Tanuljunk vezetni 3.

 Jaj!

Tehát a blog szegény úgy tűnik, hogy a forgalmi vizsgálig kissé áll. Ami szomorú, mert recenziók várják, hogy elolvassam őket, és írjak róluk, és az a baj, hogy egyelőre tényleg az életem a vezetés körül forog, és így nehezen megy minden másra koncentrálás. Pedig kellene, mert szerintem már az a baj, hogy annyira tudni akarom, hogy más sincs és már sook a kis agyamnak.

Tehát jelenleg a 39. órát vezettem le keddig.

Túl vagyok egy próba vizsgán, ami nagyjából így zajlott:

1. Napi első elindulás előtti ellenőrzés pipa
2. Fékpróba - kicsit nagyobb, mint kellene, de megvolt
3. 50 méteren belül két lefulladás - vesztettél :D

Tehát a próbavizsga nagyjából 10 perc volt, és előtte három nap gyomorideg. Amit azóta sem értek magamon, hisz tétje se volt, és mégis ráfeszültem. A hülye tudatalatti...mert megjegyzem a tudatom tudatos része tudta, hogy az egésznek semmi tétje nincsen, csak kipróbáljuk milyen is az...csak a tudatom alsó rétege leblokkolta a felsőt, és elfelejtettem hogy kell vezetni :P Megnyugtatásképpen, amint megbuktam már ment ;)

A próba vizsgás napon mondjuk az egyívű megfordulás nem ment, kicsit közel volt az árok, az y hagyjuk és a parkolás is felejtős volt, de legalább utána nem fulladtam már le. Azt hiszem...ki tudja...lehet igen.

Volt jó óra és kevésbé jó óra is azóta. A kedvencem a parkolós móka, amikor egy napon, egy órán belül ketten  hagytak minket ott parkolás KÖZBEN pedig ők voltak az egyik viszonyítási pont. A másodiknál, az óra vége volt már, és hát ....nem tudom más is tapasztalt-e ilyet már. A tanuló kocsiban a a tanuló szerencsétlen a kormányra dőlve röhög a jobbra hátra merőleges parkolás kellős közepén, miután jobb oldalt ott hagyta az amihez viszonyítania kellett volna... jelentem vicces volt, de időbe telt, hogy folytatni tudjuk, az így már kevésbé kihívást jelentő parkolást.

Találkoztam olvasókkal úton, zebrán, a városban mindenfelé. Egyiket se ütöttem el! És aki látott mind cuki volt, az egyik bácsi konkrétan amikor rájött, honnan ismer beintegetett a kocsiba, aztán egy-két óra múlva a könyvtárban is vigyorgott rám, hogy "láttam magát". Volt másik olvasó is aki látott, mondta, hogy tök jól vezetek...aranyosak az ilyenek, ők nem látnak mindent, csak azt, hogy a zebránál megállt a kocsi, jó esetben én nyomtam a féket....

Voltam stressz forrás - fura érzés volt hátul ülni és figyelni a másik tanulót - de elég nagy stressz voltam, ha ez mindenkit megnyugtat. Nem tudom, hogy milyen lesz majd ha a vizsgabiztos ül hátul. Annyit tudok, hogy engem utas nem zavart, amikor volt, mert kb. 2 perc után el is felejtettem, hogy van ott valaki hátul, mert az út-holttér figyelés kellő figyelmet igényel, hogy a plusz egy ember már ne legyen számomra érdekes. Biztos majd stresszel, ha tétje lesz és vizsgabiztos ül ott...a tudatalattimat :P

Tehát voltak jó vezetős napok, amikor nagyjából ment minden és voltak olyanok, amikre nem vagyok büszke. Még nem tudom, hogy mikor lesz vizsga (nem is gondolok inkább rá :D), de néha vannak ilyen megvilágosodás közeli pillanatok. Amik mindenkinek tökre egyértelmű dolgok, és az ötödik tolatva kiállás után bumm megvilágosodsz, hogy ha jobbra hátra állsz ki, akkor utána balra fogsz menni...nem röhög, a fejembe ez totál nem állt össze, sajnálom :D 

Amúgy rájöttem, hogy az oktató az valami különleges képességgel megáldott ember. A pillanat, amikor útépítéses vas szarra, amire 20-al mehetsz fel, te felmész 10-el és a tetején lefulladsz - ezt épp dolgozza fel az agyad, hogy lefulladtál - és már elforgatta a kulcsot, már gázt adott és már kormányzott, és közli veled, hogy jelezz jobbra. Te meg még mindig miután jeleztél próbálsz rájönni, hogy miért fulladtál le, és mi volt ez a 10 másodperc, míg ő csinált száz dolgot. Komolyan irigylem, fele ennyire gyors reflexem lenne, és tudnám is mi történik, már nem itt lennénk.

