27, 14, 7, 4, 2, 1

Na jó, akkor azt hiszem kifejtem a számokat, mert nem mindenki ért mindent belőle :)

(Lehet meg kéne őket játszanom a lottón :D)

Mangaka: Zihling 

27, ennyi éves lettem ma. Borzalmasan fiatal vagyok, bár azt hiszem a közelgő harminc (ami kerek három év múlva esedékes), majd azt fogja mondani nekem, hogy Öreg vagyok. Bár csak viszonyítás kérdése, mert hát ki, hogy érzi magát. Fiatal vagyok, és az is maradok, lélekben biztosan ;)

14, ennyi éve szerep játszom. Körülbelül, bár ki tudja azt pontosan. Martionos indulással, majd IVD-s berkekben eltöltött 5(!) év, aztán ide-oda csapódás, végül maradt a saját oldalam (atlantisz.bolint.hu), amin ugyan csak ketten vagyunk Chrisel, de szerintem remekül elvagyunk :) Azért ha valakinek kedve szottyan fórum alapú, HP-s de mégsem HP alapú környezetben egy lebegő város iskolájában, vagy éppen a városában játszani akkor csak jöjjön. Mindenkit szeretettel várunk :D

7, ennyi éve dolgozom. Jó valójában csak 6 és fél, mert december elsejével lesz majd 7 éves a munkaviszonyom. Ki hitte volna, hogy már olyan régóta ott vagyok :D

4, ennyi éve regisztráltam a molyra (pontosan, 2009. 07.18, tehát holnap). Ahol annyi barátra leltem, hogy egy kezemen meg sem tudom számolni őket, és ha a lábam ujjait is használhatnám, sem lenne elég. Azt hiszem Bencének nagyon sokat köszönhetek, mert létrehozta ezt a remek oldalt :D Most legszívesebben keblemre ölelnék mindenkit akit ott ismertem meg, úgyhogy vegyétek ezt virtuális ölelésként :D

2, ennyi éves lesz a blogom, pontosan négy nap múlva (2011.07.21 az indulás dátuma). 2 év 140 bejegyzés (ezzel együtt 141). Rengeteg könyv élmény, és pár játék. Hamarosan amúgy megint lesz egy a 2. Blog születésnapra, majd ha hazaértem Angliából.

1, ennyi éve. Nos, ennyi éve sok minden történt. Tavaly ismerkedtem meg jobban a Kazincbarcikai különítménnyel, és lopták be magukat a szívembe (virtuális ölelés lányok :*) + Szirmocskát! :D Egy éve kérek és kapok recenziós könyveket. Írok könyv ajánlókat (könyvtárnak), és próbálom elhinni, hogy tényleg van egy minimális tehetségem ehhez az egészhez.  Fogalmam sincs mikor lesz önbizalmam, mert az nincs, de úgy gondolom még mindig, hogy próbálkozni érdemes, írni érdemes, maximum nem válaszolnak, nem olvassák. ^-^”

 Tehát zajlik az élet, és itt vagyok 27 évesen. Három nap múlva ilyenkor már Budapest felé megyek @Gabye –val, hogy egy hetet Bristolba és környékén töltsünk, felfedezzük, ami belefér ebbe az időbe, de legfőképpen jól érezzük magunkat. Már nagyon várom, úgyhogy remélem, hogy sűrűn jelentkezhetem, vagy majd egy hosszú poszttal, hogy itt jártunk, ezt láttuk, és jó volt :) Életemben először fogok repülni, még egyelőre nem izgulok…talán így van jól, legalább nem kapok frászt. Elvem szerint amúgy is felesleges aggódni. Repülő még fenn nem maradt a levegőben, le fogunk szállni meg hasonló, és nem mellékesen, attól, hogy parázik az ember még ugyanúgy megtörténnek a dolgok, tehát felesleges izgulni, vagy félni. (ezt nem akarom majd visszahallani Gabye :D most így gondolom, de ki tudja mi lesz a repülőn XD)

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Fülszöveg:

 Egy békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával…

 Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

 Jodi Picoult, nálam mindig is a Nagy írók közé tartozott. Nem azért, mert olyat ír, hogy azt képtelenség letenni, hanem azért mert olyan Témáról ír, ami érdekes, és mindezt még olyan fogalmazásban is teszi, hogy fenntartja végig az érdeklődést, és persze ott a könyv vége, amikor az embert arcon üti, hogy „Hékás figyeltél!” Olvastam én már tőle jót is, rosszat is, de olyat, nem ami nem szélsőséges érzelmeket vált ki belőlem.

