Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok

 A könyvet már akkor kiszemeltem magamnak, amikor még csak könyvtárközivel volt nálunk elérhető. És mivel akkor nem volt idő arra, hogy a kölcsönzési időbe még én is elolvassam, hát feledésbe merült. De aztán megvette a könyvtár idén, és nézegettem-nézegettem, aztán rászántam magam arra, hogy előjegyezzem, mert éppen úgy éreztem, hogy nekem ez kell.
 Az olvasó aki visszahozta (éppen nálam), kifejtette, hogy ő nagyon ritkán vesz meg könyveket, és hogy erre a könyvre alig egy napja volt, mert amikor hosszabbított volna dobta vissza a rendszer, hogy előjegyzett és nem tudja, de így is ledarálta. És éppen azon gondolkodik, hogy meg kellene vennie, mert annyira kellemes kisugárzása van a könyvnek, és hogy újra és újra felcsapná valahol, és az olyan léleksimogató érzés lenne.
 Nos nekem több sem kellett, ha már előjegyeztem ki is kölcsönöztem, és nem halogattam. Ilyen ajánlás után amúgy sem szabad halogatni könyveket.
 Tartom, hogy nagyon jókor érkezett hozzám, mert nagyon befogadó voltam a mondanivalójára. Kellemes kis szösszenetek vannak benne az élet több területéről. Ami szép lassan körbejárja a fontosabb témákat, életet, életfelfogást, hálát, elkötelezettséget, hálát, tiszteletet és mindenféle remek dolgot.
 Mindegyik fejezetben úgy 10-15 írás van (tippelek, már nincs nálam a könyv), éppen elég, hogy körbejárja amit az írónő közölni akart. Mivel ezek régebbi írásai, így csapongás is van néha az időben. De nem éreztem zavarónak cseppet sem. Olyan volt, mintha leültem volna pár percre vele szemben, és elbeszélgettünk volna az adott témáról, hozott volna egy-egy élettörténetet a saját életéből, hogy milyen nehézségek és milyen csodák voltak amik a mába vezették. Roppant kellemes személyiségnek ismertem így meg. Őszinte leszek, a neve nekem annyiban mond bármit is, hogy már hallottam, és annyit tudtam, hogy valami amerikai tévés nő, de ennyi. Egyetlen egy részt sem láttam a showból amit vezetett, sem annak témájáról nem tudtam. Most majd feltehetően kicsit jobban belevetem magam, mert borzalmasan szimpatikus!
 Az egyes írások átlagosan fél oldaltól három oldalig terjednek, függően, hogy mennyit akart beszélni arról a dologról. Nem egyhuzamban olvastam, bár feltehetően úgy is simán ment volna, és nem lett volna rossz. De mindig  egy-egy nagyobb résznyit olvastam egy nap, így beosztva és széttagolva a témákat magamban. Azt hiszem így volt a legjobb!

Belbecs: 5/5
Jókor jött, és jó volt. Amúgy ő volt rövid időn belül a harmadik aki Eckhart Tolle: Új Föld című könyvét emlegeti, úgyhogy azt hiszem kénytelen leszek abba is belevetni magam, mert ha már háromszor olvasom, hogy ez mekkora hatással volt az adott íróra... akkor lehet érdemes.


Külcsín: 5/5
Nekem tetszik ez a minimál borító. Semmi csicsa, olyan kis aranyossá teszi, ahogy belül a kis minták is kellemes összhatást biztosítottak. Jó volt kézbe venni :)


Fülszöveg:
A ​filmkritikus Gene Siskel megkérdezte Oprah Winfrey-t: „Mi az, amit biztosan tud?"
Ez a kérdés arra késztette Oprah-t, hogy számot vessen életével, és az O, The Oprah Magazine-ban elindította „Amit biztosan tudok" című rovatát. Az elkövetkező tizennégy évben hónapról hónapra megjelentetett egy-egy írást a fenti címen. Ezekben az években vonult vissza, és hagyott fel a The Oprah Winfrey Show-val (ami a maga nemében a legnagyobbra tartott műsor a televíziózás történetében). Ekkor alapította meg saját televíziós hálózatát, lett Amerika egyetlen fekete milliárdosa, kapott tiszteletbeli doktori fokozatot a Harvardon és Elnöki Szabadság Érdemrendet. Jöttek-mentek életében a barátok és kollégák, ekkor vesztett el házi kedvenceket és nevelt helyettük újabbakat, és ekkor ünnepelte meg ötvenedik, majd hatvanadik születésnapját. Mind ez idő alatt végig lelkesítő, bölcs tanácsokkal szolgált az élet dolgairól ebben a rovatban. E bölcsességeket és gyöngyszemeket átdolgozott formában, egy kötetben először veheti kézbe az olvasó. Az Amit biztosan tudok egy gyönyörű könyv, tele szívet tápláló felismerésekkel. A témakörökbe foglalt esszék – öröm, rugalmasság, kapcsolatok, hála, lehetőség, áhítat, tiszta fejjel, hatalom – ritka bepillantást nyújtanak a világ egyik legkülönösebb asszonyának világába. Őszinte, megrendítő, lelkesítő, felemelő, erőt sugárzó szavaiban az a fajta bölcsesség és igazság csillan meg, amire olyannyira szomjazik minden olvasó. A szerzőről Médiabefolyását felhasználva Oprah páratlan kapcsolatot alakított ki a legkülönbözőbb emberekkel szerte a világon. A felsőfokban emlegetett, díjnyertes The Oprah Winfrey Show háziasszonyaként és producereként huszonöt éven keresztül szórakoztatta és gondolkoztatta el nézők millióit. Világhírű médiajelenség és filantróp, napjaink egyik legnagyobb tiszteletben tartott és legkörülrajongottabb közéleti személyisége.

Eredeti mű: Oprah Winfrey: What I Know for Sure

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 212
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635293612
Fordította: Béresi Csilla

Ebook:
Könyv: Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
ISBN: 9789635293704
ISBN: 9789635293698
Fordította: Béresi Csilla

Harry ​Potter – Mézesfalás

Új könyv a könyvtárban, amit rögtön le kellett stipistoppolnom! A Harry Potter téma nálam állandó, az, hogy nem olvasom folyamatosan újra, vagy éppenséggel nincsen meg minden kötete nekem, nem jelenti azt, hogy ne rajonganék érte.
 Így rögtön kézbe is vettem, tekintve, hogy nem egy vaskos könyvről beszélünk, egy jó negyed óra múlva már el is olvastam, és ki is szagoltam.
 Most, mielőtt a bejegyzést írni kezdtem, néztem rá molyon és meglepett az 58 %. Értékeléseket direkt nem olvasok, míg nem írom meg a posztot, így sajnos fogalmam sincs mi okozza ezt a borzalmasan lehúzó százalékot.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez is egy újabb bőr, amit le akarnak húzni a Harry Potterről, és igazándiból nem ad semmi extrát, csak a könyvekből vagy filmekből vettek ki képeket és szövegrészleteket, és ennyi. Na igen, ha ennyi lenne, de mint ahogy az alcím is mondja, illatos könyv. Bár talán jobb és bölcsebb lenne, hogy szagos könyv. Nem tudom amúgy, hogy mennyi ideig maradnak meg az illatok. Tekintve könyvtári példányt olvastam, biztos vagyok benne, hogy aktívan fogják dörzsölgetni a szaglókorongokat a könyvben a gyerekek (és borzadnak néha el), és így gyanús hogy hamar "hajdan volt illatos könyv" lesz csak. De például egy Harry Potter fannak, aki oda van mindenért ami Harry Potter tök jó meglepetés lehet, független kortól.

 Én még emlékszem a mindenízű drazséra, még a bátyámtól kaptam, és tényleg voltak förtelmesen sz*r ízű cukorkák, aztán kiderült, hogy a szervezetem ezeket az ízanyagokat amúgy sem fogadja boldogsággal, így igen sokáig kitartott azaz egy doboz. (meg feltehetően egy fura ízű után az ember, mindent gyanúsnak érez...de komolyan!!)
 A könyvnél az volt, hogy én marha bátor vagyok, és feltételeztem, nem lesznek durvák a dolgok, hogy a hányás szagú kis lapocska nem is hányás szagú... de basszus amúgy az, életem leghülyébb ötlete volt ezt a könyvet úgy olvasni, hogy minden hülye "illatot" megszaglásztam. Itt is piros pont azért, hogy a végére a mentolos maradt, és nem egy okádék szagú cuccal búcsúzunk el a kötettől :D.

És mivel a mentolnak imádom az illatát (az ízét nem), így pozitív érzelmekkel csuktam be a könyvet.
 Nem mondom, hogy kellene itthonra, de amúgy néha biztos fellapoznám, csak poénból. Nekem az ötlet nagyon tetszik, igazándiból nagyjából a "híresebb" Harry Potteres édességeket felhozták ők is, és a legtöbbtől nem is fordult fel a gyomrom. Simán el tudom képzelni a Harry Potter kötetekkel szinkronban olvasni, hogy az említett édességet gyorsan meg is szagolhassa az ember... hmm...Szerintem jó ötlet.
 Tehát igen, persze újabb bőrt húztak le a sorozatról, de szerintem egészen kreatívan.



Külcsín: 4/5
Nekem tetszik a borító, az émelyítő rózsaszínével együtt is. A belső képek, és szöveg elrendezésével viszont már nem vagyok annyira megbarátkozva. Olyan összecsapott lett, pedig azért lehetett volna ez jobb is.

Belbecs: Mit értsek ez alatt?
Nehéz pontozni, mert az illatok miatt tökjó, de amúgy azon kívül nincsen beltartalma. Az öt pontot sokallnám, viszont nem is akarom ilyen szinten lehúzni. A fanok egy része nagyon szeretni fogja, a másik része nagyon nem. Nekem bejött.


Fülszöveg:
A Harry Potter-filmek tele vannak lenyűgöző és ínycsiklandó édességekkel.
De nem kell a Mézesfalásig menned, hogy megismerd ezeket a finomságokat: kapard le a védőréteget a lapokról, és már érezheted is az édességek illatát!
Éld át újra Harry Potter történetének ínycsiklandó pillanatait ezzel a gyönyörű, illatosított könyvvel, amelytől mindenkinek összefut a nyál a szájában!

Könyv: Harry Potter – Mézesfalás
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 24
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634373131
Megjelenés időpontja: 2018. július 27.

Tibeti és Kínai közmondások

Idén eléggé bevásároltam a Könyvudvarban közmondásos könyvekből. Meglehetősen jó áron árulták, és amúgy is szeretem az ilyesmit. Bár arra is rájöttem, hogy töményen néha meglehetősen sok az amit egy ilyen kötet tartalmaz. Feltehetően olyasminek lenne jó, hogy egyszer-egyszer felcsapom és csak pár okosságot olvasok belőle.
 De mivel az Amit Főztél ... kihívás szerint nekem el is kell olvasnom, amit idén beszerzek, így én ezeket általában együltő helyemben ledaráltam.
 Persze egy-egy kötet közt kihagyok egy hónapot, vagy kettőt, hogy azért ne fulladjak bele a közmondásokba. És míg egy népcsoportét olvasom, addig nem kezdek bele másikba, mert nem akarom keverni a dolgokat.
 Az egyhuzamban olvasás előnye az, hogy nagyon hamar rá lehet találni, a majdnem teljesen egyforma közmondásokra. Hogy mennyiféleképpen képesek voltak ugyanazt kifejezni a régiek. Persze ismerjük be, hogy a fordítás valamennyit feltehetően torzít is a dolgon, de még így is egy jó kis betekintés egy-egy népcsoport régi világfelfogásában.

 A Kelet kiadó gondozásában megjelent kötetek, meglehetősen szép külsőt kaptak, így már az is megmelengeti a szívet, hogy kézbe vesszük a köteteket. Amúgy a polcon is remekül mutat (ami nekem egy mellékes plusz, de vannak emberek akiknek ez tényleg fontos :D), tehát sokat adott a kiadó arra, hogy szép köntösbe bújtassa a válogatását.
 Abból kiindulva, hogy a kiadás után 7 évvel már harmad áron... negyed áron árulja a Könyvudvar, azt kell feltételeznem, hogy sajnos a magyar közönség, nem volt annyira vevő a közmondás gyűjteményekre. Pedig szerintem nagyon jó dolog, ha beleláthatunk abban, miben gondolkodunk másképpen és miben vagyunk hasonlók másokhoz. Ugyanis a közmondások meglehetősen nagy réteget fed le.
 Én 5 ilyen kötetet vettem, ebből 4-at már olvastam. A kínai, tibeti, koreai és japán közmondásokat már olvastam, az indiai még hátravan, de arra is sor kerül a közeljövőben. (már csak a kihívás miatt is). Ebből a két kötetből amúgy a tibeti jobban tetszett, közelebb állt hozzám, mint a kínai, de ennek ellenére, mind a kettőbe találtam kedvenc idézeteket, és pár olyat, amin bőségesen el lehet gondolkodni.
 Ami még nagyon tetszik a kötetekben azaz, hogy a végén egy jó kis összefoglaló van. Itt is ajánlom azt, hogy ezzel kezdjünk. Ugyanis rengeteg olyan információt ad, ami jobban érthetőbbé teszi az egész kötet tartalmát, egy-egy közmondást. Én a koreai után éreztem főleg azt, hogy "basszus előbb kellett volna ezt olvasni", így a tibeti és a kínai közmondásoknál, már előbb az utószót olvastam el és csak utána a közmondásokat.
 Azért remélem, hogy több keletje lesz a könyveknek, mert elég gyér molyon ez a 4-5 olvasás egy-egy kötethez. És nem tudom elhinni, hogy ennyire nem szoktak az emberek közmondásokat olvasni. Én régen is szerettem az ilyeneket, most meg pláne, és nem csak azért, mert hirtelen ennyit kell lenyomnom egy évben :D

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyvek kinézetével, tartósságával, méretével és belső elrendezésével (csak az utószót előre raktam volna).

Belbecs: 5/5
 Mivel én szeretem a közmondásokat így nekem tetszik. Merem ajánlani azoknak akik szintén így vannak ezzel, illetve, ha nem is akarnak mindegyikbe belelesni, azért nem ártalmas, ha azon nép közmondásait elolvassák, akikhez kicsit közelebb érzik magukat. Ezért olvastam a Japán közmondásokat először... így belegondolva, az tetszett a legkevésbé :D

Könyv: Sári László (szerk.): Kínai közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 188
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Gulyás Csenge, Harkány Julián

Könyv: Sári László (szerk.): Tibeti közmondások
Kiadó: Kelet
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 190
ISBN: 9789638807847
Fordította: Harkány Julián

Októberi tervek - Könyv - Film

Előző hónapban már készítettem ilyen tervet, és az úgy ahogy sikerült. Mármint, nem könyvelem el teljes kudarcnak, annak ellenére, hogy nem teljesítettem őket.

Ez volt a szeptemberi terv.

Könyves listám:

1. Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve - Már végeztem vele - elolvastam
2. Alwyn Hamilton: A homok leánya - elkezdtem
3. Maki Murakami: Kanpai! 1 - elolvastam
4. Jack Kornfield: A bölcs szív - elkezdtem
5. Derek Landy: Skrupulus Fondor - el sem kezdtem :D

Filmes listám:

1. The Walking Dead  2. évad - befejeztem
2. Mentalista 1. évad - még 2 rész van hátra
3. A könyvtolvaj - kimaradt
4. A nyár királyai - kimaradt
5. 28 héttel később - megnéztem, de ekkora sz*rt... 

Tehát mindezek után új listát készítettem októberre, ezek várnak a hónapban rám, remélhetőleg:

Amúgy a könyves listámat a moly "random olvasatlan könyv a magánkönyvtáradban" funkció alapján választom, a filmeset meg a snittes várólistám böngészése közben, hogy az is fogyjon.

Könyves:

1. Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon 
2. Frances Coombes: Önmotiváció
3. Lily Blake: Hófehér és a Vadász 
4. J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura 
5. Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi 

Filmes:

