Bosnyák Viktória: Budapesti kis boszorkány – Lizi kalandjai

Fülszöveg: Eltűnt barátnőnk, a 333 éves Amnézia! Különös ismertetőjegyei: bibircsókos orr, görbe hát, kellemetlen hang, repülő seprű. Nélküle fuccs a boszorkánykodásnak. Jelentkezz, ha láttad őt, vagy tudsz olyan kislányról, akiből igazi boszorkányt nevelhetnénk, hogy újra hárman legyünk. Különben Budapest boszorkányság nélkül marad!

Keress bennünket a Gellért-hegyen, a Várban, a Hősök terén! Fogalmunk sincs, hol voltunk, hol vagyunk, hol leszünk.

Jelige: Jó tett helyébe rosszat várj!

Analitika és Anarchia, a maradék Gellért-hegyi boszorkák

Egy ideje már néztem a könyvet a könyvtárba. Mindig azt mondtam, hogy Majd elolvasom, majd ha visszahozzák és nem lesz mit olvasnom. Amúgy most is lett volna más amit olvashattam volna, de a kezembe került, hazahoztam, kinyitottam és elvarázsolódtam.

 A rajzok nagyon szépek benne, bár nekem néha furán komornak tetszettek. A történet két nézőpontból íródott meg. Egyrészt Lizi és az apukája bejárja Budapestet, és bemutatja könnyed beszélgetések és képek segítségével, hogy mit érdemes ismerni, kicsiny Fővárosunkból. A másik nézőpont az őket követő, láthatatlan boszorkák, akik azt hiszi, Lizi neve Alizi és, hogy a kislány is boszorkány. Mivel kevesen vannak, keresnek egy harmadikat, de elég hamar rájönnek, hogy a név sem stimmel és a kislány sem mutat túlzottan nagy mágikus aktivitást. Ellenben Lizi egy vidám kislány, aki kíváncsi. Mindenre rácsodálkozik, kérdez. Vannak a könyvben, mesék a mesén belül. Például, Mátyás királyos rövid mesécske.

 Én azt mondom, érdemes az ilyen könyvet kiadni, megírni és megrajzolni, mert egyszerű nyelvezetének hála, és rövidségének köszönhetően nem unalmas, gyorsan pergő. És mégsem Csak mese, hiszen bemutatja a fővárost. A legtöbb helyen már jártam én is, de van ami eddig kimaradt. A Ruszwurm cukrászda például kifejezetten érdekesnek tűnik…

Könyv adatai:

Kiadási év: 2011

Kiadó: Scolar

Illusztrálta: Spote Stany

Oldalszám: 64

ISBN: 9789632442662

Teljes ár: 2.750 Ft

Kiadói ár: 2.200 Ft

Parinoush Saniee: A sors könyve

Fülszöveg:

Maszumé hétköznapi kamaszlány a 60-as évek Iránjában. Iskolába menet meglát egy fiatalembert, akivel egymásba szeretnek. Maszumé bátyjai megtalálják ártatlan levelezésüket, húgukat megverik, majd máshoz kényszerítik feleségül. A lánynak fel kell adnia álmait, és el kell indulnia egy göröngyös úton, melyet a sors rendelt neki.

Az ötven évet felölelő regény a hazáját jól ismerő szerző szemével követi végig Irán viharos történelmét: a 60-as évek a sah elnyomó uralma alatt, majd az iszlám forradalom, mely visszahozta Iránba a középkort, az iraki-iráni háború.

A regényt, mely az utóbbi évtized legnagyobb bestsellere lett Iránban, kétszer is betiltották, azonban nem politikai tartalma miatt, hanem mert egy olyan független és erős nő sorsát állítja példaképül, aki a sorscsapások és nehézségek ellenére sosem adja fel a reményt, s bár csendesen, mégis határozottan tiltakozik társalmának elnyomó hagyományai ellen.

A könyvért köszönet a Tericum kiadónak!

 Nyár elején, könyvhéten kaptam kézbe a könyvet. Sokkalta gyorsabban is születhetett volna róla poszt, hogyha nem ennyire zsúfolt a nyaram. A könyvet elolvasni, ugyanis csupán három napomba telt (ehhez az is hozzájárul, hogy nyár vége, ősz elején nem sokan jönnek könyvtárba, így van idő olvasni is). Tehát, nem a könyv hibája, hogy most került sorra, inkább a melegé, az olvasási válságé (ami könyves bloggerként elég veszélyes hangulatingadozás), és mert mindig más könyv elé furakodott…

 A fülszöveg igazándiból elmondja, amit tudni érdemes a könyvről. És teljesen megértem, hogy betiltották. Iránról, olvastam már könyveket régebben, de nekem a mai napig szinte elképzelhetetlen ez a fanatikus vallásosság, az a szemlélet, hogy a nő az csak van, de nem számít embernek. Igazándiból arra „tartják” őket, hogy kiszolgálják a férjüket, a fiúgyermeküket, a fiútestvéreiket, és az apjukat. Másra nem igazán jók. A könyv remekül bemutatja Maszumé sorsán keresztül ezt a szemléletet. Bár az apja, egy roppant jólelkű férfi volt, aki imádta a lányát, hagyta, hogy tanuljon, hogy vigye valamire. De emellett ott volt három fiútestvér, egy alkoholista, aki verte, aki a halálba kívánta, aki szerint egy ártatlan levelezés elég ahhoz, hogy a fiút agyonverje, a nőt szintén, mert akkora nagy folt esett a becsületén. A becsületén! Mintha lenne olyanja Ahmádnak. Amúgy őt utáltam a legjobban az egész könyvben, mert sütött róla, a rosszindulatúság, a gyűlölködés és az, hogy agya az nincsen…elitta már. Mahmúd…szintén a bátyja, és…ekkor még azt hittem, hogy emberi lény, de a végére kiderült, hogy a fanatikus vallásossága, és a pénzimádata pont elég arra, hogy az emberség, mint olyan teljesen kihaljon belőle. Ali, ő meg már kiskorában elég elvetemült volt, de ráfogom, hogy a „remek” családi háttér miatt.

 A könyv bemutatja, hogyan házasították ki, egy ismeretlenhez Maszumét, és hogy miket kellett kiállnia egész életében. Nem írom le, hogy mi történik, el kell olvasni! Reméltem, amúgy, hogy happy endes zárás lesz. Persze, ha belegondolunk akkor nem volt rossz befejezés ez, de az olvasó várhatta (ahogy én is), hogy Maszuménak legalább a vége legyen már jó. Annyit szenvedett és annyira önfeláldozó volt, hogy megérdemelte volna a boldogságot.

 Amit nehezen fogadtam el, a nők helyzetén kívül, hogy mindig, mindenki azzal jött, hogy „a sors ezt írta ki neked… fogadd el”. Miért? Miért takarózik ezzel a sors dologgal mindenki. Elhiszem, hogy benne van a vallásába, hogy fogadja el, amit Isten rá oszt, de honnan tudja, hogy nem azt osztotta rá, hogy most már legyen egy kicsit önző, álljon a talpára, ahogy egész életében és harcolja ki magának a boldogságot! Honnan tudja, hogy nem ez volt megírva? Egyszerűbb elfogadni azt, hogy a sors úgy akarja, hogy szenvedjen, legyen magányos, csak azért, mert „ciki” a gyerekeinek, ha újra házasodik? Hogy lehet bármire is rámondani, hogy a sors akarta így? Nem, nem lehet ilyet mondani. Ez egy egyszerű formula, amit kiejtve feloldozod magadat az alól, hogy dönts, és harcolj a saját jogaidért. Fura, hogy Maszumé… amíg a gyerekeiért és a férjéért kellett harcolnia addig, nem fogadta el ennyire egyszerűen a „Sors így akarja” dolgot…amikor magáért, akkor meg már beletörődött.

 A másik, amire haragszom, az a család! Egy semmire nem jó anya, aki folyton csak sápítozik, hogy szakadjon rá az ég, meg büntesse őt a világ…de nem segítene a lányának, nem…végignézi, hadd verjék csak eszméletlenségig. Aztán sápítozik, hogy „oh, hát én ezt nem akartam.” Egyezünk meg abban, hogy az anya nem nevelte a gyerekeit, nem csoda hogy végül olyanok lettek amilyenek. Haszonlesők és undokok. A család mint olyan sosem jelentett biztos háttért Maszuménak, és nem csak azért mert konkrétan kidobták (Házasságnak álcázva), hanem mert annyira nem törődik senki vele. Az apja törődött, de hát idővel meghalt…a szomszéd nő, többet törődött Maszuméval, mint a saját anyja…ennyit erről. Tehát, egy semmirekellő, semmi asszony, egy alkoholista báty, egy hitbuzgó és elvakult báty, és egy másik aki nem lett megnevelve és mivel az alkoholista tesó hamar meghalt így a másikat követte mint pincsi kutya. Az egyetlen normális ember abban a családban Fáti volt, de hát nő, tehát igazándiból semmi beleszólása nem volt még csak a saját életébe sem.

 Annyira igazságtalan az élet ott, Iránban. Ahogy bemutatta az írónő az egészet (ha  a fele igaz, akkor se akarok sosem nőként oda születni) borzalmas. Ma már persze jobb a helyzet, ezt a könyvből is tudjuk. De azért megmaradtak a beidegződések. A nő már tanulhat, de ettől még nem számít egyenrangú félnek (bár jobban belegondolva, elég sok helyen így van ma is). Érdekes volt, olvasni, hogy azért nem tanulhatsz tovább, mert egy levert forradalomban harcolt a férjed…persze istenítenek, aztán vége a forradalomnak akkor még beléd rúgnak, hogy mit képzeltél te! (te aki amúgy nem harcoltál, csak a férjed, és közöd nincs hozzá). Maszumé, például mindig be volt skatulyázva, egy „politikai fogoly felesége”, egy „háborús hős anyja”…. figyelitek ugye? Pontosan, ő nő, tehát senki, azáltal valaki, hogy egy férfi felesége, vagy anyja… nem magáért kapja az érdemeit. Pedig megérdemelte volna :(

 A könyv végén…. haragszom az összes gyerekére! Mert szerintem szívtelen, elavult, hülye döntés volt! És haragszom Maszuméra, mert itt már nem képes kiállni magáért!

Belbecs: 5/5

 Nos, akkor egy kicsit a könyv kivitelezéséről.  A borítón igazándiból csak a betűtípust változtatták meg az eredetihez képest. Nekem tetszik a magyar verzió, megragadja a tekintetet. Azt bánom, hogy a védőborító nélkül eléggé semmilyen a könyv borítása. Egyszerű zöld, rajta a cím, meg az író. Feltételezem, hogy elég drága, ha a védőborító alatt is szeretnék jól megcsinálni. Elgépelés, és hasonló nem volt, vagy kevés. Nem igazán tűnt fel!

Külcsín: 5/5

Könyv adatai:
Kiadási év: 2013

Kiadó: Tericum

Fordította: Balázs Laura

Oldalszám: 513

ISBN: 9786155285134

Eredeti megjelenési év: 2004

Eredeti cím:The book of fate

Teljes ár:  3.970 Ft

Szeptemberben jön... 2.

