Andy Weir: Artemis

 

• Könyv: Andy Weir: Artemis
• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2017
• Oldalszám: 318
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634700081
• Fordította: Rusznyák Csaba

Be kell ismerni ez nem a Marsi.

Feltehetően viszont, ha ezt olvasom először a szerzőtől, ugyanúgy imádni fogom őt, mint így. Csak ha ezzel a könyvvel kezdtem volna, akkor kevesebb elvárásom lett volna a jövőt illetőleg. De én annak idején a Marsival kezdtem. Az egyik kedvenc sci-fim lett, és még a filmet sem utáltam annyira belőle, mint amennyire féltem anno elmenni a moziba megnézni a nagy elvárásaimmal.

Az Artemis egy roppant érdekes történet. Van benne minden ami amúgy egy bűnözős krimibe lehet. Szarkeverő bűnözők, bérgyilkosok, korrupt, vagy annak látszó politikusok, csempészek, tehát minden. Mindezt igazándiból átrakva a Holdra, csak, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, és hogy egy rossz lépéssel a szereplők lazán megölhetik magukat, vagy az egész várost.

A világfelépítés amúgy zseniális. Imádtam ahogy szép lassan felépült lelki szemeim előtt Artemis, és sokat segített persze a könyv elején lévő térkép is, hogy betájoljak mindent. Viszont, azaz igazság, hogy tökéletesen hihető környezetet alkotott Andy Weir. És szinte biztos vagyok benne, ha lesz egy város a Holdon egyszer nagyjából a problémái felét lefedte a szerző.

A főszereplő szerethető, mégis néha kissé érdekes gondolkodású arab nő volt. Folyamatosan káromkodott, és amúgy zsenijét a csempészésre pocsékolta. Mert be kell ismerni Jazz zseni, még ha majdnem ki is nyír mindenkit, de zseni. 

Ahogy Ngugi (akit folyamat Nyuginak olvastam) és Jazz tárgyalt, az fenomenális. Mind a két nő egy zseni. Másban-másban, de zseni. Az egyik a politikához és közgazdasághoz ért, a másik...nos ezen kívül szerintem nagyjából mindenhez. Jazz bármilyen problémát borzalmasan gyorsan képes elemezni, hogy aztán megoldást találjon rá, vagy éppen megpróbálja a lehetetlent.

Külön imádtam a Magyarokat a Holdon :), megjegyezném, minden külföldi könyvben fellelhető magyar olyan fura nekem. Most itt a Holdon is. Meg kellett állnom az olvasásba, hogy visszalapozzak, hogy azok tényleg magyarok-e, és miééért vannak ott. Nem az ukrán mellékszereplők nem zavartak, az arabok sem, de olyan fura volt a magyar említés. Pedig az is teljesen logikus.

 Összességében szerettem, vannak hibái, mint a klisés szereplők, és  a bárki bármit mond a vége is teljesen kiszámítható volt. Feltehetően, mert a Marsi után a szerzőből nem néztem ki, hogy úgy akarja a sztorit zárni, hogy minden is szar lesz Jazz elétébe. De amúgy izgalmas, jól megírt történet. Úgy hiszem, hogy a szerző még nem olvasott könyvtér fel is pakolom a jövő évi tervezetbe. Ezt a könyvet, csak 2017 óta halogatom... tök gyorsan elolvastam :D

Fülszöveg:

Jazz ​Bashara bűnöző.

Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.

A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.

Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.

A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző főszereplőt alkotott, Jazz történetét pedig a rá jellemző humorral és tudományos alapossággal írta meg. Az Artemis filmes jogai már a könyv bejelentésének napján elkeltek, a 20th Century Fox és a New Regency máris dolgozik az adaptáción.

A Kevesebb, több lista állítás és szanálási folyamat

 A könyvről a bejegyzésem itt olvasható:  Cait Flanders: A kevesebb több

Az az igazság, hogy évek óta törekszem a minimalizmusra, ez a vásárolt dolgaimon látszik a legjobban, nem igazán vásárlok semmit sem, maximum nagyon ritkán, ha valamire szükségem van. A könyv elolvasása után aztán nekibuzdultam, hogy átválogatom a dolgaimat. Nem, még nem végeztem vele, de azért már nincs sok hátra.

• 221 db könyvem van (!), ami amúgy az öt évvel ezelőtt 1300 körülihez képest, szerintem már haladás. Tegnapi napom ráment, hogy ezt a tömeget átnézzem, és döntsek, maradnak, vagy mennek. A végeredmény: 110 db ebből eladó sorba került + 14 amit már eladtam. A maradék 111 kötetet olvasási éves tervekbe szedtem (jó ez a moly funkció) pár sorozat maradt ki, mert nem tudok 2026-ra tervezni :D És nem akarom túl zsúfolni a következő két évet. Mindegyik évbe kb 40 könyvet terveztem + 20 hely maradt a hirtelen felindulásnak/új megjelenésnek. 
• Az íróasztalom fiokjait is átnéztem, kidobáltam dolgokat, elcseréltem a kazettás lejátszómat, pár füzetet, noteszt elajándékoztam. Még mindig több van, mint amennyit szeretnék, de idő, míg egyesítem őket, aztán a felesleges jó lesz "firkapapírnak" itthoni jegyzeteléshez.
• A ruháim még hátra vannak, de igazándiból mivel összesen két fiókban elfér az összes ruhám, úgy érzem, hogy ott elég jó válogatást csináltam évekkel ezelőtt.
• Hátra van még, hogy listát írjak a gyógyszereimről, mert úgy vélem nem kell iratni/kiváltani, míg az utolsó doboznak neki nem állok. Úgyhogy most feltehetően 2-3 hónapig erre se fogok költeni.
• A fürdőszobát is átnézem, felírom mi van, mi nincs, nem tartalékoltunk eddig sem nagy készleteket, de feltehetően hónapokig nem kell így sem vásárolnom oda semmit.

Úgy döntöttem, a nem vásárlok időszak ma indul, október eggyel, a terv mondjuk év vége. Amúgy a héten gyakoroltam már, az összes kiadásom  a kaparós volt amit vettem magamnak, meg anyukámnak :D

Amire nem költök:

• Könyv, mondjuk év eleje óta amúgy sem vettem egyet sem :P
• Papír, írószer dolgok - így is több van, mint amit valaha elhasználnék, majd ha elfogy-kifogy minden akkor vehetek újat
• Lottó - úgy döntöttem, hogy hetente 1-1 kaparós nekem és anyukámnak oké, a lottóval amúgy se nyerek, úgyhogy azt már nem veszek év végéig.
• Üdítő -  nem mintha olyan sokat fogyasztanék belőle, de év végéig akkor nem. A Nestea ami nekem a normaflorhoz kell meg van annyi amennyi év végéig elég lesz.
• Pékség - a gluténmentes étkezés miatt az gm pékség lenne, de igazándiból múlt héten megoldottam anélkül a reggelijeimet, úgyhogy meglehet ezt oldani, csak időben kell tervezni mindennel.
• Dekor cuccok - amúgy ezeket sosem veszem, a dekorációs elemeim több évesek, de felírom, hátha véletlen elcsábulnék, de így itt a lista, hogy NEEEEM 

Amire költhetek:

• Heti 1 kaparós anyumnak, 1 nekem
• Gm sós rágcsára, ha már elfogyott az ami van. Ezek amúgy vészeseti tartalékok, arra az esetre, ha nem lenne reggelim vagy ebédem, ezzel körülbelül ki is tudom váltani azt az étkezést. De bevásároltam egy hónapja belőlük, úgyhogy gyanús, hogy év végéig amúgy se akarnék vásárolni ilyesmit.
• Ha valami elfogy annak pótlása. Itt főleg a fürdőszobai, vagy konyhai dolgokra értem.
• Bármi, amit a családnak kell vásárolni. Ritkán vásárlok, de akkor adott listával megyek ;)

Tervezett engedélyezett vásárlás:

• Egyszer majd egy éjjeliszekrény, és egy fali lámpa. De egyelőre nem érzem olyan fontosnak. Néha hiányzik a létük, de még annyira nem, hogy lemérjem, felmérjem és megrendeljem. De lehet idén elérek erre a pontra.
• Feltehetően kell pólót vennem 2-3 darabot, hosszú és - rövidújúakat is, ha kidobom azokat, amiken már van lyuk..