1. Túlélők viadala
2. Esti mesék
3. A szövetség
4. Elliott, a sárkány
5. Tékasztorik

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

 Be kell ismernem, hogy van egy bizonyos vastag könyv fóbiám. Borzalmasan nehezen veszem rá magamat arra, hogy 400 oldalnál vastagabb könyvet a kezembe vegyek. Talán azért, mert szeretem az apró sikereket, és olyan jó amikor naponta beírod Molyra hol tartasz és előreugrik egy csomót a mutató. Ez egy 6-800 oldalas könyvnél borzalmasan lassan megy, főleg ha 50-60 oldalt ha tudsz egy nap olvasni. Így kerülöm őket, amikor csak tehetem.
 De ez a könyv a megjelenésekor felkerült a várólistámra, majd egy molyos kihívás kötelezőnek jelölte, és úgy voltam vele, hogy legyünk túl a nehezén, rögtön  a kis téglácskával kezdtem a kihívást (amit lazán elbukom, de mindegy). Így előre került a listán, és bele is vettem magamat.
 AniTigernek mondtam is, hogy ő ne olvassa el, ha nem bírja a pókokat, mert azok vannak benne dögivel. Most így belegondolva, tény, hogy ha valaki fél a pókoktól akkor ez irtó rossz könyv lehet, tekintve, hogy a fél könyvben a pókok a főszereplők. Bár azt is be kell vallanom, hogy mivel olyan sokszor nem volt hangsúlyozva a pókságuk a pókoknak, így néha el lehetett felejtkezni róla, főleg amikor távcsöveket csináltak meg az űrbe indultak!
 Úgy hiszem, hogy általában az embereknek illik drukkolni egy ember vs. idegen óriás pókok harcban, de én végig azon drukkoltam, hogy a pókok nyerjenek. Fura mód bennük sokkal több emberség volt, még ha az szimpla racionalitás is. Míg a pókok meglehetősen gyorsan fejlődtek, és utolérték az embereket a fejlettségi szintjükben, addig az emberek relatíve hanyatlottak.
 A történet két szálon fut. Az egyik a bolygó, amit terraformáltak, így emberi életre is alkalmas lenne, de a gikszer miatt a pókok nyerték a fejlődési löketet és a nano vírus is őket választotta, hogy 2000 év alatt felfejlessze őket. Megnövelje a méretüket és intelligensebbé tegye őket, az átlagos pókoknál. Beismerem, hogy a pókok méretének meghatározásában mindig bajban voltam. Mert nagynak gondoltam őket, főleg a cselekedeteikből adódóan, de az emberre, mint Óriás néztek fel, így valahogy úgy gondolom, mégsem voltak olyan nagyok. Talán "csak" derékig érők. Mondjuk derékig érő pókkal sem szeretnék találkozni!
 A másik szál, az emberek űrhajója, ami a teljesen elpusztult Földről egy nagy fejlettségi szintről visszazuhant szinttel elindul új otthont találni, amit kolonizálhat és végre lehet egy új bolygójuk amin élhetnek. El is jutnak a terraformált bolygóra, majd tovább is mennek, a nem túl kedves műhold miatt. Majd a változatosság kedvéért, mivel sehol sem találtak semmi értelmes bolygót, és a hajójuk lazán szétesni készül, hát visszafordulnak, hogy birtokba vegyék, ha kell harcok árán. Tisztában vannak vele, hogy pókok lakják, és elég nagyok, de azzal nem, hogy ezen pókok meglehetősen okosak. Tekintve az első látogatásuk a bolygóra az expedíció 80%-nak halálával zárult.
 Nem nagyon akarok spoilerezni, sem elmesélni a történetet. Meglehetősen meglepett a vége, és gonosz vagyok, de a pókoknak drukkoltam. Bíztam benne, hogy majd ők jönnek és megeszik a rájuk támadó embereket. Így a befejezés furán furcsa Happy Endje meglehetősen nagyot ütött, de jó értelemben.
 Nagyon örültem annak, hogy elolvastam a könyvet, nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a vége is. Bár meglepő volt, és nem számítottam rá, mégis valahogy egy "basszus a pókok jobb emberek nálunk" hatást ért el.

Tartalmilag teljesen oké, szerintem jól felépített, ahogy párhuzamosan követhetjük a pókok felemelkedését és az emberek bukását, majd magukra találását, a folyamatok rendkívül jól érzékeltetik főleg az emberi oldalon, hogy mennyire gyarlók vagyunk, mennyire nem számít semmi sem önön nagyságunkon kívül. Bár voltak pozitív emberi szereplők is, de kevés... nagyon kevés emberért mondtam volna azt, hogy kár lenne, ha meghalna. A Klasszicista volt az egyetlen akit bírtam, bár ő is igen fura fazon, bár ezt elkönyveltem annak, hogy sosem tudott semmiről, és kb az élete nagy részét lehibernálva élte le, és mindig csak akkor keltették fel, ha gáz volt...ritka pocsék egy élet.

Belbecs: 5/5
Teljesen magával ragadt, és ugyan eltartott egy ideig az olvasása, mégis meglehetősen jó volt, itt nem éreztem azt, hogy zavar, hogy még 400 oldal hátra van, hogy nem lesz vége hipp-hopp, sőt, tovább olvastam volna.
Úgy láttam, terveznek belőle filmet, amit én kifejezetten várok, mert legalább akkor talán magam előtt láthatom, hogy mekkorák a pókok :D Amúgy a hangyákat rühelltem a sztoriban, fúúúúj.

Külcsín: 5/5
Nem találtam, vagy ha volt is nem akasztott meg elgépelés. A borító meglehetősen jól sikerült. Igénye és jó kézbe venni, bár meglehetősen nagy táska kell a cipeléséhez. Ennek ellenére nem nehéz és ezt meglehetősen boldogan vettem tudomásul, hogy nem fog leszakadni a kezem, csak simán elfoglalja a fél táskám :D

Beleolvasó: Itt



Fülszöveg:
Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?

Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.

Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.

Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos-fantasztikus irodalomban.

Eredeti mű: Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 612
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700074
Fordította: Habony Gábor
Itt megrendelheted -30%

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 600
ISBN: 9789634700142
Fordította: Habony Gábor
Ebbokban is megjelent!