletenyereltem a lecsóba :D
De a könyvnek jó helye lett, mert miért ne vettem volna meg... mindegy odaadtam a könyvtárnak ahol dolgozom, hogy legalább Ott ne költsünk erre a... papírhalomra :D
Hű, tényleg, nekem ez a címes dolog fel se tűnt :)
De nem csodálom, hogy abbahagytad, bennem is felmerült, mert betegen olvastam és szenvedtem a könyvtől is, láztól is egyaránt.
Jó kis bejegyzés lett ez, szerintem nem baj, ha őszintén megírtad, hogy mennyire nem jött be.
Pedig a címmel voltak karcok, hogy vegyük ki a vesszőt, mert helyesírásilag nincs ott, akkor mi se használjuk. De pl. ha megnézed az online boltokat, hol vesszővel, hol nem vesszővel szerepel. Igazándiból azt láttam, hogy senki nem tudja eldönteni,hogy ezt mégis hogy kellene írni. Arra meg ne hivatkozzanak, hogy azért nincs a borítón vessző, mert a függőleges írásnál nem kell :D Vagy mert esztétikailag rontana a hatáson...
Csak azt sajnálom, hogy pénzt adtam érte ;(
Jé, én ezt csak most látom ezt a vessző kérdést! Nekem eddig fel sem tűnt, de most jobban ránézve, tényleg eléggé zavaró :(
Megjegyzés küldése