Ugrás a fő tartalomra

Andy Weir: A marsi


 Húha, ha én ezt tudom, akkor még hamarabb olvastam volna! Azaz igazság, hogy így cím, meg borító alapján nem hozott lázba a könyv, nem is kértem recit belőle (a fenébe :D), és nem is került bele a „gyorsan, most olvasni” kategóriába. Aztán, egyre több ismerősöm olvasta, egyre többen írták, hogy ez aztán mennyire jó. Ezzel a megjegyzéssel amúgy elég szkeptikus vagyok, mert ami mindenkinek tetszik, általában nekem nem. De itt azt hiszem, oszthatom a véleményeket, ez egy ki***** jó könyv.
 Igen, ami a legjobban zavart benne, az a mocskos szájú emberek. És elég sok volt belőlük. Nem is tudom, hányszor olvastam a felkapott káromkodások egyikét-másikját. Ez az egyetlen ami ténylegesen kicsit zavart. De, ha belegondolunk, nem biztos, hogy jól nevelten tudja tűrni az ember, ha a Marson ragad, és egymagában ki kell bírnia hónapokat-éveket és ő sem tudja pontosan mennyi az amit ki kellene bírni.
 Andy Weir egy zseni! Mivel kevés sci-fit olvasok, nem vagyok matematikus, kémikus, botanikus és hasonló usra végződő emberke, így ha valamibe hülyeséget is írt, az sem tűnt fel ebből adódóan nem zavart. Nem volt annyira tudományos, hogy hülyén érezzem magam olvasás közben, és csak pislogjak, hogy „he, mivan?”. Szerintem kellően szépen elmagyarázott mindent, azon a szinten, ami ahhoz kellett, hogy ne akadjak fenn apróságokon, hogy el tudjam képzelni, hogy hogyan él szegény Mark solról-solra a Marson. Élveztem a humorát, és rátermettségét, amivel kezelte a problémát. Tény, hogy feltehetően az egész legénységből neki volt a legnagyobb esélye túlélni az egészet, már csak azért is, mert mentálisan ő volt a leghülyébb a csapatban, és ő képes volt túllendülni, nem depresszióba esni, és rögtön a morfiumhoz nyúlva lemondani az életéről. Becsülöm benne ezt a kitartást. Komolyan, ha belegondolunk, hány ember lenne képes arra, hogy ott marad egy tök üres bolygón, több hónapnyi távolságba az anyaföldtől, egymagában, kommunikáció nélkül, úgy hogy annyit tud, hogy kb. 3200 km-re majd 4-5 év múlva jön egy új Mars expedíció. És hányan kezdenek neki krumplit termeszteni a Marson? Még jó, hogy nem hasábburgonyába kapták az ellátmányt :D
 Végig izgultam, bár volt egy erős sejtésem a végkifejletet tekintve. De tetszett, hogy sokszor felmerültek problémák, hogy nem sikerült mindig minden úgy, ahogy annak lennie kellett. Azt hiszem, akkor túl kiszámítható lett volna. Persze így is bennem volt az érzés minden balsiker után, hogy „na de csak nem”. Ez nem lehet a vége, így nem fejeződhet be stb. el lehet képzelni, milyen az amikor olvasol, és már rég le kéne feküdnöd, és te nem fekszel le, mert még egy solnyit el akarsz olvasni, mert „jesszus most felrobbant” stb. és hát nem lehet otthagyni, letenni a könyvet, mert  tudni akarod, hogy a már  megszeretett Marson ragadt botanikusod ebből mégis hogy mászik ki.
 A földi jelentések, és a Hermészes dolgok annyira nem vonzottak. Mindig vissza akartam térni a Marsra, pedig aztán ott sem mindig történt valami. Bár ismerjük be szegény Mark egy rohadt nagy mázlista, de emellett egy peches ember is. Általában mondjuk ez a kettő kiegyenlíti egymást.
 Szerettem a filmes, könyves, istenes utalásokat és vicceket. Szerettem, ahogy az író forgatta a szavakat (a fordító előtt le a kalappal J). Kifejezetten jó fordítást sikerült kerekíteni. Nem tudom, milyen az eredeti, de azt hiszem a magyar sikeréhez sokat tesz hozzá, hogy jól sikerült a fordítás.
 Szerettem, no. Úgy ahogy van, elejétől a végéig…csak rövid volt…meg hamar vége lett….nem először csinál ilyet ez a kiadó….kiad könyveket, belemerülsz, aztán „hopp vége lett”….és most megint a kérdés, hogy egy ennyire magával ragadó könyv után, mégis mit olvassak? Valami hasonló nyelvezetű(kevesebb káromkodással), hasonlóan pergő könyv kéne… de miiiii?

Belbecs: 5/5  - csak a sok káromkodással volt bajom…de azzal sem túl sok.

Külcsín: 5/5


Nekem tetszik a borító! Megnéztem a többit is, az egyik jellegtelenebb, mint a másik. Úgyhogy szerintem teljesen jól el lett találva. Sokaknak fura volt a cím…hát én már annyiszor hallottam, hogy már furának sem találtam :D Elgépelés és hasonlót szintén nem találtam benne. Kemény táblás, tartós úgyhogy le a kalappal a kiadó előtt ;)

A könyvbe beleolvashattok: itt
Cím: A marsi
Írta: Andy Weir
Fordította: Rusznyák Csaba
Eredeti cím: The Martian
Formátum: keménytáblás
Műfaj: sci-fi
Terjedelem: 357 oldal
Fogyasztói ár: 3495 Ft
ISBN 978-963-9861-83-1



Fülszöveg:
AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?


SPOILERES A VIDEÓ, CSAK HA OLVASTAD, NÉZD MEG!!

Megjegyzések

Olívia üzenete…
Szia!

Nekem is a várólistámon van egy ideje, de a posztod most még inkább meghozta hozzá a kedvem. :) A tanulás mellett a közeljövőben nem sok időm lesz olvasni ( :'( ), de biztos, hogy kézbe fogom venni, amint lesz rá lehetőségem.

További szép napot!

Olívia
icekid98 üzenete…
Szia!
Eddig én is csak szemezgettem a könyvvel, most sikerült meghoznod hozzá a kedvem, úgyhogy igyekszem minél hamarabb megszerezni! :)
További szép estét,
Eszter

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é