De ez a könyv a megjelenésekor felkerült a várólistámra, majd egy molyos kihívás kötelezőnek jelölte, és úgy voltam vele, hogy legyünk túl a nehezén, rögtön a kis téglácskával kezdtem a kihívást (amit lazán elbukom, de mindegy). Így előre került a listán, és bele is vettem magamat.
AniTigernek mondtam is, hogy ő ne olvassa el, ha nem bírja a pókokat, mert azok vannak benne dögivel. Most így belegondolva, tény, hogy ha valaki fél a pókoktól akkor ez irtó rossz könyv lehet, tekintve, hogy a fél könyvben a pókok a főszereplők. Bár azt is be kell vallanom, hogy mivel olyan sokszor nem volt hangsúlyozva a pókságuk a pókoknak, így néha el lehetett felejtkezni róla, főleg amikor távcsöveket csináltak meg az űrbe indultak!
Úgy hiszem, hogy általában az embereknek illik drukkolni egy ember vs. idegen óriás pókok harcban, de én végig azon drukkoltam, hogy a pókok nyerjenek. Fura mód bennük sokkal több emberség volt, még ha az szimpla racionalitás is. Míg a pókok meglehetősen gyorsan fejlődtek, és utolérték az embereket a fejlettségi szintjükben, addig az emberek relatíve hanyatlottak.
A történet két szálon fut. Az egyik a bolygó, amit terraformáltak, így emberi életre is alkalmas lenne, de a gikszer miatt a pókok nyerték a fejlődési löketet és a nano vírus is őket választotta, hogy 2000 év alatt felfejlessze őket. Megnövelje a méretüket és intelligensebbé tegye őket, az átlagos pókoknál. Beismerem, hogy a pókok méretének meghatározásában mindig bajban voltam. Mert nagynak gondoltam őket, főleg a cselekedeteikből adódóan, de az emberre, mint Óriás néztek fel, így valahogy úgy gondolom, mégsem voltak olyan nagyok. Talán "csak" derékig érők. Mondjuk derékig érő pókkal sem szeretnék találkozni!
A másik szál, az emberek űrhajója, ami a teljesen elpusztult Földről egy nagy fejlettségi szintről visszazuhant szinttel elindul új otthont találni, amit kolonizálhat és végre lehet egy új bolygójuk amin élhetnek. El is jutnak a terraformált bolygóra, majd tovább is mennek, a nem túl kedves műhold miatt. Majd a változatosság kedvéért, mivel sehol sem találtak semmi értelmes bolygót, és a hajójuk lazán szétesni készül, hát visszafordulnak, hogy birtokba vegyék, ha kell harcok árán. Tisztában vannak vele, hogy pókok lakják, és elég nagyok, de azzal nem, hogy ezen pókok meglehetősen okosak. Tekintve az első látogatásuk a bolygóra az expedíció 80%-nak halálával zárult.
Nem nagyon akarok spoilerezni, sem elmesélni a történetet. Meglehetősen meglepett a vége, és gonosz vagyok, de a pókoknak drukkoltam. Bíztam benne, hogy majd ők jönnek és megeszik a rájuk támadó embereket. Így a befejezés furán furcsa Happy Endje meglehetősen nagyot ütött, de jó értelemben.
Nagyon örültem annak, hogy elolvastam a könyvet, nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a vége is. Bár meglepő volt, és nem számítottam rá, mégis valahogy egy "basszus a pókok jobb emberek nálunk" hatást ért el.
Tartalmilag teljesen oké, szerintem jól felépített, ahogy párhuzamosan követhetjük a pókok felemelkedését és az emberek bukását, majd magukra találását, a folyamatok rendkívül jól érzékeltetik főleg az emberi oldalon, hogy mennyire gyarlók vagyunk, mennyire nem számít semmi sem önön nagyságunkon kívül. Bár voltak pozitív emberi szereplők is, de kevés... nagyon kevés emberért mondtam volna azt, hogy kár lenne, ha meghalna. A Klasszicista volt az egyetlen akit bírtam, bár ő is igen fura fazon, bár ezt elkönyveltem annak, hogy sosem tudott semmiről, és kb az élete nagy részét lehibernálva élte le, és mindig csak akkor keltették fel, ha gáz volt...ritka pocsék egy élet.
Belbecs: 5/5
Teljesen magával ragadt, és ugyan eltartott egy ideig az olvasása, mégis meglehetősen jó volt, itt nem éreztem azt, hogy zavar, hogy még 400 oldal hátra van, hogy nem lesz vége hipp-hopp, sőt, tovább olvastam volna.
Úgy láttam, terveznek belőle filmet, amit én kifejezetten várok, mert legalább akkor talán magam előtt láthatom, hogy mekkorák a pókok :D Amúgy a hangyákat rühelltem a sztoriban, fúúúúj.
Külcsín: 5/5
Nem találtam, vagy ha volt is nem akasztott meg elgépelés. A borító meglehetősen jól sikerült. Igénye és jó kézbe venni, bár meglehetősen nagy táska kell a cipeléséhez. Ennek ellenére nem nehéz és ezt meglehetősen boldogan vettem tudomásul, hogy nem fog leszakadni a kezem, csak simán elfoglalja a fél táskám :D
Beleolvasó: Itt
Fülszöveg:
Ki örökli az általunk teremtett új világot?
Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.
Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.
Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.
Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos-fantasztikus irodalomban.
Eredeti mű: Adrian Tchaikovsky: Children of Time
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 612
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700074
Fordította: Habony Gábor
Itt megrendelheted -30%
Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 600
ISBN: 9789634700142
Fordította: Habony Gábor
Ebbokban is megjelent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése