Irány Japán - 09 (Hakone, Tokió)

10 . Nap - április 2.
A japán reggeli elfogyasztása után felfedezzük a Fuji-Hakone-Izu Nemzeti Parkot, ahol a szigetország számtalan természeti szépségével ismerkedhetünk meg. Hegyek, erdők, gazdag állat- és növényvilág, valamint híres gyógyforrások teszik emlékezetessé ezt a kirándulást. Japán legmagasabb hegyét a Fuji-sant (3776 méter) szégyenlős hölgyként is emlegetik, hiszen csak tiszta időben mutatja meg szépségét. Félnapos kirándulásunkat hajóúttal kezdjük a hegy lábánál elterülő Ashi tavon, majd az Fujitól északra fekvő Chureito Pagodához is eljutunk, ahonnan tisztább időben gyönyörű fotókat készíthetünk a szent-hegyről Szakura idején. Innen utazunk tovább, hogy végül megérkezzünk az ország fővárosába, Tokióba.

A japán reggeli amúgy nekem már kicsit sok volt. A szervezetem itt kezdte el jelezni, hogy "oké, hogy megkostolsz mindent, de ám most reggel van, és menni fogtok". Úgyhogy egy probiotikum reggeli előtt, majd egy utána is, mivel a gyomrom kevésbé örült annak, hogy hirtelen vacsora, majd reggelivel együtt halmozom a japán ételeket, amiket amúgy sem ismer túlzottan. De ez a kettő elég volt, hogy végül, mire felszálltunk a buszra, csak enyhén kóvályogjon a gyomrom. Ennek ellenére minden nagyon finom volt a reggelin és feltehetően, ha huzamosabb ideig élnék ilyesmiken akkor hozzászokna a szervezetem (vagy lefogynék... az sem egy rossz opció :D). Reggeli után összepakoltunk,  majd irány a busz. Kisebb nehézség volt számomra, a kb. 20 kilós bőrönd, és a meredek lépcső, ami még vékony fokokkal is van megáldva. Így túratárs segítséget kellett kérnem, hogy lejuttassam a bőröndömet az emeletről. Mert ami nekem nehéz, másnak nem, és kedves túratásaim voltak, így végül lekerült a bőrönd, ahol gyorsan el is vették tőlem, és be is rakták a buszba. A szállásunk összes dolgozója roppant kedves volt végig (az egy napban), amikor a buszban ültünk, ők rendíthetetlenül integettek utánunk és hajlongtak. Olyan arany dolog ez, hát lelkesen integettem én is nekik :)
 A gyomrom, úgy a hajóig tartó út felénél, végre megnyugodott. Ugyan lehet, hogy azért, mert rájöttem, hogy itt konkrétan nincs hol félreállni, ha problémánk adódna, vagy sikítanék, hogy márpedig nekem álljanak meg mert wc-re kell mennem. Ellenben gyönyörű meredek utakon mentünk végig, én nagyon élveztem az egészet. Aztán megállás a hajókikötőnél, ott a boltban, míg az idegenvezetőnk megvette a jegyeket, addig mindenki nézelődött.

Itt erősen gondolkodtam a Fuji-s Kit-Kat-en... meg a Szakéson
végül egyiket sem vettem Itt.

Ezt muszáj volt lefotózni, mert megdobbant a kis
anime rajongó szívem :)

Itt aztán hajóra szálltunk amivel negyed órát hajókáztunk, a csendes és szerintem akkor még kihalt tájban. Túl sokan amúgy nem voltak Itt MÉG. Amikor kiszálltunk és már körvonalazódott, hogy a szentélyhez fellibegőzünk (vagy felvonó... vagy valami ilyesmi), akkor gondoltam úgy, hogy nekem most már vennem kell innivalót. Mire megfordultam az automatától, eltűnt a csoportom, ellenben egy francia csoport ott volt. Úgy voltam vele, hogy igazándiból két irány van, mindenki felfelé megy, tehát felmegyek én is. Ott elhagytam a francia csoportot és megtaláltam a sajátomat. Akiknek fel sem tűnt, hogy vagy 10 perce nem vagyok ott. De hála az égnek remekül tudunk mi is sorban állni, és a libegő nem fordul olyan gyorsan, így még én is várhattam a sorban, hogy felkerüljünk. Megjegyezném, innentől hazafeléig, folyamatosan megkérdezték ott vagyok-e :P A másik eshetőség az lett volna, hogy várok míg visszajönnek, elvégre arra kellett vissza is jönni. De nem akartam semmiből kimaradni.