De nézzük a jó oldalát, legalább a legjobbkor szoktak a leghülyébb kérdések eszembe jutni. Mint amikor jobb oldalt parkoló kocsik, amiket kikerülünk, közbe szembe jönnek, de szembe is parkol valaki és esélytelen, hogy behúzódj tehát centizve araszolsz. Na ebben a pillanatban kérdeztem meg, hogy "vitték már le tükrödet?"  Amúgy még nem, és megkért, hogy lehetőleg most is maradjon egybe a kocsi - spoiler: egybe maradt :D - 

Az óra végén amúgy egy olyan tanácsot kaptam, hogy legyek határozottabb. Higgyem el, ha baromság amit akarok ő úgyis korrigál, és szólni fog. De látja rajtam, hogy 1. tudom mit kell csinálni, 2. akarom is csinálni, 3. ezen azért elfilózok általában egy-egy percet...és ez a filozofálós rész nem kellene, mert néha így pont sikerül ellentétes döntésre jutnom. Ha le akarok húzódni, mert szembe jönnek, hely is van, akkor csináljam, jelezzek, húzódjak le, de ne gondolkodjak 5-el haladva közbe, hogy hátha meggondolja magát :D

A legutóbbi alkalommal amúgy továbbra is a parkolás a mumusom. Szerencsétlen párhuzamos parkolás közben olyan szinten elvesztem, hogy már tényleg nem tudtam mit csinálok. Pedig eskü, múltkor még tudtam, merre teker, merre néz stb. Na most korrigálás után rosszabb volt, mint előtte ... ami azért nem kis teljesítmény... de mondjuk erre nem vagyok büszke :D Se az  elrontott y-okra... haladunk-haladunk, egyszer menni fog. 

Hát egyelőre ennyi...próbálok olvasni valami nem kocsis-vezetős dolgot és írni is a blogra :D Mert se nem írok, se nem olvasok és általában beszélni is főleg a vezetésről beszélek, úgyhogy le kell állítanom magam :D De nem tehetek róla, ez ilyen nagyon új dolog az életembe, egy új készség elsajátítása, örülök, hogy már a sebességtől ANNYIRA nem félek, nem szeretem, de már nem parázok annyira a 90-től se.

Tanuljunk vezetni 2.

 Nos tehát November van, jövő héten fognak elfogyni az óráim. Illetve 1 fog maradni, annak meg ugye nincs értelme, párja sincsen, csak úgy árválkodik magában, úgyhogy majd akkor kell dönteni, hogy hány órát vegyek még, mennyi kell ahhoz, hogy sikeres forgalmi vizsgát tehesek. - Itt jegyezném meg, hogy bár bízom abban, hogy elsőre sikerülni fog a forgalmi vizsga, ennek ellenére tisztában vagyok azzal, hogy erre kb. 30% esélyem van. Jelenleg amúgy még ezt kicsit távolinak is érzem, mert nagyon jól tudok parkolni...ha mondják mit kell csinálni. Komolyan elgondolkodtam, hogy kellene egy lejátszási listát csinálni, mikor milyen parkolásnál, merre tekerd a kormányt, és kiválasztanám, amikor eljön az ideje... mert jelenleg, ha nem beszél az oktató, hogy merre akkor állunk és töprengek, még nem teljesen állt a dolog helyre a fejemben, de gondolom ez is idővel változik majd.

 Beültem amúgy a kocsimba, hogy korrigálom, azt a gyönyörű ferde beállást, amit a tesóm csinált. Nos 5 perc előre-hátra mozgatás után sikerült pont ugyanolyan szarul ugyanoda visszaállnom :D Persze vannak nehezítő körülmények, minthogy van egy mélyedés balra, amibe nem kellene bele mennem, jobbra meg oszlopok és a kutya sztoikus figyelme már csak hab a tortán. A lépcső tetején ült és bámult, no meg persze kiderült, hogy az udvar lejt, aminek hála ugye, ha nem fékezem és már nincs kézifék akkor elindulok hátrafelé akár akarok, akár nem. Meglepetésként ért! :D Le is fulladtam!

