Vivien Holloway: Tolvajbecsület

 Nagyon szeretem a steampunkos regényeket, kisregényeket, novellákat, képeket, így hozta magát, hogy olvasni akarom ezt is. Az első részt is elő olvasóként olvashattam, ahogy a másodikat is. Örültem, hogy nem kellett sokat várnom a folytatásra, hogy az írónő ilyen gyorsan papírra (képernyőre) vetette a történetet amit el akart mesélni. Újabb kis darabkát Winie életéből, abból a világból ahol él, és dolgozik, ahol próbál boldogulni.

 Kedvenc férfi szereplőm változatlanul William maradt, bár érkezett egy új férfi a színre, aki egy egészen rövid pillanatig élvezhette a „bírlak” státuszt. Aztán megtudtam róla mindent, és egy akkora tahó paraszt, hogy ha más nem, hát ÉN felrúgnám/beütnék neki. Mellékesen vele és miatta van annyi slamasztika a történetben, nélküle valahogy túl egyszerűen megszerezhették volna, amiért mennek. Ő az amolyan „nehezített pálya”, az örök akadály.

 Örültem, hogy nem olyasmiről olvasok, hogy „és szerelembe estek és innentől egymás karjába nyáladzva raboltak ki mindenkit”…. igen, ez kiábrándító lett volna, de hála az égnek nincs ilyen, szerelem se túlzottan és nyáladzás sem. Winie életének újabb darabkáival gazdagodott a kirakósom. Most már tudom, hogy ő sem volt tökéletes és sikerült beletenyerelni olyan dolgokba, amikbe szerintem a nők nagy részének sikerül. Nem tökéletes párt választani, elhinni amit egy szépfiú duruzsol a füledbe, na ebbe ő is beleesett, csak ő koppant, nem is egyszer. És most már biztos vagyok benne, hogy nagyon szerencsés csajszi ő. Egy olyan család áll mögötte, aminek ugyan van defektje éppen elég, de mégis csak összetart a végsőkig, és ha valaki megsért egy családtagot, akkor az egész klán megy neki, és nem finomkodnak. Aranyos volt, az anyuka öröme, és lelkesedése, amikor félmondatosan megjegyződött, hogy „igen, fiúval találkozik”, jah, hogy az senkit nem érdekel, hogy nem ÚGY találkozik vele…édes volt, ahogy ennyire szeretné, ha Winie NŐ lenne, és megtalálná az igazit, nem is értem, az apát ez miért nem hozta annyira lázba :P

 A testvér viták elrendezése is nagyon tetszett, azért nem szeretnék egy olyan tesót mind Audry, borzalmas amikor a másik fél képtelen elviselni, ha nem ő az első, nem ő a legjobb, vagy nem őt válasszák. Azért az örökös rivalizálás nem igazán egészséges!

A steampunk is kicsit hangsúlyosabb lett, legalábbis Vastüdő megjelenésével, és a tanklopással ismét kaptunk egy kis szeletet a sokadik világégés utáni helyzetről. Oh igen, és a Paranoiás néni akihez be kell törni…

 Függő vég! Hogy én mennyire nagyon ideges lettem! Igazságtalanság, majdnem éjfélig fennvoltam, hogy el tudjam olvasni (jah…nem, véletlen sem lehet félbehagyni, mire eldöntöttem, hogy végre alszom, és majd holnap befejezem, akkor megjelent Tony, és akkor jött a „csak még egy kicsit” szokás, aztán meg kiírta nagy bánatomra az E-olvasóm, hogy 95%-nál tartok, és így meg már csak nem hagyom másnapra a maradék 5%-ot….), és erre függő vége van. És nem úgy függ, hogy sejted mi lesz, hanem úgy függ, hogy „vagy ez lesz, vagy nem ez lesz”…. -.-” Persze sejtem, hogy nem fog mészárolni Wee, de azért…. mocsok dolog volt…az írókra pénzbüntetést rónák ki, ha függővéget csinál! (igenis, két nap alatt, két függő véges sorozatdarabú könyvet olvasni, nem túl kellemes :P)

Belbecs: 5/5

Külcsín: nem pontozom

Még nem végleges a borító, a terv amit láttam, és molyon is fenn van, és itt a blogbejegyzésbe is beraktam, tetszik, de még nem tökéletes. A túlerős kontraszt miatt, és amiatt a fura nyakizé miatt ami a csajon van, olyan mintha eltörte volna a nyakát, és meg kéne tartani, pedig az első résznél is rajta volt, de ott kevésbé hangsúlyosan. És a keze is furán áll, és a fegyver is belóg az arcába… tehát még korántsem tökéletes, reményeim szerint ez végleges formában sokkal jobban fog mutatni.

Várom a folytatást….remélem hamar jön. A Hóhér kötele a címe, úgyhogy azért van benne utalás, hogy ki hova kerül…

Ransom Riggs: Üresek városa (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 2.)

 Régebben olvastam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, talán akkor amikor még az újdonság volt, éppen hogy csak kijött. Ebből adódóan már nem igazán emlékeztem minden apró részletre belőle, amikor nekiugrottam a második résznek. Az rémlett, hogy a tengeren hánykolódnak, és az is, hogy hogyan kerültek oda, de az már nem, hogy nem csak a főhős és főhősnő, hanem egy csomó másik szereplő is! Kellett jó pár oldal, mire úgy mindenki a helyére került. Mire mindenki eszembe jutott, hogy mégis kicsoda és mit tud (persze a könyvben van egy táblázat a tulajdonságokkal, de akkor is idő kell, míg visszaáll az ember abba a világba).

 Gyorsan haladtam a könyvvel, és nem csak azért mert olvasmányos, hanem azért is, mert tényleg minden huszadik oldalon ott egy kép, minden x. oldalon egy két oldalas fejezet elválasztó, és hát ismerjük be, hogy kicsit szellős a könyv, szép nagy margóval. De a történet is érdekes volt, és a stílusra visszaállni sem volt túlzottan nehéz. Remekül van megírva!

 Miután az ember tisztába jön azzal, hogy mit kell figyelnie, hogy mit ne felejtsen el, onnantól könnyű az egész. Rengeteg jópofa dolog volt a könyvben, mint a krónikás könyv, ami nem is annyira csak mese, hanem van egy csomó valóság alapja. A hurkok amiket meglátogatnak menekülés közben a gyerekek, és a fura állatok amiket a menazsériában találtak! Volt mindig kiért aggódnom, és volt kiket utálnom. A vége felé elkezdett kicsit unalmas lenni. Nem szeretem amikor agonizálnak azon, hogy „menj haza”, „nem megyek, mert szeretlek”, „de menj haza”, „de hát szeretlek”, „de én nem”, „de mégis” ….tehát ez úgy az idegeimre ment, hogy nem tudnak egyszerűen normálisan dönteni, és agonizálnak azon, hogy most mi legyen, akkor amikor nem is biztos, hogy még minden rendben! Jacob amúgy egész jól kezelte a dolgot eddig a részig, itt valahogy átment bizonytalan bolondba, és hagyta magát meggyőzni. Igazándiból értem, hogy az akit szeret nem vele egykorú, de most tényleg, ha hurokról-hurokra mennek, nem tökmindegy? Nem öregszenek, és ha meg is halnak, még évtizedekig öldökölhetik az Üreseket egymás kezét fogva -.-”  

 Mire felhúztam volna magamat azon, hogy kicsit lapos a hangulat, és nem történik semmi, végre történt! De még mi!!! Basszus! A kedvenc jeges karakterem legalább használhatta a képességét! A kedvenc tüzesem, már kevésbé. Minden esetre a legvége megint egy szívatósan függő vég -.-” Most komolyan, miért kell minden egyes könyvnél egy ilyen véget rakni? Vagy ha már így akarja a feszültséget kelteni, akkor írja már előre meg a következő részt, hogy amikor elolvasom és lerakom, akkor legalább kézbe vehessem. Mert most tényleg, várhatok egy-két évet, mire megtudom mi lesz? Persze amúgy sejteni lehet, sejtések mindig vannak, kikövetkeztetni is ki lehet, hogy mire megy ki a játék, kik menekülnek meg stb. Bosszantó!

 Elméletileg lesz film is belőle, nem tudom, hogy érdemes-e külön filmeket gyártani (tudom, pénzügyileg mindenképpen), mert ha belegondolunk olyan sokminden nem történik, időben is eléggé kevés telt el a kezdés és a vég között, és amit olyan szépen leírt 380 oldalban az nem biztos, hogy egy két órás filmet ér. Bár tény, látványos filmet lehet belőle csinálni, csak ne rontsák el!

Belbecs: 4/5

 Nem lett kedvenc, de még mindig nagyon szeretem. Érdekes a világ kialakítása, és minél több dolgot árul el a különlegesekről, a hurkokról annál izgalmasabb lesz.

Külcsín: 5/5

Még mindig remek a kiadás. Tekintsünk el a ténytől, hogy szerintem másfél kilós a könyv, a vastag lapoktól és kemény kötéstől. Viszont a képek, fejezet kezdések és rész tagolások gyönyörűek. Elgépelés nem nagyon volt benne, néha olyan érzésem volt, mintha pár mondat más ragozással végződött volna, mint amilyennel kezdődött és ez néha nagyon furán jött ki. Örülök, hogy a borítót átvettük úgy ahogy volt, még úgy is, hogy elég parás egy csaj lyukkal a hasában. Amúgy érdekes, de míg fel nem tűnt tényleg nem tudtam elképzelni, hogy mégis hol fog feltűnni. Minden esetre azért elég ijesztő egy különlegessége van :D

Könyv: Ransom Riggs: Üresek városa

Kiadó: Kossuth

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 384

ISBN: 9789630978842

Fordította: Gálvölgyi Judit

Várom a folytatást, meg a filmet is. Remélem nem kell olyan sokat várnom rá….félő elfelejtem az összefüggéseket addigra és olvashatom újra :P

 És igen, telis teli van meghökkentő "erre nem gondoltam" részekkel, főleg a vége...fúj de utálom a függő végeket -.-"

Egy kis tabló!

Fülszöveg:

1940. SZEPTEMBER 3.

A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.

EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…

Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.

A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.

 Ransom Riggs Floridában nőtt fel, és Los Angelesben él. Diplomát szerzett a Kenyon College-ban és a Dél-kaliforniai Film- és Televíziós Egyetemen, megnősült, és készített néhány díjnyertes rövidfilmet. Másodállásban blogger és újságíró, Strange Geographies című utazási cikksorozata az entalfloss.com vagy a ransomriggs.com oldalakon olvasható. Ez a második regénye.

Első könyve, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei világszerte sikert aratott, és film is készül belőle.

Kathryn Littlewood: A varázslatos pékség titkai (Bliss 1.)

 Kellett egy kis ifjúsági regény, egy kis nem gondolkozás az olvasmánylistámba. Ennek megfelel a könyv, túlzottan nagy titkokat ne várjon senki sem, mert Rose folyamatosan sugallja, érzi, hogy mi nem stimmel, ebből adódóan az olvasó is elég tisztán látja, ki a rossz, és az miért rossz. Viszont rengeteg jópofa dolog van a könyvben.

 Már a konyhamágusok is elég bizarr dolog, még ha abból is indulunk ki, hogy jó esetben minden mágus, és boszorkány ért a bájitaltanhoz, tehát részben konyhamágus. De ezek a konyhamágusok mások, ők nem bájitalokat kotyvasztanak, és azzal érik el a hatást, hanem tortát, süteményt sütnek, sósat vagy édeset. Persze mindegyik recepthez kell valami, amit nem olyan egyszerű beszerezni. Lehet szó villámlásról, tavaszi fuvallatról, egy ártatlan gyermek sóhajáról, vagy egy feketemágus könnyéről. Könnyebb könnyre fakasztani, mint gondolnánk ;)

 Ami nem annyira tetszett, az a nagyon-nagyon átláthatóság. Jó igaz, 28 éves vagyok, tehát azért elvárt volt, hogy lássam benne az összefüggéseket, feltehetően jobban, mint egy tíz éves, aki a célközönség. Várható volt, hogy milyen recepteket sütnek el, és az is, hogy nem minden fog úgy sikerülni ahogy azt eltervezték. Ennek ellenére igazán egyedi megoldások is születtek. A szerelem muffinok mondjuk nem kifejezetten kreatív dolog, ahogy az igazságmondás-süti sem, viszont amiket okoztak, akiknél okozták, már sokkal érdekesebb. És igen, kifejezetten vicces amikor egy busznyi könyvtárosra rájön az igazmondás, és mindenbe, de tényleg mindenbe belekötnek  és kimondják az összes gondolatukat, ami ismerjük be, nem túl kellemes. A mai világban az emberek nem annyira bírják a negatív kritikát, ebből adódóan nem mindig viselik el, az őszinte szót sem. No és persze mi van, ha egy csapat lány kapott adott sütiből…felfordulás-földindulás ;)

 Tehát igazándiból csak a kiszámíthatósággal volt gond, az író remek ötletekkel van ellátva, és elég kreatív, de túl könnyen kikobozható minden. És persze sorozat….ha minden igaz, csak trilógia lesz!

Belbecs: 4/5 

Külcsín: 5/5

Gyönyörű borítója van a könyvnek, és úgy az egész kivitelezés nagyon szépre sikeredett. Elejével a nagy Bliss felirat zavart, mert olyan angolosra sikerült már megint a borító, de kiderült az csak a családnak a neve, akik a főhösök, tehát mégsem annyira az angolosítás miatt lett ilyen. Most, hogy több borítót is megnéztem, a trilógia egyes részeihez azt kell mondanom, hogy majdnem a legjobbat vettük át. Nekem ők jobban tetszik:

Andy Weir: A marsi

 Húha, ha én ezt tudom, akkor még hamarabb olvastam volna! Azaz igazság, hogy így cím, meg borító alapján nem hozott lázba a könyv, nem is kértem recit belőle (a fenébe :D), és nem is került bele a „gyorsan, most olvasni” kategóriába. Aztán, egyre több ismerősöm olvasta, egyre többen írták, hogy ez aztán mennyire jó. Ezzel a megjegyzéssel amúgy elég szkeptikus vagyok, mert ami mindenkinek tetszik, általában nekem nem. De itt azt hiszem, oszthatom a véleményeket, ez egy ki***** jó könyv.

 Igen, ami a legjobban zavart benne, az a mocskos szájú emberek. És elég sok volt belőlük. Nem is tudom, hányszor olvastam a felkapott káromkodások egyikét-másikját. Ez az egyetlen ami ténylegesen kicsit zavart. De, ha belegondolunk, nem biztos, hogy jól nevelten tudja tűrni az ember, ha a Marson ragad, és egymagában ki kell bírnia hónapokat-éveket és ő sem tudja pontosan mennyi az amit ki kellene bírni.

 Andy Weir egy zseni! Mivel kevés sci-fit olvasok, nem vagyok matematikus, kémikus, botanikus és hasonló usra végződő emberke, így ha valamibe hülyeséget is írt, az sem tűnt fel ebből adódóan nem zavart. Nem volt annyira tudományos, hogy hülyén érezzem magam olvasás közben, és csak pislogjak, hogy „he, mivan?”. Szerintem kellően szépen elmagyarázott mindent, azon a szinten, ami ahhoz kellett, hogy ne akadjak fenn apróságokon, hogy el tudjam képzelni, hogy hogyan él szegény Mark solról-solra a Marson. Élveztem a humorát, és rátermettségét, amivel kezelte a problémát. Tény, hogy feltehetően az egész legénységből neki volt a legnagyobb esélye túlélni az egészet, már csak azért is, mert mentálisan ő volt a leghülyébb a csapatban, és ő képes volt túllendülni, nem depresszióba esni, és rögtön a morfiumhoz nyúlva lemondani az életéről. Becsülöm benne ezt a kitartást. Komolyan, ha belegondolunk, hány ember lenne képes arra, hogy ott marad egy tök üres bolygón, több hónapnyi távolságba az anyaföldtől, egymagában, kommunikáció nélkül, úgy hogy annyit tud, hogy kb. 3200 km-re majd 4-5 év múlva jön egy új Mars expedíció. És hányan kezdenek neki krumplit termeszteni a Marson? Még jó, hogy nem hasábburgonyába kapták az ellátmányt :D

 Végig izgultam, bár volt egy erős sejtésem a végkifejletet tekintve. De tetszett, hogy sokszor felmerültek problémák, hogy nem sikerült mindig minden úgy, ahogy annak lennie kellett. Azt hiszem, akkor túl kiszámítható lett volna. Persze így is bennem volt az érzés minden balsiker után, hogy „na de csak nem”. Ez nem lehet a vége, így nem fejeződhet be stb. el lehet képzelni, milyen az amikor olvasol, és már rég le kéne feküdnöd, és te nem fekszel le, mert még egy solnyit el akarsz olvasni, mert „jesszus most felrobbant” stb. és hát nem lehet otthagyni, letenni a könyvet, mert  tudni akarod, hogy a már  megszeretett Marson ragadt botanikusod ebből mégis hogy mászik ki.

 A földi jelentések, és a Hermészes dolgok annyira nem vonzottak. Mindig vissza akartam térni a Marsra, pedig aztán ott sem mindig történt valami. Bár ismerjük be szegény Mark egy rohadt nagy mázlista, de emellett egy peches ember is. Általában mondjuk ez a kettő kiegyenlíti egymást.

 Szerettem a filmes, könyves, istenes utalásokat és vicceket. Szerettem, ahogy az író forgatta a szavakat (a fordító előtt le a kalappal J). Kifejezetten jó fordítást sikerült kerekíteni. Nem tudom, milyen az eredeti, de azt hiszem a magyar sikeréhez sokat tesz hozzá, hogy jól sikerült a fordítás.

 Szerettem, no. Úgy ahogy van, elejétől a végéig…csak rövid volt…meg hamar vége lett….nem először csinál ilyet ez a kiadó….kiad könyveket, belemerülsz, aztán „hopp vége lett”….és most megint a kérdés, hogy egy ennyire magával ragadó könyv után, mégis mit olvassak? Valami hasonló nyelvezetű(kevesebb káromkodással), hasonlóan pergő könyv kéne… de miiiii?

Belbecs: 5/5  - csak a sok káromkodással volt bajom…de azzal sem túl sok.

Külcsín: 5/5

Nekem tetszik a borító! Megnéztem a többit is, az egyik jellegtelenebb, mint a másik. Úgyhogy szerintem teljesen jól el lett találva. Sokaknak fura volt a cím…hát én már annyiszor hallottam, hogy már furának sem találtam :D Elgépelés és hasonlót szintén nem találtam benne. Kemény táblás, tartós úgyhogy le a kalappal a kiadó előtt ;)

A könyvbe beleolvashattok: itt

Cím: A marsi

Írta: Andy Weir

Fordította: Rusznyák Csaba

Eredeti cím: The Martian

Formátum: keménytáblás

Műfaj: sci-fi

Terjedelem: 357 oldal

Fogyasztói ár: 3495 Ft

Fumax ár: 2.500 Ft

ISBN 978-963-9861-83-1

Fülszöveg:

AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

SPOILERES A VIDEÓ, CSAK HA OLVASTAD, NÉZD MEG!!

Októberi Új Lakók

Októberben valahogy megtaláltak a könyvek. Kaptam egy doboznyit a munkatársamtól, aztán happoltam egy csomót, és mivel @worsi kihívását is erősen bukottnak tekintettem, már nem igazán állta utamat semmi. Meg, a könyvvásárlás jó a rosszkedv ellen, bár elég költséges… minden esetre megdobta a magánkönyvtáramat ez a hónap, még úgy is, hogy az olvasottságom legalább nem csökkent. Stagnálok 8 %-on…még van pár évem, hogy 80% legyen…ne röhögjön senki…ezt még nem tartom bukásnak :D

Recenziók száma: 5

Ann Aguirre: Horda

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Emma Chase: Behálózva

Emma Chase: Fejvesztve

Peiker Éva (szerk.):Csodákkal teli éjszaka

 A Horda volt, az év legvártabb könyve számomra, ez sajnos annyit jelentett, hogy megérkezett, és két nap alatt befaltam az egészet, pedig szép vastag volt, a többihez képest, mégis hipp-hopp vége lett. Az Esti ködök kertjével egyelőre még küzdök, hangulat könyv, és amíg eljutottam nem történt még benne semmi…de ennek ellenére tetszik, csak várom hozzá a hangulatot. A csodákkal teli éjszaka, jó kis hangolódás volt a Karácsonyi készülődésre, olvastam már jobb válogatást, de azért tetszett, kivitelezésre meg csodaszép. A másik kettő szintén várós könyv, remélem még idén sikerül elolvasnom őket, nem túl vastagok, és nem túl gondolkozósak így ránézésre :D

Vásárolt könyvek száma: 9

Kovács Ákos: Vágyálmok ligája

Beth Revis: Across the Universe – Túl a végtelenen

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Horváth Iván: A kínai tájképfestészet – európai szemmel

Gabrielle Lehari: Kutya-macska barátság

Andreas Schäfer: Judo

Mirelle Dorit Herpel: Edzés gumiszalaggal

Wolfgang Miessner: Aerobik

Osztafin Attila: Aikido

 A Vágyálmok ligáját a címe miatt vettem meg, 399 Ft volt, amikor bérletér mentem, akkor néztem ki magamnak. A két Könyvmolyképzős könyv volt az, amit kedvjavítás célzatából vettem. Bár most már eldöntöttem, hogy olyan könyvmolyképzős könyvet nem fogok megvásárolni, amin angolul van rajta a címe. Majd elolvasom őket könyvtárból, ha érdekelnek, de még egyszer ilyenre nem adok pénzt. Ritka hülyén néznek ki a polcon azzal a baromi nagy angol felirattal…. A többi az Cser kiadós készletkisöprés volt, igazándiból 100ft / db áron, gondoltam jó ha van ilyesmi könyvem is, már csak olvasni kellene, meg csinálni őket :D

Ajándékba kapott könyvek száma: 22

Gemma

Szabó Magda: Abigél

Charles Dickens: Copperfield Dávid

Leslie L. Lawrence: Siva utolsó tánca

John Jakes: A Fattyú

John Jakes: A Lázadók

John Jakes: Útkeresők

John Jakes: A fúria

John Jakes: Titánok

John Jakes: A Harcosok

John Jakes: Amerikaiak

Vic Cox: Az óceán titkai

Leon Uris: Exodus

Christian Signol: Csillagok útja

Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Miskolczi Miklós: Város lesz, csakazértis…

Havas Henrik: Kurvaélet

Leon Uris: Miła 18

Ken Follett: Vadmacskák

Országh László: Magyar-angol kisszótár

Jules Verne: A Franklin kifut a tengerre

Dr. Hodinka Barbara (szerk.): Házi gyógymódok

Sokkal többet kaptam persze, de ezek amiket leltárba is vettem. Vannak amiket feltehetően majd a Vöröskreszt, vagy egy kórházkönyvtár fog megkapni, és vannak, amiknek apukám talált új gazdát. Próbáltam olyanokat megtartani, amik azért érdekelnek is. Minden esetre elég gyors ütembe fogy a szabad helyem a polcokon. Legközelebb egy új könyvespolcot is kérek :D

Happolt könyvek száma: 8

Sam Christer: Stonehenge öröksége

Millenni+M – Tokó Jasiró: J-pop bálvány 1.

Millenni+M – Tokó Jasiró: J-pop bálvány 2.

G. B. Hellebrandt: Sherion Woods – Apály

P. Scott Hollander: Tarot kezdőknek

Thich Nhat Hanh – Dr. Lilian Cheung: Zamat

Noble Smith: A Megye bölcsessége

J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura

Igen, Középfölde ebben a hónapban meglátogatott. Elolvastam a Hobbitot (és azóta meg is rendeltem), és happoltam két hozzá köthető könyvet. A Giles, a sárkány ura, ugyan utólag kiderült, hogy a Sonkádi egyed gazda, csak más címen :D, de nem baj. A Megye bölcsessége meg érdekesnek tűnt. A két mangával még nem tudom mi lesz, idén valahogy nem voltam manga olvasó hangulatban, amit olvastam, az is borzalmas volt (Angyalok menedéke), úgyhogy feltehetően tolom jövőre. Az Apályról annyi rosszat hallottam, hogy azt így már muszáj volt happolnom!! A Tarot kezdőknek, még egyelőre kérdőjeles, érdekel a téma, de idén már nem hiszem, hogy beleásom magamat. Stonhenge öröksége meg plusz könyv volt, valójában nem happoltam, hanem tőlem happoltak egy könyvet és grátisz ő ezt elküldte. Tök kedves volt. A Zamat meg jónak tűnik…ezen kívül még happoltam ifjúsági regényeket, de azokat elraktam az ajándékos fiókomban, lesz majd a közelemben fiatal aki megkaphatja :D

Selejtezésből: 20

Tove Jansson: A láthatatlan kisgyerek

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam

Janikovszky Éva: Aranyeső

Szentirmai József: Japán

Szentirmai József: Japán

Balthazár Margit (szerk.): Pancsatantra

Alice Walker: Kedves Jóisten

Mary Norton: Elvitte a manó

Sabrina Carollo (szerk.): Gimnasztika mindenkinek

Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék

Helmut Uhlig: Tibet

T. Szentesi Katalin: Koreai Népi Demokratikus Köztársaság

Krúdy Gyula: Pest-budai séták

Fehér Klára: Narkózis / Négy nap a paradicsomban / Sárgaláz

Saul Bellow: Henderson, az esőkirály

Jules Verne: Véres dráma Livóniában

Jules Verne: A dunai hajós

Jules Verne: Hector Servadac

Jules Verne: Sztrogof Mihály

Jules Verne: Hatteras kapitány

Nem elgépelés, hogy a Japánból kettő van. Kaptam először egy olyat ami régebbi, aztán kikerült selejtezésbe az újabb is, úgyhogy egyelőre míg nem nézem át, hogy mennyiben más, meg más-e egyáltalán, addig marad mind a kettő. És igen, felduzzadt a Verne és Janikovszky gyűjteményem is. Még egy könyvet sem olvastam Vernétől, de gyűjtöm…csak aztán nehogy kiderüljön, hogy nem tetszik, ahogy ír :D

A legtöbb "selejt" könyv valójában nem volt még könyvtári sem. Csak a Tibet és a Wilde könyv az, ami át volt kötve már, a többi vagy nem könyvtári, vagy az volt, de a nyüvek nem olvasta soha.