 Felérve aztán felmértük, hogy abba a fél-egy órába, mire van idő. Nem egy túlzottan nagy hely, de azért van két-három irány amibe el lehetett menni. Én becéloztam a lépcsőt (imádom a lépcsőket :D), és azon az úton mentem fel a szentélyhez, majd a Tori-s úton lefelé. Így még volt idő egy kis kilátásra. Elnézni a Fuji felé... amit nem láttunk, illetve mosdó és szuvenírbolt is belefért. Bár venni nem vettem csak egy helyi érmeszerű dolgot. Jóval szebb és kevésbé giccses, mint a hűtőmágnesek. Lenn aztán újra buszra szálltunk és mentünk is tovább. Miután úgy fele-fele arányba leszavaztuk azt, hogy még ott nézelődjünk, meg shoppingoljunk. Feltehetően a már-már teli bőröndök miatt, kevésbé akart vásárolni a csoport. 

A libegő, amivel felmentünk

Felfelé a libegőn

Szentély, a száraz pusztaságban

A felvonó "állomás", kicsit retro
illetve, a sehogy sem jó lépcsők, ami hol nagy
hol alacsony, hol magas, hol széles :D

Szentély felé

Nem lehetett bemenni, csak kinn imádkozni, de szép rend volt

Visszafelé út a felvonóhoz, Tori-val együtt

Nem messze a Tori-tól, erre nem jöttem rá
, hogy micsoda, mármint hivatalosan.

Kilátás lefelé

Kilátás lefelé

Út közben a buszban mindig kaptunk egy kis történelmi vagy vallási áttekintést Japánról. Nekem, túl sok új dolgot nem mondott, de a legtöbb embernek igen. Bár feltételeztem, hogy aki már ilyen messze megy, minimum utána olvas az országnak, és a történelmének, de úgy tűnt nem annyira. Néha én mondtam dolgokat, ami nekem alap volt, hogy tudom, a többiek meg meglepődtek :) 

 Az út közben már elmondták, hogy ahova megyünk, ott van soook-soook lépcső. És persze nem kötelező felmenni. Nos, mivel Japán messze van, és ki tudja, hogy mikor megyek újra oda, úgy voltam, hogy ha egy órámba telik is, hogy felmenjek, de fel fogok menni. A lépcsősor felénél amúgy ezt átértékeltem, de ennek ellenére felmentem... lassan, mert a gyors tempónál fulladtam. De felértem, és gyönyörű volt a kilátás. Hát, nem mondom, hogy sokat láttunk a Fuji-ból, de azért láttuk néha. Bár, mire lefotózná az ember, addigra hopp elé ment egy felhő, úgyhogy nincs képen a Fuji-ról. De láttam! Lefelé már egy meredekebb, de nem lépcsős részen mentünk le (fel sem lett volna jobb azon jönni, a lépcsőnél legalább még láttad, hogy kb. hányszáz van hátra.)

Ott még volt HÓ

El se lehet téveszteni az utat
különféle oldalról, évszakos fotókkal
"túristajeltésezték" az utat

Amikor azt hiszed, hogy könnyed kis lépcső lesz, ez...

Még mindig hiszel abban, hogy ilyen végig, ez meg könnyű
simán lehet pihenni, laza az egész....

Aztán kiírják, hogy még  398 lépcső...

És rájössz, hogy bele fogsz halni ebbe a lépcsőbe...

A pont, ahonnan, már mindegy volt merre megyek
fel és le is ugyanannyi... és sok és meredek :D

Tádááá felértem ;)

Miután megmásztam a lépcsőket, majd le is jutottam, vissza a buszhoz volt a cél. Ott mindenkit összeszedtünk, és irány most már Tokió. A szállás elfoglalása után, miután a bőröndömet vagy négyszer átpakoltam, a pénzemet megszámoltam (hogy tudjam, mennyit költhetek). Tettem egy sétát a közelben, majd vettem vacsorát egy éjjel-nappaliba. Bekeveredtem a szállódával egybe épített bevásárlóközpontba is, de az nekem akkor hirtelen sok volt, és gyorsan ki is fordultam. De másnap visszatértem oda.

A szállodánk, ami osztozott egy bevásárló-
központtal illetve egy metró megálló is volt
benne :D

A szálloda előtti tér szerű

A vacsi egyik fele, amolyan desszert
...felejtős volt, jobban nézett ki, mint amennyi
íze volt :D (ettem két szendvicset előtte)

Folyt. Köv.