Amúgy tartom, hogy nem a forgalmi vizsga a legnagyobb para. A forgalmi vizsgán a legeslegrosszabb dolog ami veled történhet, hogy megbuksz. Hát mész újra. Na de mi van ha sikerül? Konkrétan egyedül ültem a kocsiba, próbáltam felidézni mit kellene és totál parába voltam, hogy nekimegyek valaminek (5-el :D), holott tudom hol a fék, tudom mit kell csinálnom, de vá. És elképzeltem, levizsgázom és másnap megyek kocsival dolgozni...na az lesz para. Nem lesz a jobb oldalamon az oktató aki tud fékezni, ha én nem tenném, és nem lesz senki aki megerősítené, hogy jó amit csinálsz, vagy "ez itt a szegély, nem kéne neki mennünk" figyelmeztetéssel látna el, hogy rohadt szar lehet kereket cserélni, de ha leviszed a szegélyt akkor fogsz. (megjegyezném, nem fogok, nincs azaz isten, hogy kereket cseréljek, van erre szakember, autómentő bármi. Eleve nem mernék beülni abba a kocsiba, amibe én cseréltem kereket.)

Az előző poszt óta voltam autóúton, vittem utast(ez utóbbi kevésbé zavart, mint gondoltam), vezettem sötétben. Lefulladtam párszor. Bicajos bácsi meglátott minket inkább átsorolt a másik oldalra...biztos ijesztő ha mögötted jön egy tanuló vezető... :P És állt mögém lejtős piros lámpánál nagyon közel kocsi, amit nem is értettünk az oktatóval, mert hát ki az a féleszű, aki ilyen közel áll egy tanuló vezetőhöz...elég ha elveszi a lábát a fékről, hopp hátra gurul.... megnyugtatásképpen nem gurultam hátra :D

Tehát haladok, haladok. Próbálok nem elfelejteni dolgokat amiket mond az oktatóm, és a youtube a barátom lett nagyon :D Írtam ugye, hogy igénylem a hangban elmondott dolgokat, hát találtam egy jó csatornát, ott vezetést is felvettek, meg a KRESZ oktatást is 8 órában kb. meg lehet nézni. Írtó sokat segít szerintem. Bár nem tudom mennyi marad meg az eszembe, de pl. KRESZ vizsga előtt tök jó lett volna... :D Kár, hogy csak most találtam meg egy hónapja! :D

Tanuljunk vezetni!

 Gondoltam írok egy posztot arról, hogy hol tartok, inkább csak magamnak emlékeztetőnek, hogy amikor már lesz jogosítványom, akkor visszanézzem, hogy azért mennyi időbe telt, és hogy haladtam. Amúgy szerintem jól haladok, bízom abban, hogy idén már lesz jogosítványom.

Tehát 2024.04.12-én iratkoztam be a helyi egyik autósiskolába. Szerintem nagyjából van vagy 10 iskola a városban, úgyhogy a helyi csoportba kértem, hogy ki kit ajánl, és az alapján dőlt el, hogy akkor merre megyek.

Megkaptam a KRESZ-es belépőkódot és elkezdtem tanulni. Megjegyezném, hogy én annak idején az iskolában is, hallás és figyelés alapján tanultam, úgyhogy nekem ez az "olvasd, és jegyezd meg" dolog annyira nem jött be. Miután a tananyagot elolvastam, és százszor megcsináltam a próbavizsgát, jelentkeztem vizsgára. Ez volt augusztus eleje. Fehérvárra kell menni vizsgázni. Ami azért nonszensz, mert a városban egyszerre legalább 10 autosiskolányi ember fog vizsgázni, lennénk elegen, de mindegy. Elmentem Fehérvárra, unokatesóm elvitt vizsgázni, 1 ponton elbuktam az egészet. Tartom, hogy azért, mert véletlen nem működött a rendszer és a régit kellett elindítani, ami nagyjából semmire sem hasonlít, amit megtanultál, és némely kérdést még életedben nem láttad. Mindegy, megbuktam, hazafelé már kifizettem a pótvizsga díját és augusztus végén azt hiszem, mentem is, hogy akkor újra. És most működött is a rendszer, úgyhogy minden szipi szupi volt, át is mentem. Továbbra is rejtély számomra az 55 kérdés 55 perces vizsga dolog, mert szerintem ember nincs aki kitölti az 55 percet. 13.35-kor kezdtem, és a 14.16-os vonaton már fenn voltam ;)

Kresz tanulás közben persze megcsináltam az elsősegély tanfolyamot is, az elsőre sikerült. Nem mondom, hogy sok haszna van, bár biztos a tudás valahova mélyen elraktározódik, és ha olyan helyzetbe leszek elő jön, de na...nem szeretném, hogy valaha szükségem legyen rá ;D

Kresz vizsga után jött az oktató keresés, akkor még volt egy Opel merivám, amit örököltem, így azt kértem, hogy nagy kocsin tanulhassak meg vezetni. Egy oktatónak volt nagy kocsija....nos vele nagyjából 30 percet töltöttem egy kocsiba. Mire kiderült, hogy a lábam esélytelen, hogy elérje a kuplungot, és hát anélkül, ez így nem fog menni. Másnap, másik oktató, másik kocsi! Itt elérte a lábam a kuplungot, tehát elkezdődhetett az oktatás. Az elején a "mi lesz a vizsgán" egy órában összefoglalva. Amit amúgy el fogok felejteni, mire forgalmi vizsgára megyek, de mindegy is. Jó tudni az információkat. Aztán köröztünk a parkolóban. Nem mentem neki semminek, nem ütöttem el a részeg járókelőt sem, és túléltem mindent! Nem mondom, hogy úgy jöttem haza, hogy hű de jó volt, de nem is traumatizálódtam.

Megkaptam, amúgy mind a két oktatótól, hogy 38 évesen, kicsit öreg vagyok. Nem vagyok amúgy hiú, meg semmi, de na. Tegyük hozzá, hogy valahogy egy hónapja még azt hittem, hogy csak 37 vagyok ;D ez az idei születésnapom valahogy kiesett, nem számolok vele. 

A második oktatómmal pontosan az a két órát töltöttem, amiben körbe körbe mentünk a parkolóba. És amúgy meg lettem nyugtatva, hogy feltehetően az első 10 órában nem megyünk emberek közé. (tehát nem kell aggódni senkit nem üthetek el :D). Csak ez az oktató úgy elvállalt engem, hogy amúgy nem ér rá, így volt egy kb. két-három hetes várakozás, hogy mikor vezetünk újra, majd írtam a cégnek, hogy akkor...kérnék egy listát azokról, akik rá is érnek, mert hogy így hagyján, hogy idén, de szerintem jövőre se lenne jogosítványom.

Kaptam 3 nevet, 3 telefonszámot. Máig nem értem ezt a telefonálás mániát, én jobban szeretem az email rendszert, mert vissza tudom nézni és le van írva, akkor olvassa az ember amikor akarja, és nem zavarom szegényt, akkor amikor dolgozik. Választottam egy szimpatikus nevet a listáról, felhívtam, és mondtam, hogy hát heti kétszer legalább találkoznunk kéne, mert így is tuti elfelejtek mindent folyamatosan, de ha hetek telnek el az órák közt, akkor tuti biztos semmi értelme nem lesz. Ő is úgy gondolta, hogy ennyi a minimum amit találkozni kell, úgyhogy meg is beszéltük, hogy mikor és hol találkozunk.

 Tudni kell, hogy én vagyok amúgy  az akinek nehéz délelőttös héten időpontot találni, mert ugye,....mindenkinek 4 után jó, és nekem is, de amúgy megoldottuk. Első órán elmentünk a dunapartra, és pár körözés után a parkolóban közölte, hogy akkor most jobbra és menjünk ki az útra....

 Na most, ha megvagy nyugtatva egy másik oktató által, hogy nem fogsz embert ölni első órán, akkor gondolhatjátok a sokkot az arcomon, hogy ő meg kivisz engem az emberek közé, a sok-sok futó mellé bukkanós útra :D

Megnyugtatásképpen így most fél távnál 15 órát vezettem, abból 12-őt vele, még mindenki él! :D Nem ütöttem el senkit, szerintem a héten ezekben az órákban beszélek a legtöbbet - stressz kezelés - és relatíve jó dolognak tartom az órákat. Nem mondom, hogy nem aggódom, és nem félek, hogy mi lesz ha egyszer a saját kocsimmal el kell indulnom, úgy hogy senki se fog semmit mondani, és nekem kell megoldanom, de már nem látom annyira lehetetlennek.

Tény, hogy nekem az ideális sebesség az ott 40 körül van, ami nagy lépés mert elejével ez 25 volt ;D Ma már nem aggódom 40-nél se, hogy meghalok, de azért amikor rátapos a gázra, a városon kívüli úton és 90-el megyünk...nem mondom, hogy egyelőre ezt olyan rohadt komfortosnak érzem, de gondolom ez is olyan, hogy meg kell szokni ;D

30 óra az előírt, én már most sejtem, hogy biztos nem lesz elég, de még így is bizakodom abban, hogy idén már lesz jogosítványom. Kocsim már van. (kicsi, lecseréltük a Merivát egy Toyota yarisra) Jó optimista énem szerint amúgy az OTP nyereménykocsis cuccon jövő hónapba nyerek kocsit ;D Eldöntöttem!!! :D

Tehát jelenleg tanulok. Egy nagyon jó oktatóval. Türelmes, de tény, hogy rögtön képes volt kivinni a forgalomba, és olyanokat vár el tőlem, amiről azt se tudom mi, de feltehetően így gyorsabban tanulok és rögzül. Igen, még szokni kell, hogy a sávomba maradjak, hogy kanyarodásnál döntsem el melyikbe akarok menni ;D És még el kell fogadnom, hogy amúgy 50 méterért is érdemes 3-ba kapcsolni, még ha nekem amúgy a 20-al közlekedés is megfelel, ha már látom, hogy úgyis piros lesz.... :P

És persze mondtam neki, hogy már ketten leöregeztek, ő ne tegye...aztán megnéztem a rendszerbe, és ő 28...úgyhogy mondtam neki, hogy na jó, Ő mondhatja, hogy öreg vagyok :D

Jolinda Johnson: Reziliencia

 

• Könyv: Jolinda Johnson: Reziliencia
• Kiadó: HVG Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 200
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635655564
• Fordította: Bakos Kata Dóra
• Megjelenés időpontja: 2024. május 5.

Az önsegítő könyvek lényege (szerintem), hogy bizonyos támpontokat adjon azoknak az embereknek akik úgy érzik maguktól nem megy a dolog. 

 De ha specifikussá teszünk egy önsegítő könyvet, adunk neki egy adott címet és alcímet, akkor ugye máris szűkítjük a kört akiket ez érdekel. Mert a nem kimerült és nem kiégett ember mégis miért olvasna el egy ilyen könyvet? Viszont azzal együtt, hogy egy adott témakörre szűkül a téma, a megoldások tárháza is adott. 

"Tíz módszer amellyel kilábalhatunk a kiégésből és a kimerültségből" hirdeti az alcím. Amúgy valóban van benne tíz módszer, csak ugye, ha nem ma kezdi az ember az önsegítő könyvek olvasását, akkor ez már nem tud újat mondani.

 Már visszavittem a könyvet a könyvtárba, úgyhogy nem tudom pontosan megmondani a tíz módszert. Még a tartalomjegyzéket is elfelejtettem molyra feltölteni, pedig felszoktam, és onnan szoktam puskázni ;D

De, mint mondtam újat nem nagyon olvastam. Meditáljunk, mozogjunk, adjunk énidőt magunknak. Fontos az öngondoskodás, és a befelé figyelés. A tudatos jelenlét, az egészséges mozgás és az időben képernyő mentessé válás. 

 Tehát, ha soha az életedbe nem olvastál könyvet a témában, akkor jó. Mert vannak tök jó visszacsatoló kérdések (ezek amúgy tetszettek). Egy-egy témáról 10-15 oldalnyi  szöveget ír, azt is feltűnően lazán (sok üres tér a lapokon), tehát könnyen és gyorsan lehet olvasni. Emellett nagyon kis aranyos a mérete, tehát buszra-vonatra tökéletes. Nem megy semelyik témába se túlzottan bele, nem sztorizza halálra a dolgokat, de azért megoszt egy-egy személyes történetet, de nem zavaróan sokat. Pont annyit, hogy azért valamennyire személyesnek érezzük a könyvet, és ne csak egy szimpla szakkönyvnek.