 Az ifjúsági irodalom terén is jön bőven ki könyv szeptemberben. Közte az egyik kedvenc sorozatom harmadik része is. Belegondolva az egész szeptember megjelenésektől teli és mindig ide-oda kap az ember, hogy „de még ez is milyen jó lenne, meg ez is…” Borzalmas, persze volt pár hónap amíg a kiadók dolgoztak, és most hirtelen mindenki megjelenteti a könyvét. Ami amúgy remek dolog. Remélem ez a lendület az év hátralévő részében is megmarad és még sok-sok jó könyvvel gazdagodunk :)

Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz – A rejtélyes bengáliai eset

(Manó könyvek – Megjelenés Ősz…remélem hamar :D)

Igen most mondhatják, hogy ez már nem nekem való…de igenis jól lehet szórakozni rajta. Az első rész tetszett, úgyhogy remélem ez is fog majd :)

Fülszöveg: Agatha Mistery épp egy izgalmas krimit készül megnézni patinás otthonának vetítőtermében, amikor unokatestvére, az esőtől csuromvizes Larry beront hozzá. Új vizsgafeladattal bízta meg a Sólyomszem Detektíviskola, és tudja jól, Agatha nélkül esélye sincs, hogy megoldja a rejtélyt.

Ezúttal Indiába kell utazniuk – meg kell találniuk a híres és roppant értékes bengáliai gyöngyöt, ami titokzatos módon eltűnt Káli istennő templomából. Ráadásul a szentély őrének is nyoma veszett, csak egy akadozó hangfelvételt hagyott maga után.

Az ifjú nyomozókat most is elkíséri Mr. Kent, a komornyik, és Watson, a macska.

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal

(Manó könyvek – Megjelenés, Szeptember 25.)

 Kedvenc sorozatom egyike! Csak azt sajnálom, hogy tudtommal ez az utolsó kötet(jelenleg legalábbis), angolul sem láttam folytatást :( pedig van még pár fiú a családban akiknek megkereshetnék a lélektársát :D

Fülszöveg: Crystal Brook mindig is a család fekete bárányának számított; a savantoknál azonban komoly probléma, ha valaki nem törődik a saját természetfeletti képességeivel. De Crystalt egyáltalán nem

érdeklik ezek a dolgok, ráadásul a suliból is eltanácsolják, így végképp nem számíthat sok jóra a jövőt illetően. Diamond, a nővére mindenben Crystal ellentéte: tehetséges, ambiciózus; ő a család

üdvöskéje.

A két lány Denverbe utazik, ahol egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös, nagyon menő hét Benedict testvérrel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan már az eljegyzésére készül; Crystalt azonban nem hatja meg a fiúk sármja… Épp ellenkezőleg! Úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben.

Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két nagy család az ünnepre. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni a szeretteiket; és megfejteni egy rég eltemetett titkot, ha győzni akarnak…

Szeptemberben jön...

 Nos akkor ezek azok a könyvek, amik érdekelnek, de fogalmam sincs, mikor fogom őket olvasni. Feltehetően akkor amikor a könyvtár megveszi őket, vagy valaki kölcsön adja, bár a kölcsön könyvekkel általában csak a baj van mert mindig csak csúszik az olvasásuk…mert azt hiszem, hogy ráérek, és a kölcsönadók mindig azt mondják, hogy valóban ráérek. Ami persze jó dolog, de szerintem nem csak én vagyok úgy, hogy mondjuk egy vagy két év után már frusztrál, hogy még mindig nálam van és hozzá sem értem, azon kívül, hogy leporoltam őket :D

 Tehát alábbi könyvek azok, amiket MAJD egyszer, amikor szembejönnek velem, olvasnám.
Frissítés: Van amit mégis szeptemberben fogok közülük olvasni :) Húúúú de várom :)))

Ann Aguirre: Helyőrség – Outpost

 (megjelenés: szeptember 5.) - FUMAX

Fülszöveg:  Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.

Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.

A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Dan Wells: Fragments – Töredékek

(megjelenés: szeptember 30) – FUMAX

Fülszöveg: Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.

Dan Brown: Inferno

(megjelenés: Szeptember 13.) – GABO

Fülszöveg: „Keressetek és találtok.”

Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak.

Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.

Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek – szobroknak, festményeknek és épületeknek – mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt…

A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.

Hamarosan (Szeptember)

 Végre egy olyan hónap amikor azt gondolom, hogy behozom a lemaradásaimat, és  mindennel végezni fogok. Remélem legalábbis.

 Előirányzott olvasmányaim egy részét már leírtam…sokszor…van amit háromszor is. Ígérgettem, hogy de most aztán tényleg, és majd augusztus 31-ig biztosan végzem vele…nem sikerült minden óriási lemaradást behoznom. Így ami biztos Szeptemberre, az az alábbi három könyv.

Parinoush Saniee: A sors könyve, a könyvet végül tegnap elkezdtem olvasni. Három hónapos csúszásban leszek vele, amikor végre a kiadónak elküldöm az értékelő linket (van még hat napom, hogy pont három hónapos csúszásba legyek :() előreláthatólag, sokkal hamarabb befejezem, ugyanis gyorsan haladó és izgalmas. Bár így a könyv felénél nem tudom mi lesz még, mert már most annyira „mindjárt elkapják, meghal, jaj neki” érzésem van, hogy simán le lehetne hamarosan zárni…áh bonyolódni fog ez még. De nagyon tetszik eddig!

A. O. Esther: Az Életfa, Tiszteletpéldány…és tényleg őrült mód érdekel mi van benne. Az vígasztal, hogy ráfoghatom, azért húzom halasztom, mert így könnyebb kivárni a negyedik részt. Igen, amúgy tényleg utálom, hogy ebben a sorozatban annyit kell várnom a folytatásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy az írónő lazsáljon :D Sőt, remélem amikor elolvasom a könyvet már alig kell várni a következőre :D*

Borbás Edina: Hullámok csapdája, ez legalább nincs olyan régóta nálam. De nem akarok ezzel sem lemaradni, és nem akarom, hogy hónapokig üljek és szemezzek vele. Ugyanis érdekel (ha nem érdekelt volna nem kértem volna), úgyhogy hamarosan…szeptemberben.

Nos ezeken kívül van még pár könyv amit szeretnék olvasni, remélem, hogy sikerül beszereznem, vagy már nálam van, vagy esetleg van már rá ígéret. Az ígéretekkel amúgy elég szkeptikus vagyok, akkor hiszem el, hogy igen, amikor már nálam a könyv. Most van nálam több utazó és kölcsön könyv is, úgyhogy azokkal is haladnom kellene.

Kimberly Derting: Eskü, @Mazsidrazsi utazókönyve. Kerek 20 napja dekkol nálam. A kiírás szerint még kerek 30 napot állhat nálam. Olvasás nélkül nem akarom tovább küldeni, mert az pénzpocsékolás, és ennyire azért nem akarom támogatni a postát, hogy csak heccből utaztatok könyveket. Tehát ezt még mindenképpen a hónapba bele kellene suvasztanom.

 Ígéret ügyileg megint azt mondom, hogy lesz mit olvasnom. Ja, ezzel nem azt akarom mondani, hogy amúgy sosincs mit olvasnom. Csak azt, hogy támogatnak…. Elméletben a Scolar kiadótól jön e-ben vagy nem e-ben Rachel Hartman: Seraphina. Bízom abban, hogy jó könyv. Mindenki nagyon várja, úgyhogy én is (nem, általában nem megyek a tömeg után, de amit ennyire várnak… az csak jó lehet….ugye??? O.O). A másik könyv amit várok az Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól, tényleg nagyon várom. Ígéretet már kaptam rá, a megjelenés szeptember 15-e… fülszöveg alapján egy nagyon-nagyon nekem való könyv, a Könyvmolyképző kiadó kiadásában fog kijönni.

 Ennyi a Biztos, és a Tervezett könyvek a hónapra. Hamarosan jön egy poszt arról is, hogy mi az amit még az őszi megjelenések közül szeretnék olvasni. :)