Apróság Japánból - Ami megmosolyogtat

Ezek az extrák amiket kaptam :)

eSzoktam rendelni néha Ebay-ről ezt-azt. Most, hogy kinn voltam Japánban, egy csomó papírárut vettem. Két dolog miatt. Az egyik az, hogy sok költőpénzem maradt meg, és gondoltam költök belőle, a másik az, hogy elég sok papírt, noteszt és post-itet fogyasztok rövid távon. Amikor hazajöttem, jöttem rá, hogy van egy fajta, ami első használatra is szimpatikus lett. Úgyhogy ebayen beírtam, a hátulján lévő nevet, rákerestem és rendeltem. Nem teljesen olyasmi lett, de a célnak megfelel, és nagyon cuki is.
 Ma anyukám felhívott, hogy jött egy csomagod Japánból. Elfelejtettem már teljesen, hogy kivételesen ez nem Kínából jön, hanem Japánból, úgyhogy gondolkodóba estünk, hogy mi lehet az. Végül odáig fajult a dolog, hogy kibontattam anyukámmal, mert megevett a kíváncsiság, hogy mégis mi jöhetett onnan. A rendelt dolgok, természetesen 4 csomagolásban. (boríték, egy pufis boríték, ami egy átlátszó borítékban benne van és emellett a papírok még külön 1-1 borítékba - szeretnek csomagolni...). És emellett kaptam két tasakot, ami szerintem cuki! :) Meg a levél is, meg úgy egyben minden. Úgyhogy megmosolyogtatott, és egy kis Japán visszatért hozzám (főleg a sok csomagolópapír... nosztalgikus :D)

Irány Japán - 08 (Hakone, Yugawara)

9 . Nap - április 1.

 Hirosimából szuperexpressz vonattal utazunk a helyiek által is közkedvelt kirándulócélponthoz, Hakone-ba. Délután érkezünk meg hagyományos japán szállásunkra, egy „ryokan”-ba a Yugawara Onsen nevű városkában. Itt közelebb kerülhetünk az ősi japán kultúrához. A tradicionális vacsora elfogyasztása közben idegenvezetőnk ismerteti a többfogásos menüsor ételeinek elkészítési módját, s azok hozzávalóit. Szállásunk saját gyógyfürdőjében pihenhetjük ki az utazás fáradalmait, majd tatamival borított szobában töltjük az éjszakát.

Szállás Yugawarában.

Hivatalosan, mármint a leírás szerint, ez lett volna a legunalmasabb napunk az egész utazás alatt. Tekintve, hogy annyi volt a dolgunk, hogy elmenjünk Hirosimából, és odaérjünk Yugawara-ba a szállásunkra. Ahol persze izgalmas dolgokban lehet részünk, de mint a leírás is mutatja, nem csinálunk jóformán semmit sem, csak utazunk.
 Ehelyett, a mi kicsit máshogy tettük meg ezt az utat. Egy vonattal előbb indultunk, így nem volt helyjegyünk, de sikerült mindenkinek ülnie. Aztán vártunk egy állomáson egy órát talán, akkor lehetett kaját beszerezni, meg minden olyasmit, ami elfér nálad, mert még mindig nincs bőröndöd és nincs buszod, tehát viszed magaddal. Nekem minden elfért a táskámban amúgy, nem költekeztem halálra magam itt sem. Ellenben, gondoltam mivel mindenhol árulják ezeket a süti cuccokat veszek, egy kisebb térfogattal rendelkezőt. Itthon kiderült, hogy relatíve ez csak az alapanyaga volt...nem baj, fahéjas meg zöldteás, mi raktunk tölteléknek bele túrót, jó volt így is :D
 A várakozás után újra vonatra szálltunk, majd onnan irány az Odawara Castle ami nincs benne ugyan a programban, de Zoli szereti (jelzem én is szeretem, annyira szép volt *-*). Itt mázlinknak hála, a busz már megvolt, így a cuccokat nemes egyszerűséggel felraktuk a buszra, egészségügyi szünet, majd irány a váááár. Én azt hittem többen akarnak feljönni a tetejére, vagy csak úgy be...de relatíve fél csoporttal mentünk. Jó sokan voltak, a legtöbb részét amúgy így is átugrottuk, merthogy mi inkább a kilátásért mentünk és nem a kiállítás miatt (azért, amit tudtam magamba szívtam :D). És igen a kilátás gyönyörű volt :)

Igen, a fránya izé belelóg mindig -.-

Városkép

Felhő és város kép :)

Nagy Nap, felhő, város = Kilátás

Tehát, a mi kis váracskánk, a 7. legnagyobb... tehát a
legnagyobbhoz képest kicsi :D

Amúgy itt próbáltam meg először és utoljára azt, hogy megértsem a Japán lépcsők lényegét, és hogy kihez is alkották meg. Itt próbáltam meg egy lépcsőt lépcsőnek használni, és majdnem leestem. Úgyhogy feladtam végül és a lassan mászok le és fel a lépcsőkön maradt a jó stratégia. Tekintve, vagy túl vékony, vagy túl vastag, vagy túl magas vagy túl alacsonyak a lépcső fokai...nem vicces.