Tehát sokat gondolkodtam, amúgy főleg a könyveken, azokat 80%-ban átnéztem már. Borzalmasan gyorsan változik az ízlésem. Amit régen jó ötletnek találtam, és megvettem, tegnap amikor minden könyvet megfogtam, a fülszövegét elolvastam, ....na akkor jöttem rá, hogy nem értem, miért vettem meg annak idején.  Úgyhogy jó, hogy évek óta igazándiból nem veszek könyvet, vagy recenzióba kapom, vagy kölcsönkérem, vagy hát könyvtáros vagyok, tehát onnan simán szinte bármit meglehet kapni.

Oh igen, és eldöntöttem, hogy egyszerre csak 1 db. könyvtári könyv lehet kinn nálam egyszerre, azt is akkor kölcsönzöm már ki, amikor ténylegesen olvasni akarom. Így nincs az, hogy nálam hetelnek a könyvek és másnak meg kellenének, és emiatt nem jut hozzá. Vagy éppenséggel ezzel kiküszöbölhető, hogy a könyvek haza-vissza cipelésébe belerokkanjak :D

Ami hátra van: Fürdőszoba, ruhák, könyvek 20% kb :)

Neil Gaiman: Óceán az út végén

 

• Könyv: Neil Gaiman: Óceán az út végén
• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 180
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155272431
• Fordította: Pék Zoltán

Idén már próbálkoztam Gaiman-nal, de feltehetően rosszkor kezdtem neki, mert nem sikerült belerázódnom (Elveszett próféciák). Annak idején nagyon szerettem a szerzőt, és igazándiból most sem utálom, csak valahogy már nem nyűgöz le annyira, mint 10 éve. Lehet rossz könyvet választottam, vagy csak rosszkor, vagy annyit változott az ízlésem, hogy igazándiból, már nem vagyunk olyan közel egymáshoz, mint eddig.

 Az Óceán az út végén egy remek kis történet, kellő borzongással, és sok kérdéssel. Az alap ötlet zseniális amúgy, Gaiman nagy mesélő, és remekül nyúl mindenféle mitológia alapokhoz. Tetszett a könyv és nagyon gyorsan lehetett vele haladni is, mégis valahogy valamit hiányolok belőle.

A főszereplő fiú, aki visszatér a farmra, és lepereg előtte vélt vagy valós gyermekkorának szőrnyű, mágiával és halállal tarkított élete érdekes volt. Viszont valahogy, az hogy felnőttként visszatér és visszaemlékszik pont ez ami kicsit nálam erőltetettnek tűnik. Valahogy jobban fogyaszthatónak tartanám úgy, hogy jelen időben, a kisfiú életét bemutatja, és nem keveri bele a "jelent" vagy "jövőt". Tehát igen, jobban élveztem a 7 éves srác fura életét, mint a középkorúét, aki csak mereng és gondolkodik egy padon, hogy a dolgok valósak voltak-e vagy sem.

A farm, a három nővel és a mágikus dolgokkal amúgy pazar. Ahogy elmegy Lettie és a srác elűzni a szörnyet, vagy ahogy később kell megküzdeniük vele szintén nagyon jól megvan írva. A fénylő birtok, és maga az Óceán is amúgy zseniális.

Nehéz amúgy erről a könyvről írni, mert egyrészt tetszett, másrészt idegesített, és voltak részei amik viszont nem tetszettek. Nem tudom így azt mondani, hogy maximálisan imádtam, de azt sem, hogy nagyon utáltam volna. És semlegesnek sem mondanám, mert két érzés kavarog bennem, az hogy Gaiman egy zseni, meg az, hogy miért kellett túl bonyolítania a dolgokat.

Ennek ellenére persze olvassátok. De nekem akkor is, ha Gaiman, akkor Csillagpor, esetleg Sosehol inkább. Hmm... lehet újra kellene olvasnom ezeket, mert ezeket tényleg szerettem...talán segítene visszarázódnom Gaiman elborult fantáziájába :)

Fülszöveg:

AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE.

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely létezik, ahova mehet: egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.

Neil Gaiman regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

Cait Flanders: A kevesebb több

 

Könyv: Cait Flanders: A kevesebb több
Kiadó: Libri
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 232
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636042059
Fordította: Bakonyi Berta

 

 Ezt a könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsön, az ő értékelését/kritikáját/posztját itt olvashatjátok.

  Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert a borító és a cím azt sejtette, hogy köze van a minimalizmushoz. Meglepő mód viszont a molyon nincs rajta ilyen címke, ami olvasás után ki is derült, hogy miért nem. Hogy hiányzik-e róla, vagy sem, azt olvasás után gyanús, hogy mindenki egyénileg tudja eldönteni.

 Magáról a minimalizmusról nagyjából 3 mondat szól, amikor a szerző utána olvasott a dolognak, és konstatálta, hogy ha őszinte akar lenni, akkor amit csinál hajaz erre is. De nagyjából ennyi, és nem is igazán ez a lényeg.

A memoár címkét későn vettem észre (a poszt írásakor), mert ha tudom felkészülök arra, hogy lesznek számomra unalmas fejezetek, amikor a szerző életének azon részéről (szülei válása) mesél oldalakat, ami, bár érdekes, de kicsit  sok volt számomra. Kellett amúgy pár fejezet ahhoz, hogy egyáltalán megkedveljem a szerzőt. Feltehetően nem segített az, hogy rengeteget mesélt a "hogyan részegedtem le apámmal tizenéves koromban" fejezetéről, és az alkohol ivási szokásairól. Ezek a témák eleve engem közelről érintenek és nem szeretem. De a szerző elmeséli, hogy hogyan szokott le, a könyv írásakor már 20-on akárhány hónapja nem ivott!

 Érdekes elegye amúgy a könyv az önsegítő irodalomnak és a memoárnak. Mert igazándiból, a tanácsok, melyeket szeretne velünk megosztani Cait, az a könyv végén található, nagyjából 5 oldal. Minden egyéb az életének egyes epizódja, hogy ő hogy gondolta a kevesebb több mottót, és hogy valósította meg.

Elmesélte, hogy miként szokott le az ivásról, majd hogyan fizette vissza a hitelkártya tartozásait, majd hogyan lett vega, és hogy jutott el arra a pontra az életében, hogy :

• Fogta az összes cuccát, átválogatta, kiselejtezte, elajándékozta amit nem használt, és ez a könyv írásakor nagyjából a dolgai 65%-át jelenti.
• Hogyan állította fel az 1 évig nem vásárlási listáját, és lett az egy évből végül sokkal több.

Érdekes volt olvasni azt is, hogy a barátai viszonyultak minden egyes fogadalmához. Leírja, hogy egyre kevesebb látszat barátja lett. Ugyanis amikor leszokott az ivásról, az ivó cimborák hagyták ott, amikor vega lett az a húsimádó barátai egy részét zavarta, és ami őt meglepte, hogy az, hogy egy évig nem vásárol, szintén pár embert lemorzsolt. (még, hogy nem felszínesek az emberek...egy része.) És nem értette, hogy ha őt nem zavarja, hogy a másik vásárol, akkor ez fordítva miért zavaró a másiknak? (ugyanezt nem értette az ivásnál sem, a hús evésnél sem, és amúgy én se értem)

Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy semmit sem vett egy évig. Három listát készített:

1. Dolgok, amiket megvásárolhat: élelmiszer, bármi amit használ, de elfogyott éppen (tehát, nem halmoz fel raktárt apokalipszis idejére, csak mert akciós)
2. Jóváhagyott vásárló lista: ide került minden, amit tudta, hogy az évben biztosan meg kell venni. Azt hiszem neki ezen a listán volt egy ruha, meg még pár dolog volt.
3. Dolgok, amiket NEM vásárolhat: igazándiból, minden itt van, ami az első kettőbe nem került bele. Itt mérte fel, mennyire sok hülyeségre költ, és hogy az impulzus vásárlások csak úgy jönnek, és utólag a legtöbb ilyen dologra nincs is szüksége az embernek.

