Ugrás a fő tartalomra

Vivien Holloway: Tolvajbecsület

 Nagyon szeretem a steampunkos regényeket, kisregényeket, novellákat, képeket, így hozta magát, hogy olvasni akarom ezt is. Az első részt is elő olvasóként olvashattam, ahogy a másodikat is. Örültem, hogy nem kellett sokat várnom a folytatásra, hogy az írónő ilyen gyorsan papírra (képernyőre) vetette a történetet amit el akart mesélni. Újabb kis darabkát Winie életéből, abból a világból ahol él, és dolgozik, ahol próbál boldogulni.
 Kedvenc férfi szereplőm változatlanul William maradt, bár érkezett egy új férfi a színre, aki egy egészen rövid pillanatig élvezhette a „bírlak” státuszt. Aztán megtudtam róla mindent, és egy akkora tahó paraszt, hogy ha más nem, hát ÉN felrúgnám/beütnék neki. Mellékesen vele és miatta van annyi slamasztika a történetben, nélküle valahogy túl egyszerűen megszerezhették volna, amiért mennek. Ő az amolyan „nehezített pálya”, az örök akadály.
 Örültem, hogy nem olyasmiről olvasok, hogy „és szerelembe estek és innentől egymás karjába nyáladzva raboltak ki mindenkit”…. igen, ez kiábrándító lett volna, de hála az égnek nincs ilyen, szerelem se túlzottan és nyáladzás sem. Winie életének újabb darabkáival gazdagodott a kirakósom. Most már tudom, hogy ő sem volt tökéletes és sikerült beletenyerelni olyan dolgokba, amikbe szerintem a nők nagy részének sikerül. Nem tökéletes párt választani, elhinni amit egy szépfiú duruzsol a füledbe, na ebbe ő is beleesett, csak ő koppant, nem is egyszer. És most már biztos vagyok benne, hogy nagyon szerencsés csajszi ő. Egy olyan család áll mögötte, aminek ugyan van defektje éppen elég, de mégis csak összetart a végsőkig, és ha valaki megsért egy családtagot, akkor az egész klán megy neki, és nem finomkodnak. Aranyos volt, az anyuka öröme, és lelkesedése, amikor félmondatosan megjegyződött, hogy „igen, fiúval találkozik”, jah, hogy az senkit nem érdekel, hogy nem ÚGY találkozik vele…édes volt, ahogy ennyire szeretné, ha Winie NŐ lenne, és megtalálná az igazit, nem is értem, az apát ez miért nem hozta annyira lázba :P
 A testvér viták elrendezése is nagyon tetszett, azért nem szeretnék egy olyan tesót mind Audry, borzalmas amikor a másik fél képtelen elviselni, ha nem ő az első, nem ő a legjobb, vagy nem őt válasszák. Azért az örökös rivalizálás nem igazán egészséges!
A steampunk is kicsit hangsúlyosabb lett, legalábbis Vastüdő megjelenésével, és a tanklopással ismét kaptunk egy kis szeletet a sokadik világégés utáni helyzetről. Oh igen, és a Paranoiás néni akihez be kell törni…

 Függő vég! Hogy én mennyire nagyon ideges lettem! Igazságtalanság, majdnem éjfélig fennvoltam, hogy el tudjam olvasni (jah…nem, véletlen sem lehet félbehagyni, mire eldöntöttem, hogy végre alszom, és majd holnap befejezem, akkor megjelent Tony, és akkor jött a „csak még egy kicsit” szokás, aztán meg kiírta nagy bánatomra az E-olvasóm, hogy 95%-nál tartok, és így meg már csak nem hagyom másnapra a maradék 5%-ot….), és erre függő vége van. És nem úgy függ, hogy sejted mi lesz, hanem úgy függ, hogy „vagy ez lesz, vagy nem ez lesz”…. -.-” Persze sejtem, hogy nem fog mészárolni Wee, de azért…. mocsok dolog volt…az írókra pénzbüntetést rónák ki, ha függővéget csinál! (igenis, két nap alatt, két függő véges sorozatdarabú könyvet olvasni, nem túl kellemes :P)

Belbecs: 5/5
Külcsín: nem pontozom

Még nem végleges a borító, a terv amit láttam, és molyon is fenn van, és itt a blogbejegyzésbe is beraktam, tetszik, de még nem tökéletes. A túlerős kontraszt miatt, és amiatt a fura nyakizé miatt ami a csajon van, olyan mintha eltörte volna a nyakát, és meg kéne tartani, pedig az első résznél is rajta volt, de ott kevésbé hangsúlyosan. És a keze is furán áll, és a fegyver is belóg az arcába… tehát még korántsem tökéletes, reményeim szerint ez végleges formában sokkal jobban fog mutatni.


Várom a folytatást….remélem hamar jön. A Hóhér kötele a címe, úgyhogy azért van benne utalás, hogy ki hova kerül…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é