 Nem tudom amúgy, hogy van-e hatása  a könyv elolvasásának. Folyton ilyenkor megfogadom, hogy elkezdek meditálni. Nagyjából 15 éve "elkezdek", tehát úgy gondolom, hogy hamarosan valóban megtörténik. (basszus olvasni kellene már azt a halogatásról írt könyvet...hátha segítene rajtam :D)

 Jelenleg hála az égnek sem kiégve nem érzem magam (pedig kivagyok, nyár elején volt egy szerintem durva időszakom, amikor épp, hogy nem mondtam fel), nos kimerültnek érzem magam, de nem a könyvben írt módon. ÉN tudom miért vagyok kimerült :D Mert valahogy eltűnnek a napok, és míg a jogsi nem lesz meg, a délutános hetem is korán keléses és egész nap távol levéses, úgyhogy  jó lesz, ha meglesz már, és nem kell eljárni vezetni tanulni. (amúgy imádom, de ettől még fárasztóak így a napok).

 De visszatérve a könyvre, ha a témában már olvastál, akkor nem fog újat mondani. Ha olyan vagy, mint mondjuk én, hogy szereti megerősíteni a dolgokat, de nem akar újra olvasni könyveket, akkor is tök jó, mert pont ugyanaz van benne, mint minden ilyen témájú  önsegítő könyvben . Világmegváltást, vagy forradalmian új, meglepő módszert nem fogsz benne találni. Némi józan paraszti ésszel az ember magától is tudja mit kell csinálnia, vagy mit kellene csinálnia. Más, hogy én se mindig azt csinálom, amit kellene.

Fülszöveg: 

A  stressz elkerülhetetlen.

A kiégés elkerülhető.

A reziliencia elérhető.

A stressz az életünk része, de nem mindegy, milyen választ adunk rá. A reziliencia, vagyis a lelki ellenállóképesség fejleszthető, tanulható, és segítségével megelőzhetjük a kiégést. Jolinda Johnson holisztikus egészségcoach tízlépcsős programja gyakorlati útmutatót nyújt ahhoz, hogyan hangolhatjuk össze a testünket és az elménket, valamint hogyan küzdjünk meg a mindennapi nehézségeinkkel és alkalmazkodjunk az új helyzetekhez.

Mel Robbins: 5 másodperces szabály

 

• Könyv: Mel Robbins: 5 másodperces szabály
• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 286
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635298747
• Megjelenés időpontja: 2018. szeptember 13.

5-4-3-2-1 -  Rajta csináld

Na nagyjából a könyv lényege is ez. Olvasáskor amúgy az jutott először eszembe, hogy nagyjából az, aki összeállította a könyvet, az is ezt a szabályt használta, és így kicsit összecsapott lett.

 Nem tudom, hogy a szerző másik könyve (Adj ​egy ötöst magadnak! ) is hasonló  elvek alapján működik, vagy az tényleg meg lett-e írva. Ugyanis ezzel a könyvvel az a bajom, hogy teli van történetekkel. Igazándiból 99,9%-ban történetekről szól, és mindegyiket legalább kétszer  elolvashatja az ember, mert beollózva kép formában ott van, majd előtte vagy utána Mel szintén leírja, hogy mit olvashatunk a képeken lévő sztoriba. A maradék 0,1% az Mel saját története, ahol az 5 másodperces szabályra utal, vagy elmeséli, hogy talált rá, illetve, hogy hogyan használja.

 Maga a szabály faék egyszerű. Ne agyald túl a dolgokat, az első gondolatra cselekedj is. Tartom amúgy, hogy az esetek nagy részében ez egy tök jó dolog lehet, és nagyon örülnék annak, ha képes lennék úgy élni, hogy 5 másodperc alatt nem beszélem le magam az előttem lévő dolgokról, és/vagy rá az előttem álló dolgokra. De úgy érzem, hogy azért a nagy bátorság, és hirtelenség nem mindig a legjobb tanácsadó.

 Nem vagyok pánikoló típus, sose volt pánikrohamom (feltehetően tudnék róla), de amit leírt, hogy hogyan kezeljünk, számoljunk ötig, és nagyjából gondoljunk másra, vagy beszéljük be magunknak, hogy nem pánik ez, csak izgatottság...nem tudom, valahogy úgy képzelem a pánik rohamot, hogy krva szarul van az ember, és ebben az állapotban ha még be kell magának beszélni, hogy ő nem fél, és pánikol csak izgatott, attól csak még szarabbul lesz. De akinek van tapasztalata, az javítson nyugodtan ki. (Őszintén amikor ezt a részt olvastam eszembe jutott az ideges ember, akit azzal próbál az ember nyugtatni, hogy "Nyugodj meg!"....fel a kezekkel, ha ez valaha sikerre vitte a dolgot :P)

Tehát összességében a könyv inkább érdekes, mint hasznos. Fele ekkora terjedelemben sokkal jobb lett volna, hiszem a sztorikkal nincsen gond, de ha elolvasol egy történetet. Aztán elolvasod ugyanazt a történetet négy mondattal tágabb verzióba...egymás után, nagyjából rögtön, akkor   hát....feleslegesnek érzem az egyiket. 

És hát, magáról a szabályról nagyjából fél oldalnyi információ van. És igen, tudom, hogy mivel faék egyszerű nem is kell több, de akkor mire van a könyv? A történetek nagy részében TEDx előadások, vagy élő itt-ott szereplésekre reflektáló dolgok voltak, tehát lehet, ha megnézem a TEDx-es előadását többet fogok tudni a szabályról, mint ebből a könyvből. (elkezdtem, de egyelőre még nem néztem végig, mert irritál :D)

 Ennek ellenére elolvasható a könyv, kárára se válik senkinek, viszont kell hozzá egy adag türelem, hogy kezelni lehessen az ismétléseket. Próbálom alkalmazni a szabályt, mert látok benne értelmet, és látom a saját korlátjaimat. De csak ésszel....azt meglátjuk mi lesz..... 5-4-3-2-1....

Ide berakom a TEDx előadását (amit megtaláltam magyar felirattal), hátha más is megnézné majd:

Fülszöveg:

Ha ​tudod már, MIN akarsz változtatni, ez a könyv megmutatja neked, HOGYAN tedd.

Ha komolyan gondolod, hogy változtass az életeden vagy a munkádon…

Ha készen állsz arra, hogy felhagyj a halogatással…

Ha szeretnél egy egyszerű, de bizonyított módszert, hogy egyszer és mindenkorra legyőzd az önmagadban való kételkedést és a félelmet…

…akkor a megfelelő könyvet tartod a kezedben!

Világszerte több mint tízmillió ember ismerte meg az 5 másodperces szabályt, hogy magabiztosabb legyen, produktívabb legyen, tudatosabb legyen, több pénzt keressen, a kezébe vegye az irányítást, legyőzze a szorongását, megvalósítsa az álmait, felfedezze a nagyságát!

Az 5 másodperces szabály nem trükk, hanem egy tudományosan igazolt cselekvési terv, amit könnyű használni, könnyű megjegyezni, és valóban működik.

Mel Robbins könyvéből megtudhatod, HOGYAN használhatod a viselkedésed megváltoztatására, és hogyan élheted nagyobb bátorsággal a mindennapjaidat.

Hidd el, ha képes vagy elszámolni 5-ig, megváltoztathatod az életed.

Mel Robins, másik magyarul megjelent könyve:

Fülszövege:   

Mel ​Robbins milliók életét változtatta meg a motiváció titkainak bemutatásával Az 5 másodperces szabály című világsikerű könyvében. Most pedig visszatért egy egyszerű, hatékony eszközzel, amit az Adj egy ötöst magadnak című kötetben mutat be, és nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy segítsen megváltoztatni az életedet!

A cím ne tévesszen meg, ez a könyv nem arról szól, hogy lépten-nyomon mindenkivel lepacsizz, hiszen ezt teszed nap mint nap. Drukkolsz a kedvenc csapatodnak, együtt ünnepelsz a barátaiddal, biztatod és támogatod azokat a szeretteidet, akik célokat tűznek ki maguk elé az életben.

Képzeld csak el, milyen lenne, ha ugyanilyen szeretettel, bátorítással fordulnál saját magadhoz, ha TE lennél önmagad legnagyobb drukkere, rajongója, szurkolója. Nemcsak elvétve, hanem minden egyes nap.

Mel Robbins legújabb könyvében megtanít rá, miként adj ötöst a legfontosabb embernek az életedben, annak a személynek, akit a tükörben látsz: SAJÁT MAGADNAK.

Ha önbecsülési problémákkal küzdesz (és ki ne küzdene?) …

Ha meguntad, amiket az agyadban lakozó kis kritikus hang papol (valaki kergesse már ki onnan!) …

Ha már sikeres vagy, és mégis szüntelenül a dolgok rosszra fordulásán töprengsz (nem vagy egyedül) …

Ha dühítőnek találod, hogy mindenki szépen halad előre, míg te a kanapén ücsörögsz a kutyáddal (bele ne keverjük a kutyádat) …

… Akkor ez a könyv bizony Neked szól!