Érdekes volt olvasni, miként küzdött a Black Friday-jel, vagy bármi más csábító gondolattal, hogy fogyasszon. Még számomra is nagyon inspiráló és tanulságos volt olvasni, pedig ÉN nem nagyon vásárlok, csak ha már muszáj. Ennek ellenére persze hamarosan elkészítem az én listámat is. App már van ami nyomon követi a költekezésemet, úgyhogy vissza tudom nézni, hogy nagyjából mire költöttem.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Igen, mindenképpen. Memoárosabb, mint szerettem volna, de így is nagyon élvezetes olvasmány volt. Szívem szerint mindenki kezébe nyomnám, akik sokat fogyasztanak, hogy megtanuljanak kicsit jobb, tudatosabb fogyasztók lenni.

Fülszöveg:

 A ​húszas évei végén Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott, amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy

EGY TELJES ÉVIG NEM VÁSÁROL SEMMIT.

Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a „megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött, mi a legfontosabb az életében.

Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy

MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ.

Ha legfeljebb csupán a jövedelmem tíz százalékát teszem félre, hová tűnik a többi pénz? Miért mentegetőzöm folyton a költekezésem miatt? Valóban szükségem van a fizetésem 90 százalékára a megélhetésemhez, vagy kevesebből is kijönnék? Tizenkét hónapja rendre minden hó végén hasonló kérdéseket tettem fel magamnak, egyelőre mégsem találtam rájuk választ. Csak annyit tudtam, hogy látszólag minden megvolt, amit csak akartam, az otthonomban, a karrieremben és az életemben egyaránt, mégsem éreztem soha elegendőnek. Sosem voltam elégedett. Mindig többet akartam. Ám mivel nem lettem boldogabb attól, hogy mindenből egyre többet vettem, talán itt volt az ideje, hogy megpróbáljak kevesebbre törekedni. […]

A vásárlási tilalom szabályai elég egyszerűnek tűntek: a következő egy év során nem vehetek új cipőt, ruhát, kiegészítőket, könyveket, magazinokat, elektronikai cikkeket, semmit a házba. Csakis olyan fogyóeszközöket, mint az élelmiszer és tisztálkodószerek, illetve benzint a kocsimba. Szintén megvehetek bármit, ami a „jóváhagyott bevásárlólistámon” szerepel, amely egy maréknyi olyan dologból állt, amikre a közvetlen közeljövőben szükségem lehet. Ezeken kívül, ha feltétlenül szükséges, pótolhatom, ami elromlik vagy tönkremegy, ám csak ha előbb megszabadulok a rossztól. És olykor-olykor elmehetek étterembe is, viszont egyáltalán nem vásárolhatok elvitelre kávét – ez volt a legnagyobb bűnös szokásom, amire nem akartam többé legalább száz dollárt elszórni havonta.

Carina Maggar: Hogyan ne legyen szívás a munka? - Őszinte jótanácsok mindenkinek, aki dolgozik

 

Kiadó: Scolar
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635096886
Fordította: Nyuli Kinga
Illusztrálta: Simon Landrein
Ár: 4.999,-

Kiadói ár: 4.249,- (2023.09.17.)

A kolléganőm ajánlotta a könyvet, hogy ez remek kis könyv. Szarkasztikus humorral megáldva, de érdemes elolvasni. Ilyen ajánlás után úgy van az ember, hogy hát nem vastag, a címe is érdekes, üsse kavics, nézzük mi ez a könyv.

 Tényleg gyorsan lehet vele haladni, a mérete is aranyos kis kompakt, a táskába simán belefér (kis táskába is, nem csak a hátizsákkal, amivel melóba járok), úgyhogy jó buszos könyv lett volna. Ha nem olvasom el ma így első nekifutásra.

 Semmi esetre sem letehetetlen, és vannak hiányosságai, de a szerző sok olyan dolgot látott meg és fogalmazott meg, amit a munkába járó emberek nagy része szintén észrevesz, de inkább csendben meggyőzi magát arról, hogy az úgy mégsem úgy van, ahogy ő látta.  Carina sokunkkal ellentétben kimondja a kimondatlan dolgokat.

 Sok tanácsot nem kaptam arra, hogy ne legyen szívás a munka, bár a cím miatt ezt vártam. Minden esetre érdemes volt elolvasni, hiszen így rájövünk, nem csak nekünk szívás néha a munka, és ad pár kapaszkodót és ötletet is, de inkább az arcodba nyomja a tényt, hogy "Igen, jól érzed, nem normális, ami körülötted  (is) történik". Bizton állítom, hogy az erre fogékony és eddig sötétben járó embereknek felnyitja a szemét....remélem. 

 Én tisztába vagyok a munkahelyem pozitív oldalaival és a negatív oldalaival. Vannak olyan dolgok amik mind a két oldalra besorolhatóak. Ilyenek a nem egy generáció dolgozik a munkahelyemen. Ez irtó jó dolog lenne...rengeteg régi tapasztalat és sok új friss újítás születhetne ebből. Részben születik is, de sokkal több minden lehetne, ha nem hallanám 17 év után is azt a varázsmondatot, amitől elfog az émelygés "EZT ÍGY SZOKTUK"... és ez a mondat a kreativitás sírásója....

A könyv pár kedvenc részét kimásolom kedvcsinálónak, mert amúgy humoros a szerző, nekem tetszett legalábbis némely írása jobban, mint a többi.

------------

Ne használd a CS betűs szót.

Azok a cégek, amelyek egy nagy "család"-ként aposztrofálják magukat, valójában palástolni próbálnak ezzel valamit. Ilyenkor valószínűleg az áll a háttérben, hogy "titokban mindannyian szerencsétlenek vagyunk, a munkahelyi kultúra pedig mérgező". A vezetőség részéről ez jó taktika, hiszen így elérik, hogy az alkalmazottak munkaidőn kívül, sőt akár hétvégén is ingyen dolgozzanak a "családi összetartozás" jegyében.

------------

Tippek, amelyek segítenek, hogy ne őrülj meg.

• Lehetőleg ne az íróasztalnál ülve ebédelj.
• Ne folyj bele az irodai drámákba.
• Egy jó fejhallgató segítségével kizárhatod az agyadból azoknak a hangját, akiket nem kedvelsz.
• Mindig legyen rend az asztalodon.
• Gondoskodj a megfelelő vízbevitelről; amellett, hogy ez jó a testednek kénytelen leszel rendszeresen szüneteket beiktat (a vécé meglátogatása = nem az asztalod felett görnyedsz)
• Próbáld megőrizni a hidegvéredet, ha az ebéded eltűnik a hűtőből (ez biztosan előfordul majd)

------------

Sok rossz főnök van a világon.

Csak azért, mert valaki a főnököd, még nem feltétlenül lesz belőle ideális vezető vagy követendő példa. Ha rossz a főnök, a dolgozók elégedetlenek lesznek, a munkakörnyezet pedig egészségtelenné válik. Ha az irodában problémák vannak, általában a vezetők között kell keresni a bűnöst. Sajnos a hatalom sokszer az emberek fejébe száll, és rosszindulatú, pukkancs diktátorokká teszi őket.

------------

Bizton állítom, hogy lehetett volna ez a könyv sokkal jobb, de ha szórakozásból olvasod, és néha csak somolyogva felnézel, és "oh, ez de ismerős" hagyja el a szádat...nos, megéri elolvasni. Jók az Aha élmények. Bár tény, az embernek attól sem jobb, sem rosszabb nem lesz, hogy másnak jó vagy rossz az élete/munkája/akármilye, de valahol mégis megnyugtató, hogy nem egyedi helyzetben éli napjait. Bár valahol ez meg roppant szomorú.