Ugrás a fő tartalomra

Renato Caporali – Szalai Lilla (szerk.): Arab népmesék



 A könyv nagy része Aladdin történetét dolgozza fel, kicsit másként mint ahogy a mesékből megszoktam. Kevésbé éreztem ezt jó megoldásnak. Mármint a történet szerint van egy varázsló, annak egy gyűrűje, ami majdnem ugyanarra jó, mint a lámpás, egy időben mindkettő Aladdinnál van, majd a lámpás a varázslónál stb. és persze az a varázslatos limit sincs, hogy „hármat kívánhatsz”. Pedig az szerintem sokat javított a történeten, hogy jól meg kellett gondolni mik a kívánságok, mert csak három van. Itt meg halomra kívánhatott mindenfélét.
 Az ébenfa paripa című mese már számomra is újdonság volt. Tetszett, bár valahol teljesen logikátlannak tartottam a történet eszmefuttatását. Miszerint a paripát megalkotót elzavarják, holott bemutatta, hogy az egy remek dolog. Na meg a halálom volt az a „Abban a szempillantásban beleszeretett, s elhatározta, hogy ha addig él is, feleségül fogja venni.” És persze ez visszafelé is így történt, és jaj-jaj… oké ez nekem rossz volt :D Értem én, hogy szerelembe esnek meg minden, és értem, hogy a könyv rövid ergo ezt gyorsan le kell tudni benne, de ennyire? És ennyire rosszul megfogalmazva?
 A titkos ajtó már más történet, nem volt ismerős, bár kiszámítható volt. Érdemes elolvasni, aki nem ismeri. A fene nagy kíváncsisága az embernek az a veszte! :P
 A kert őrzője, csalafintaság, igazságos igazságszolgáltatás és hasonló, rövid, velős és találó.
 A Tenger Fia. A kötetben a kedvenc történetem. Barátságról, hitről, és arról, hogy mennyire félreértelmezhetnek bizonyos dolgokat az emberek.

„-Ti, földi emberek talán nem hiszitek, hogy Allah az élet ura?
  -Már hogyne hinnénk?
  -Tehát mikor Allah életet ad egy embernek, akkor azt csak kölcsönben adja neki? Igaznak gondoljátok-e ezt?
  -Igen! Ez igaz!
  -Akor pedig miért sírtok, ha Allah visszaveszi azt, ami az övé? Örülnötök kellene, mint ahogy mi örülünk! Látod, ezért nem kérek többé a barátságodból!”
(idézet a kötet 124. oldaláról)

A rajzok nagyon szépek voltak, illettek a történetek hangulatához, bár néha azt vettem észre nem követik a történet haladását, tehát a kép oldalakkal előbb vagy később kellett volna, nem akkor amikorra rakták, de ez legyen a legnagyobb gond.

Könyv adatok:
Népek meséi 15. kötet
Összeállító: Renato Caporali
Illusztrátor: Alessandra Rundine
Fordította: Dr. Paál Zsuzsanna
Kiadó: Kossuth Kiadó zrt.
Oldalszám: 124
Kiadási év: 2011
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »