Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Fülszöveg:

 Mit tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: fel kell keresni az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy hősünk betegesen retteg a tömegközlekedéstől, ezért mindenhova gyalog megy. És persze számos más megválaszolandó kérdés akad. Vajon szerelmes lesz-e még egyszer a mama?

Ki a titokzatos bérlő, aki beköltözött a nagyihoz? Mit rejt a magnószalag, amin a papa utolsó üzenetei vannak? Erre ad választ Jonathan Safran Foer, a világsikert aratott Minden vilángol írójának új, több nemzedéken átívelő családtörténete, amelyből megtudhatjuk, hogy néha még az se segít, ha az ember feltalál „egy spéci vízelvezetőt, amelyik végigmegy minden New York-i párna alatt, és a víztározóba vezet. Amikor az emberek álomba sírják magukat, a sok könny mind ugyanoda folyik, és reggel az időjárás-jelentésben bemondhatják, hogy a Könnyek Vízgyűjtőjében csökkent vagy nőtt a vízszint, és akkor mindenki tudná, hogy New Yorkban az emberek milyen szomorúak.” Megrendítő történet, egy elképesztő intelligenciájú és képzelőerejű kisfiú odisszeiája, aki a World Trade Center összeomlásakor eltűnt papáját keresi.

Láttam a filmet, meghatott.

Olvastam a könyvet, elgondolkodtatott.

Vannak könyvek, és filmek, amik kiegészítik egymást. Amik együtt adják meg az egészet, és ha mind a kettőt láttad/olvastad, akkor válik kerekké a történet. Nekem a Rém hangosan és irtó közel pontosan ez a mű. Számomra nem létezik külön-külön.

 Ha nem láttam volna a filmet, talán nem olvasom el a könyvet. Mert a nyelvezet fura, mert nagy kérdőjeleket hagy maga után, mert irtó nehéz rájönni néha, hogy miért írja azt amit, pedig rém egyszerű…vagy mégsem?

A történet Szeptember 11. Tragédiáját dolgozza részben fel. Hány olyan fiú van mint Oscar, hány élet ment akkor tönkre amikor az ikertornyok ledőltek. Hány család veszítette el egy-egy szeretett tagját. És hányan kiáltottak fel, hogy „De miért??” és hányan lehettek azok, akik kerestek valamit, mert űr maradt bennük.

Oscar, bár különleges fiú, mégis sokak problémájával nézett szembe. Elvesztette az apját, amit nehéz feldolgozni,  főleg, hogy a bűntudat is érlelődik benne, amiért nem vette fel a telefont. Adott egy kulcs, ami nyit valamit, és kétségbeesetten keresi mit, mert azt hiszi, valami olyasmit, ami közel hozza az apját hozzá, ami visszaadhat egy szeletet belőle, aki segít, hogy sose felejtse el. De őszintén mennyi a valószínűsége, hogy New Yorkban rátalálsz egy zárra, aminek nálad a kulcsa, és csak annyit tudsz, hogy a borítékon a Black szó olvasható. Tömegnév.

 Érdekes volt végigkövetni Oscar útját, a filmvásznon és a könyv lapjain keresztül is. Teljesen más utat járt be a két történetben, persze voltak adott pontok ami mind a két helyen megvoltak, de azért más volt. Más segített neki. A könyvben Mr. Black, a filmben a Bérlő.

 Tetszett, hogy a könyv elmondott egy csomó mindent Oscar nagyszüleiről, az ő életükről is. Még akkor is, ha néha fogtam a fejem, hogy jesszusom, ilyen emberek vannak egyáltalán? Biztos vannak…de akkor is érdekes volt. A semmi, a valami helyek, az üres lapok, az üres levelek. A teleírt lapok, és a fel nem tett kérdések.

 Ajánlom, mind a kettőt. Olvasd, és nézd.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5 – nekem filmes borítós könyvem volt, az tetszik. A bekarikázások és egyéb miatt amúgy először azt hittem hogy hibás a kiadásom :D

John Green: Csillagainkban a hiba

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Ha jól emlékszem, akkor tavaly kértem kölcsön ezt a könyvet Liliane_Evans-tól, mert sok jót hallottam róla, érdekesnek tűnt, és meglepően magas százalékon áll a Molyok szerint. Tudom, ez alapján nem idén kellett volna olvasnom, mert idén főleg ratyi könyveket veszek a kezembe. A kölcsönkérésből végül csere lett, így a könyv végérvényesen hozzám került, és itt általában belép a Jeffi féle majd ráérünk arra még hozzáállás. Csak, hogy még kevesebb esély legyen arra, hogy a következő egy évben elolvasom, hát ráraktam a Várólista Csökkentős listámra is. Ez általában pont elég ahhoz, hogy azon százalékokat gyarapítsa, ami a magánkönyvtár olvasatlan könyveit jelzi…jelenleg magánkönyvtáram 89%-át nem olvastam…

 De nem került ebbe a stócba. Szűcs Vanda könyve kellően mélypont volt számomra, hogy felkiáltsak (virtuálisan), hogy „Adjatok nekem egy jó könyvet”, megadtam hozzá a 2014-es tervezetet, amit még év elején állítottam össze, és amin jelenleg 122 könyv van. Többen ajánlottak több féle könyvet, végül emellett döntöttem. Őszinte leszek egy kicsit féltem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogy miről szól. Igen…a fülszövegeket szerintem viccből találták ki, és cím, borító alapján, molyos értékelés alapján választok olvasmányt, ebből adódóan csak nagy vonalakban ismerem a történeteket, olvasás előtt…ez általában jó dolog amúgy…néha meg kifejezetten vicces tud lenni, amikor teljesen másra gondoltam :D

 A fülszövegek amúgy is túlzottan csalókák, néha nem is jó könyvre nyomtatják (utólag olvasok fülszöveget). Tehát nem tudtam mire számítsak, csak azt tudtam, hogy ez a JÓ könyv kategória. Felpostitelve már egy ideje fel volt, egy ideje a sorban várta az idejét. Aztán elkezdtem, és másnap be is fejeztem. Nagyon kevés könyv van aminek a kedvéért 11-ig fenn vagyok, és 6-kor felkelek, hogy befejezhessem. (az éjszakába nyúló olvasás 11 után lehetetlen mert már monitor és könyv lefejelés veszélye forog fenn) De ezért a könyvért megtettem. Érdekelt mi történik, érdekel mi lesz Hazellel és Gussal, hogy mi lesz az íróval, mi lesz a történet vége, mi lesz a családdal stb. rengeteg kérdés, rengeteg válasz, és rengeteg függő kérdés, amikre nem tudok választ.

 A történet elején tudtam, hogy mi lesz a vége. Feltehetően, ahányszor egy rákbeteg lányról olvas az ember, annyiszor van tisztában, hogy feltehetően a főhős küzdelmek elé néz, és általában elég egyértelmű a kimenetel is sajnos. Meglepő fordulatok voltak a könyvben és örülök, hogy az Amszterdami részt már itthon olvastam. Nem szeretek a munkahelyemen puffogni, morogni egyes szereplőkre, és nem szeretek sírva olvasni mások előtt, hajtogatva, hogy „de ez nem igazság”. Mert nem igazság  :(

 A könyv nyelvezete nagyon tetszett, magával ragadó és gyorsan pörgős. Sicc is csak nézett, hogy mennyit haladtam előre hipp-hopp és már el is fog fogyni. Annak ellenére, hogy nem a világ legvidámabb témája, nem volt végtelenül depresszív, sőt néha nevettem is. Gusnak kifejezetten néha hülye humora volt. Jézus Szó Szerinti szívébentől meg agybajt kaptam :D

Hazel, egy kitartó lány, aki élni akar, vagy meghalni, még maga sem tudja, egészen a végéig, azt hiszem, ott már teljesen egyértelmű volt, hogy mit akar. Csodálom a kitartásáért, azért a küzdelemért, amit megtett napról-napra. Ahogy Gust is csodáltam azért amilyen vidám tudott lenni, még akkor is amikor a külső szemlélődő szerint a vidámság nem normális. És a gondolatmenetet nem folytatom, mert spoiler lenne… nehéz a könyvről úgy írni, hogy nem akar az ember lelőni semmit sem.

 Olvassátok, mert megérdemli a könyv, hogy olvasva legyen. Nézzétek meg a filmet, ami még nem tudom pontosan mikor jön ki, de mindenképpen mozis élménynek szánom, bár talán a random sírógörcseim miatt lehet várni kellene, míg itthon nézhetem. Minden esetre remélem nem szúrják el a filmet, a könyv túl jó, hogy egy pocsék filmadaptáció jöjjön belőle.

Külcsín: 5/5 – elég minimalista a borító, de nekem nagyon tetszett, főleg, hogy igényesen csinálták meg a védőborító alatt is.

Belbecs: 5/5 – rég olvastam ilyen jót J

Márciusban olvastam

Mangaka: Rnia 

 Tehát az új rovat Márciusi kiadása. Avagy mit olvastam, és az milyen is volt. A legtöbb könyvről vagy blogon, vagy molyon született értékelés, vagy mind a két helyen, de van amit molyon is csak csillagoztam ott adok fél csillagokat is, amiket itt majd felfelé kerekítek.

Raine Miller: Meztelenül           **

Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve          ****

Emil Coué: A belső csoda            ****

Emil Coué: Elméd gyógyító hatalma      ****

Leiner Laura: Akkor szakítsunk                                **

Rhonda Byrne: The Secret – A Titok       ****

Tom Watson: Pálcikakutya         **

David Taylor: A kutyák titkos élete        **

J. R. R. Tolkien: Kürtő úr                              *****

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója               *

Nora Roberts: Nem teljesen idegen – megpróbáltam elolvasni, három oldal után feladtam. Nora Roberts nem azaz író aki nekem írt :)

Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: Hogyan neveljünk tökéletes kutyát – még mindig folyamatban :D

Jamamoto Cunetomo: Hagakure            - körülbelül a felénél tartok

Nalini Singh: Vonzódás                                - Csak bejelöltem, még nem kezdtem neki :D

Tehát a hónapban, pár nagyon mély ponttól eltekintve, egész jó könyveket olvastam. A Leiner Laura könyv volt a legnagyobb csalódás, mert sokkalta jobbra számítottam. Az Egy ikerpár naplója kevésbé lepett meg, mert ott eleve tudtam,hogy valószínű nem egy színvonalas mű…molyon azt hiszem, hogy 40% körül áll. Nora Roberts, meg valahogy adta magát, hogy nem nekem írt, de gondoltam, ha már ennyire sokan szeretik akkor bepróbálkozom, három oldal nagy teljesítmény belőle :D

Márciusi Új lakók

 Eljött a márciusi összesítés is. Tehát miket, honnan és miért is szereztem be.  Április elseje van, úgyhogy biztosan Márciusban már nem szerzek be semmit. Tehát velük bővült a polcom Márciusban.

Vásárolt könyvek száma: 3

Martin H. Greenberg – Jon Lellenberg – Daniel Stashower (szerk.): Kísértetek a Baker Streeten

J. R. R. Tolkien: Kürtő úr – már olvastam

David Taylor: A kutyák titkos élete – már olvastam

Három könyv, ebből kettőt azóta már elolvastam. Az egészről amúgy a Partvonal kiadó tehet, és az 1.000Ft minden könyvünk akció…. A kutyák titkos élete, amúgy annyit sem ér, a Kürtő úr viszont százszázalékosan megérte az árát. A Kísértetek a Baker Streeten-t még nem tudom, de ránézésre, és fülszöveg alapján jónak tűnik, egy ezrest remélem megért. Persze, lehet mondani, hogy így hol a fogadalmam… hát. Nem igazán sikerül, bár sokkalta kevesebbet költök könyvre, mint tavaly tettem, és ez már jó pont szerintem.

Recenziók száma: 0

A márciust is úgy zártam, hogy nem kértem, nem kaptam. Áprilisban ez változik. A könyvfesztiválra készülve, pár megkezdett sorozatom következő, vagy záró részét kértem, és kapom is. Illetve két egyéb könyvet kértem, ezek elméletben a héten hozzám is érnek, azt már majd Áprilisban írom be, hogy mik.

Csere könyvek száma: 6

Rachel Ward: Nem enged a mélység

Lavie Tidhar: Oszama

Radnai Tamás: Megtalálni Japánt

Salinger Richárd: Omyno           

MaryJanice Davidson: Egy haláli szingli meséi 1.

Anne Rice: Pandora, a vámpír

Jobban megnézve, az előző hónapban is hat cserém volt! Úgy látszik ez ilyen állandó szám. Bár jelenleg nem sok csere alatti megbeszélésem van, de hát még csak most kezdődött az Április. A Nem enged a mélységért a Burkot adtam, az Oszamáért a Képregént, a Megtalálni Japánt-ért két keleti témásat, az Omyno és az Egy haláli szingli meséi volt a legnehezebb csere. Mert, akivel cseréltem, az nem éppen arról híres, hogy tartja a szavát és ott van a megbeszélt helyen. Őt már Molyon tiltom is, mert annyira nem vagyunk egy hullámhosszon, és jobb a békesség. Ne keressen többet, én se keresem.

Happolt könyvek száma: 4

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója – már olvastam

Jean Giraudoux: Harc az angyallal

Lora Leigh: Buja éjszakák

Alastair Reynolds: Napok háza

A rukkolán is mennek azért a beszerzések. Egy csomó könyvet rukkoltam, ebből adódóan egy csomó pontom lett. Vannak könyvek, amiket önkínzásból olvasok, de persze vannak amik érdekelnek, vagy legalábbis amikor bejelöltem a rukkolán kívánságlistára akkor még érdekelt. Most, meg majd kiderül. Az ikerpáros a hónap egyik mélypontja amúgy…a Buja éjszakák meg még nem tudom, mert előtte a Buja fiúkat el kéne olvasni :D

Selejtezésből: 4

William Wharton: Madárka

Frances Hodgson Burnett: A kis lord

Csukás István: Keménykalap és krumpliorr

Harry Benjamin: Tökéletes látás szemüveg nélkül

Van amelyik várólistás volt, van amelyik hasznosnak tűnik, és van olyan amiről amúgy csak azt hallottam, hogy jó, ebből adódóan beadtam a derekam és remélem tényleg jó lesz.

 Eddig az idei beszerzések 19%-át olvastam…hát érdekes lesz, hogy a szászázalékot elérem-e december 31-ig, de én bizakodó vagyok :D

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója

 Rengeteget olvastam már a könyvről, mielőtt hozzám eljutott. Az első gondolatom az volt, hogy talán mégsem lesz olyan rossz, annak ellenére, hogy mindenki lehúzza. Hogy lehet benne érték, vagy majd mentségként használom, hogy az aki írta(összedobta), az még annyira fiatal.

 Elkezdve a könyvet, azaz érzésem volt, hogy ez egy olyan könyv…bocsánat, inkább papírhalmaz mint könyv, amit egyszerűen nem szabadott volna kiadni. Nem azért, mert rossz, bár ez is lehetne indok. Hanem azért, mert ezzel Vandának kell majd szembenéznie, hogy mit hordanak össze róla.

 Akkor pár dolgot pontba szedek:

1.Sajnos fogalmazni nem igazán tud. Ez egy nagyon erős sértés lehetne, ha írónőről beszélnénk, de ő ugyebár nem számít annak. 13 éves korához képest talán átlagosnak mondanám a fogalmazási képességeit. Nem volt a korához képest kritikán aluli, örülök azért, hogy minimálisan megy neki, de egy könyvhöz ez kevés. Otthon naplóíráshoz elég, iskolába fogalmazáshoz elég, könyvhöz amiért pénzt várnak a kiadásból nem. Könyvhöz amiről azt hiszik, hogy elismerést hoz, nem elég.

2.Élettapasztalat hiánya. 13 éves, ebből adódóan fogalma sincs arról milyen az élet. Ami nem minden 13 évesre jellemző, de nála ezt éreztem, vagy az is lehet, hogy pontosan tisztában van vele, hogy a korosztálya milyen, és ezt remekül le is írta. Ez esetben fogom a fejem, és imádkozom, hogy ez a korosztály is kinője a hülye liba, bunkó, és plázapics@ énjét, különben roppant nagy gáz lesz itt évek múlva.

3.Realítás: előző ponthoz kapcsolódik. Ha ez a világ, akkor szomorú vagyok, de remélem csak Vanda környezetében van ennyi hülye, akikből az ihletet merítette. Amúgy nem tudom mennyire reális, hogy egy 13 évesnél csak úgy maradék zsebpénzből van 21.000Ft amit csizmára költhet. Nekem ennyi pénzem egészen addig nem volt, míg 20 évesen el nem kezdtem dolgozni, na jó, talán diákmunkából volt…de jelen esetben gazdag szülők kicsi leánya gondolom a karakter (sajnos nem tudom, mert nem írták, hogy gazdagék lennének, de másképpen nehéz elképzelni).

4.Plágium: komolyan azt hiszi Vanda, hogy nem süt a könyvről, hogy mit olvasott előtte. Nekem senki se akarja azt mondani, hogy nem olvasta a Szent Johanna Gimit, és annak nagyon lebutított, nagyon szar klónját írta meg. Tény a karakterek fiatalabbak, de kis gondolkodás után szerintem össze tudnám szedni, hogy ki kire hasonlít Leiner Laura könyveiből. Meg, persze nem nagyon van olyan fiatal kislány, aki nem olvasta az említett sorozatot. Túl sok volt az egyezés, túl sok volt az átfedés, túl sokszor volt azaz érzésem, hogy „jé, ilyen az SZJG-ben is volt, csak ott mondjuk nem újságíró volt, hanem időjárás jelentő, de jesszus, őt is felismerték mindig az utcán”… és még sorolhatnám oldalakon keresztül, mi mindenben sikerült ezt koppintani. Tanács, ha már lopsz, ha nem is szándékosan, akkor azt csináld jól! Jól, hogy mondjuk, konkrétan ne süssön a könyvedről. Pl. ne add alcímnek a Kezdetek-et, mert már ez is vicc számba megy…

5.Karakterek: amik nincsenek! Komolyan, nincs olyan karakter a könyvben, akit kidolgozott volna. Luca, őt még szerettem is, bár sajna nem ismertem meg. Zita meg egy hótsötét, egóista kis… lány, a család többi tagjáról semmit sem tudunk igazán, csak hogy az egyik okos, a másik karatézik és meghalt a pókja… huha. Az iskoláról szintén nem tudunk meg semmit, Marciról sem, csak azt, hogy Cortez klón (gazdag szülők, Amerikai rokonok, külföldi nyaralások). Annyiban tér el, az SZJG-től, hogy itt nem kell annyit várni és „izgulni” mert hát egymásnak vannak teremtve…

6.Történet: ami szintén nincs! Vártam, hogy legyen valami története a könyvnek… de konkrétan nincs… úgy a felénél azt hittem van… de nincs. Két pocsék naplót olvashatunk, pocsék írásmódban, pocsék hülyeségeket. Amúgy nem tudom, hogy hány olyan ember van, aki mint Naplóírás címszóval, párbeszédeket is ír. Nehéz elhinni, hogy mondjuk este, amikor írom, a naplóm akkor szó szerint be tudom idézni, hogy mit mondtak, én mit válaszoltam, és erre mit mondtak… de lehet én voltam béna, és rövid a memóriám… jah, nem én nem írtam naplót :D

7.Ikrek: nem túl eredeti az ötlet, de amúgy jó! Jó lett volna, ha Vanda tisztában van azzal milyen, amikor ikrek az emberek, és hogy ha már két különböző kaliberű emberkére gondolt, akkor ezt mondjuk végig kellett volna vinni…

 Tehát értékelem, hogy Vanda megírta ezt a papírhalmazt, ezzel nincs gond. A gond azzal van, hogy erre papírt pocsékoltak és kiadták. Itt azzal van gond, hogy nincs egy normálisan kidolgozott karakter, hogy nincs normális történet, és a példa amiket bemutat vagy nem életszerűek, vagy ha mégis akkor pont nem az a példa amit mutatni kellene a mai fiataloknak. Elhiszem, hogy jó érzés, ha 13 évesen kiadják amit írtál, elhiszem, hogy jó ha a könyvfesztiválon sorok állnak, a korosztályodból verbuválva és aláírást kérnek tőled. Elhiszem, hogy ez frenetikus érzés…csak.

 A világ kegyetlen, és rengeteg borzalmas kritika fogja érni ezt a könyvet. Mert szar. Tényleg pocsék, ezen nem lehet mit szépíteni. És egy fiatal lánynak, elég rossz lehet azt hallani, hogy amit kiadatott apuci-anyuci jó pénzért arra ilyeneket mondanak. Ha pechünk van, nem tanul belőle, és azt mondja irigyek mondják ezt…hát…nem vagyok rá irigy. Inkább csak sajnálom. Két év múlva talán már normálisan tud írni, csak a neve már ezzel a borzalommal összefonódva olyan név lesz, amit normális ember nem vesz le a polcról. Pénzt pláne nem ad érte.

Akkor egy kicsit a kinézetéről:

A borító ronda, de mondjuk illik a könyvhöz, tükrözi a tartalmat teljesen! A belső betűtípusok egyrészt néha olvashatatlanok, néha meg csak szimplán rondák. Értem a koncepciót, hogy két különböző betűtípus a két külön ember naplójának, de ettől ez még nem lesz jó. Elgépelés: nem tudom, hogy volt-e mert az egész rövidítésekből, szlengekből és „sötét vagyok, és ezt a naplóm is sugározza magából” szövegekkel volt tele.

Luca pontozása: jesszusom, ennyire nyíltan legalább ne másolj más könyveket, mert még beperelnek.

Külcsín: 2/5

Belbecs: 0/5 – Hát ez az, amije nincs a könyvnek.