 Miután megnéztük a várat, és a kilátást is, lehetett választani, hogy a buszhoz megyünk, vagy elmegyünk gyógyszertárba. Nos, még sosem voltam Japán gyógyszertárban, úgyhogy úgy döntöttem, ugyan hála az égnek semmi bajom, de megnézem magamnak a helyet. Amúgy olyan volt kivülről, mint a kastély majdnem :D... elmentünk előtte, aztán odébb megkérdeztük hol van, és akkor vissza. Olyan jól nézett ki és szép volt, és így, hogy az embernek nincs baja, sokkal mókásabb gyógyszertárba menni, mintha köhögne (mint a többiek, szerintem ők nem élvezték)

Lesifotó a gyógyszertárban

Innen már tényleg irány a busz, majd irány a szállás. Kacskaringós utak, úgy kb.... talán egy órás buszozás után megérkeztünk a tradicionális szállásunkra. Első benyomásom az volt, hogy én ezt imádni fogom, mert olvastam egy csomó könyvet, láttam egy rakat szamurájos filmet, és hát képet is láttam már ilyen helyekről. A második benyomásom távozáskor szintén az, hogy ez tök jó. Annak ellenére, hogy este kicsit cidri volt. 

 Rögtön érkezéskor megszabadultunk a cipőnktől. Én magában a fürdőben nem voltam, mert éppen nem fürödhettem állapotomban voltam. De így is, maga az épület, a szobák nagyon tetszettek. Olyan hangulatos volt, olyan igazi Japán. Gondoltam rá, hogy átöltözöm a tradicionális odakészített ruhába, de nem az én méretem volt, az meg macera lett volna keríteni egyet. Vacsi időre, fényképezővel felszerelkezve megbeszélt helyen voltam. Nos. A két hét alatt, míg kinn voltam, ekkor ettem a legtöbbet, és nem lett tőle igazán bajom. A reggeli, már sok volt  a jóból, de a vacsival teljesen oké volt minden. Szegény.. kagylószerű akármit nem ettem meg, mert szegényke még egészen élt, amikor leültem, és az, hogy közben halálra főt, nem hozta meg az étvágyamat hozzá. Állítják, hogy finom volt... elhiszem. A halacskákat megettem, meg a rákokat is (nyers), ettem rizst is, meg valami fura akármit is. Tempurát is megettem, feléből harmadából (már rohadt jól voltam lakva :D), a levest is megcsináltam, és a húst kiettem belőle, de ez a nyers tojásba mártogatós dolog olyan fura és nem finom volt. A leves meg kicsit nekem intenzív ízvilágú volt, tekintve, hogy előtte ettem seízű halakat :D

Kezdő szett, de ehhez még hoztak rizst meg mindenfélét

Igazándiból, azt hiszem rák...majonéz és saláta, ezt megettem
teljesen. Fincsi volt a majonéz utánzat is :)

Innen a zöld wasabin kívül és a feje van rákon kívül mindent
megettem, jah nem a zöld levelet sem :D

Őt nem ettem meg :P

Leves nem megfőve még

Ennek a nagy részét úgy emlékszem megettem
de nem sok íze volt

Tempura, nyam-nyam :D

Cipőt leadni, kaptunk számot helyette, meg egyen papucsot :D

Szobám egyik fele

A szobám másik fele

Az asztal. Gondoltam kitöltöm a vendég papírt,
de végül rájöttem, hogy a felét félre
fordíthatja a fordító, így hagyom inkább :)

A szállodában egy plakát... vigyázz a majmokkal :)

Vacsora után már kész az ágy :)

A szoba kilátása

Ez is a szoba kilátása :)

Tehát, tetszett a tradicionális dolog, annak ellenére, hogy éreztem egy kicsit a hátam és derekamat másnap. De szerintem simán hozzá lehet szokni. Kicsit fáztam, mert bejött a hideg, és lehetett hallani, ha köhögnek a szomszédba, de nem volt igazán zavaró. Itt simán eltudtam volna képzelni több napot, hogy egy kicsit körbejárjunk a környéken, vagy valami. Simán pihenni, fürdeni és olvasgatni is el tudtam volna képzelni a  helyet...napokig, hetekig. Idővel feltehetően a kajához is hozzászoktam volna. Úgyhogy, nagyon örülök, hogy volt a programban egy ilyen szállás is.

Folyt. Köv.