Ugrás a fő tartalomra

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

 Be kell ismernem, hogy van egy bizonyos vastag könyv fóbiám. Borzalmasan nehezen veszem rá magamat arra, hogy 400 oldalnál vastagabb könyvet a kezembe vegyek. Talán azért, mert szeretem az apró sikereket, és olyan jó amikor naponta beírod Molyra hol tartasz és előreugrik egy csomót a mutató. Ez egy 6-800 oldalas könyvnél borzalmasan lassan megy, főleg ha 50-60 oldalt ha tudsz egy nap olvasni. Így kerülöm őket, amikor csak tehetem.
 De ez a könyv a megjelenésekor felkerült a várólistámra, majd egy molyos kihívás kötelezőnek jelölte, és úgy voltam vele, hogy legyünk túl a nehezén, rögtön  a kis téglácskával kezdtem a kihívást (amit lazán elbukom, de mindegy). Így előre került a listán, és bele is vettem magamat.
 AniTigernek mondtam is, hogy ő ne olvassa el, ha nem bírja a pókokat, mert azok vannak benne dögivel. Most így belegondolva, tény, hogy ha valaki fél a pókoktól akkor ez irtó rossz könyv lehet, tekintve, hogy a fél könyvben a pókok a főszereplők. Bár azt is be kell vallanom, hogy mivel olyan sokszor nem volt hangsúlyozva a pókságuk a pókoknak, így néha el lehetett felejtkezni róla, főleg amikor távcsöveket csináltak meg az űrbe indultak!
 Úgy hiszem, hogy általában az embereknek illik drukkolni egy ember vs. idegen óriás pókok harcban, de én végig azon drukkoltam, hogy a pókok nyerjenek. Fura mód bennük sokkal több emberség volt, még ha az szimpla racionalitás is. Míg a pókok meglehetősen gyorsan fejlődtek, és utolérték az embereket a fejlettségi szintjükben, addig az emberek relatíve hanyatlottak.
 A történet két szálon fut. Az egyik a bolygó, amit terraformáltak, így emberi életre is alkalmas lenne, de a gikszer miatt a pókok nyerték a fejlődési löketet és a nano vírus is őket választotta, hogy 2000 év alatt felfejlessze őket. Megnövelje a méretüket és intelligensebbé tegye őket, az átlagos pókoknál. Beismerem, hogy a pókok méretének meghatározásában mindig bajban voltam. Mert nagynak gondoltam őket, főleg a cselekedeteikből adódóan, de az emberre, mint Óriás néztek fel, így valahogy úgy gondolom, mégsem voltak olyan nagyok. Talán "csak" derékig érők. Mondjuk derékig érő pókkal sem szeretnék találkozni!
 A másik szál, az emberek űrhajója, ami a teljesen elpusztult Földről egy nagy fejlettségi szintről visszazuhant szinttel elindul új otthont találni, amit kolonizálhat és végre lehet egy új bolygójuk amin élhetnek. El is jutnak a terraformált bolygóra, majd tovább is mennek, a nem túl kedves műhold miatt. Majd a változatosság kedvéért, mivel sehol sem találtak semmi értelmes bolygót, és a hajójuk lazán szétesni készül, hát visszafordulnak, hogy birtokba vegyék, ha kell harcok árán. Tisztában vannak vele, hogy pókok lakják, és elég nagyok, de azzal nem, hogy ezen pókok meglehetősen okosak. Tekintve az első látogatásuk a bolygóra az expedíció 80%-nak halálával zárult.
 Nem nagyon akarok spoilerezni, sem elmesélni a történetet. Meglehetősen meglepett a vége, és gonosz vagyok, de a pókoknak drukkoltam. Bíztam benne, hogy majd ők jönnek és megeszik a rájuk támadó embereket. Így a befejezés furán furcsa Happy Endje meglehetősen nagyot ütött, de jó értelemben.
 Nagyon örültem annak, hogy elolvastam a könyvet, nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a vége is. Bár meglepő volt, és nem számítottam rá, mégis valahogy egy "basszus a pókok jobb emberek nálunk" hatást ért el.

Tartalmilag teljesen oké, szerintem jól felépített, ahogy párhuzamosan követhetjük a pókok felemelkedését és az emberek bukását, majd magukra találását, a folyamatok rendkívül jól érzékeltetik főleg az emberi oldalon, hogy mennyire gyarlók vagyunk, mennyire nem számít semmi sem önön nagyságunkon kívül. Bár voltak pozitív emberi szereplők is, de kevés... nagyon kevés emberért mondtam volna azt, hogy kár lenne, ha meghalna. A Klasszicista volt az egyetlen akit bírtam, bár ő is igen fura fazon, bár ezt elkönyveltem annak, hogy sosem tudott semmiről, és kb az élete nagy részét lehibernálva élte le, és mindig csak akkor keltették fel, ha gáz volt...ritka pocsék egy élet.

Belbecs: 5/5
Teljesen magával ragadt, és ugyan eltartott egy ideig az olvasása, mégis meglehetősen jó volt, itt nem éreztem azt, hogy zavar, hogy még 400 oldal hátra van, hogy nem lesz vége hipp-hopp, sőt, tovább olvastam volna.
Úgy láttam, terveznek belőle filmet, amit én kifejezetten várok, mert legalább akkor talán magam előtt láthatom, hogy mekkorák a pókok :D Amúgy a hangyákat rühelltem a sztoriban, fúúúúj.

Külcsín: 5/5
Nem találtam, vagy ha volt is nem akasztott meg elgépelés. A borító meglehetősen jól sikerült. Igénye és jó kézbe venni, bár meglehetősen nagy táska kell a cipeléséhez. Ennek ellenére nem nehéz és ezt meglehetősen boldogan vettem tudomásul, hogy nem fog leszakadni a kezem, csak simán elfoglalja a fél táskám :D

Beleolvasó: Itt



Fülszöveg:
Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?

Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.

Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.

Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos-fantasztikus irodalomban.

Eredeti mű: Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 612
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700074
Fordította: Habony Gábor
Itt megrendelheted -30%

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 600
ISBN: 9789634700142
Fordította: Habony Gábor
Ebbokban is megjelent!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é