Ugrás a fő tartalomra

Ransom Riggs: Üresek városa (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 2.)


 Régebben olvastam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, talán akkor amikor még az újdonság volt, éppen hogy csak kijött. Ebből adódóan már nem igazán emlékeztem minden apró részletre belőle, amikor nekiugrottam a második résznek. Az rémlett, hogy a tengeren hánykolódnak, és az is, hogy hogyan kerültek oda, de az már nem, hogy nem csak a főhős és főhősnő, hanem egy csomó másik szereplő is! Kellett jó pár oldal, mire úgy mindenki a helyére került. Mire mindenki eszembe jutott, hogy mégis kicsoda és mit tud (persze a könyvben van egy táblázat a tulajdonságokkal, de akkor is idő kell, míg visszaáll az ember abba a világba).
 Gyorsan haladtam a könyvvel, és nem csak azért mert olvasmányos, hanem azért is, mert tényleg minden huszadik oldalon ott egy kép, minden x. oldalon egy két oldalas fejezet elválasztó, és hát ismerjük be, hogy kicsit szellős a könyv, szép nagy margóval. De a történet is érdekes volt, és a stílusra visszaállni sem volt túlzottan nehéz. Remekül van megírva!
 Miután az ember tisztába jön azzal, hogy mit kell figyelnie, hogy mit ne felejtsen el, onnantól könnyű az egész. Rengeteg jópofa dolog volt a könyvben, mint a krónikás könyv, ami nem is annyira csak mese, hanem van egy csomó valóság alapja. A hurkok amiket meglátogatnak menekülés közben a gyerekek, és a fura állatok amiket a menazsériában találtak! Volt mindig kiért aggódnom, és volt kiket utálnom. A vége felé elkezdett kicsit unalmas lenni. Nem szeretem amikor agonizálnak azon, hogy „menj haza”, „nem megyek, mert szeretlek”, „de menj haza”, „de hát szeretlek”, „de én nem”, „de mégis” ….tehát ez úgy az idegeimre ment, hogy nem tudnak egyszerűen normálisan dönteni, és agonizálnak azon, hogy most mi legyen, akkor amikor nem is biztos, hogy még minden rendben! Jacob amúgy egész jól kezelte a dolgot eddig a részig, itt valahogy átment bizonytalan bolondba, és hagyta magát meggyőzni. Igazándiból értem, hogy az akit szeret nem vele egykorú, de most tényleg, ha hurokról-hurokra mennek, nem tökmindegy? Nem öregszenek, és ha meg is halnak, még évtizedekig öldökölhetik az Üreseket egymás kezét fogva -.-”  
 Mire felhúztam volna magamat azon, hogy kicsit lapos a hangulat, és nem történik semmi, végre történt! De még mi!!! Basszus! A kedvenc jeges karakterem legalább használhatta a képességét! A kedvenc tüzesem, már kevésbé. Minden esetre a legvége megint egy szívatósan függő vég -.-” Most komolyan, miért kell minden egyes könyvnél egy ilyen véget rakni? Vagy ha már így akarja a feszültséget kelteni, akkor írja már előre meg a következő részt, hogy amikor elolvasom és lerakom, akkor legalább kézbe vehessem. Mert most tényleg, várhatok egy-két évet, mire megtudom mi lesz? Persze amúgy sejteni lehet, sejtések mindig vannak, kikövetkeztetni is ki lehet, hogy mire megy ki a játék, kik menekülnek meg stb. Bosszantó!
 Elméletileg lesz film is belőle, nem tudom, hogy érdemes-e külön filmeket gyártani (tudom, pénzügyileg mindenképpen), mert ha belegondolunk olyan sokminden nem történik, időben is eléggé kevés telt el a kezdés és a vég között, és amit olyan szépen leírt 380 oldalban az nem biztos, hogy egy két órás filmet ér. Bár tény, látványos filmet lehet belőle csinálni, csak ne rontsák el!

Belbecs: 4/5
 Nem lett kedvenc, de még mindig nagyon szeretem. Érdekes a világ kialakítása, és minél több dolgot árul el a különlegesekről, a hurkokról annál izgalmasabb lesz.

Külcsín: 5/5

Még mindig remek a kiadás. Tekintsünk el a ténytől, hogy szerintem másfél kilós a könyv, a vastag lapoktól és kemény kötéstől. Viszont a képek, fejezet kezdések és rész tagolások gyönyörűek. Elgépelés nem nagyon volt benne, néha olyan érzésem volt, mintha pár mondat más ragozással végződött volna, mint amilyennel kezdődött és ez néha nagyon furán jött ki. Örülök, hogy a borítót átvettük úgy ahogy volt, még úgy is, hogy elég parás egy csaj lyukkal a hasában. Amúgy érdekes, de míg fel nem tűnt tényleg nem tudtam elképzelni, hogy mégis hol fog feltűnni. Minden esetre azért elég ijesztő egy különlegessége van :D

Könyv: Ransom Riggs: Üresek városa
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 384
ISBN: 9789630978842
Fordította: Gálvölgyi Judit


Várom a folytatást, meg a filmet is. Remélem nem kell olyan sokat várnom rá….félő elfelejtem az összefüggéseket addigra és olvashatom újra :P
 És igen, telis teli van meghökkentő "erre nem gondoltam" részekkel, főleg a vége...fúj de utálom a függő végeket -.-"

Egy kis tabló!

Fülszöveg:
1940. SZEPTEMBER 3.
A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.
EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.
A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.
 Ransom Riggs Floridában nőtt fel, és Los Angelesben él. Diplomát szerzett a Kenyon College-ban és a Dél-kaliforniai Film- és Televíziós Egyetemen, megnősült, és készített néhány díjnyertes rövidfilmet. Másodállásban blogger és újságíró, Strange Geographies című utazási cikksorozata az entalfloss.com vagy a ransomriggs.com oldalakon olvasható. Ez a második regénye.
Első könyve, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei világszerte sikert aratott, és film is készül belőle.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é