 Az első könyv, amit tőle olvastam, azt még blogindítás előtt volt, a Nővérem húga, amivel be is írta magát a kedvenc íróim névsorába. Meghatározó élmény volt, megható és ott is éreztem ezt a „hű hát”. Utána jött a Gyere haza, ami szintén érdekelt témailag is, és nem volt csalódás. És végül a kezembe akadt az Elrabolt az apám című műve, ami viszont, Picoult-hoz képest egy mélyrepülés volt (számomra). Ezek után bátran, és bizakodva kértem az Egyszerű igazságot, mint legújabb magyar fordítású könyve. Nem csalódtam, és megmondom miért is nem.

 A feszültséget a történet végéig fenntartja az író, és nem könnyíti meg az olvasó helyzetét egy cseppet sem, egészen a végéig folyamatosan változnak a nézőpontok, változik az, hogy éppen kire, miért, vagy éppen mire gyanakodunk a csecsemőgyilkossággal, vagy éppen a spontán gyermekhalállal kapcsolatban. Folyamatosan ismerjük meg Katie-t aki visszaemlékszik arra, hogyan járt el a testvéréhez, ott hogyan ismerkedet meg Adammel, és hogy mégis hogy lesz egy baba. Bevallom, idegesített, hogy olyan csökönyösen tagadja a baba létezését a végsőkig, addig, míg már muszáj belátnia, hogy tényleg volt baba. Idegesített, mert nehéz elhinni, hogy egy ember képes olyan szinten manipulálni saját magát, hogy már elhiszi a hazugságot. Elhiszi, hogy nem is volt terhes, még akkor is amikor ott a kézzel fogható bizonyíték.

 Tetszett, hogy bepillantást kapunk az, amis életvitelbe, a szabályaikba, hogy hogyan kezelik a problémáikat. Egy nagyon csökönyös apa mellett, aki jobban betartja az, amis előírásokat, mint a pap, nem könnyű egy házasságon kívüli gyereket elfogadni. Bár szerintem, lenyelte volna a békát, mégiscsak az unokája, még ha az apa nem is amis. Tetszett, hogy az ügyvédnőnek be kellett költöznie a tanyára és segítenie mindenben. Amit mondjuk nem értek, hogy miért kell majdnem az összes Picoult könyvben lenni egy mellékszálnak, és boldog egymásra találásra, egy húsz évvel ezelőtti kapcsolatból? Mert, a Nővérem húgánál is emlékszem, hogy az ügyvéd, PONT teljesen véletlen összetalálkozott a régi szerelmével, és itt is, hát nem csodás? Tehát ez a pozitív mellékszál nekem néha nagyon fura, annak ellenére, hogy persze szeretem ezt a részét is olvasni csak nincs sok köze a történethez (bár szerves része).

 A történet vége, meg szintén „hű ha” hatású, mert erre nem gondoltam, és minden teljesen másra utalt. Azért nem volt semmi!

 A könyvből készült film is, azonos címmel. Bár még nem néztem meg, de remélem, hogy nem követték el ugyanazt a hibát mint a Nővérem húgánál, amikor relatíve átírták a történetet, és így aki olvasta a könyvet az nem igazán élvezte a filmet. Belenéztem a filmbe most, hát, egyik szereplőt sem úgy képzeltem el, ahogy ott ábrázolják őket :)

Belbecs: 5/5

Akkor egy kicsit a kiadásról. Hiányzott belőle az ami a régiekben teljesen jó megszokás volt. Ott a nézőpontváltás jobban el volt különítve mint itt, elejével ebből adódóan nehezebb volt olvasni, mert vártam, hogy Új emberke, új nézőpontja jön. A visszaemlékezéseket dőlt betűvel szedték, ez valamennyire megkönnyítette a dolgot, de a „beszélő” kiléte néha nehezen volt követhető. Ez mondjuk nem a kiadó hibája, feltételezem így lett megírva. Elgépelések tekintetében, nem az a "tömkelegével" típusú, de volt amikor egymás után több szó félre lett gépelve. De az össz olvasási élményt nem zavarta annyira.

 A borító nagyon jó lett, szerintem a kiadó kifejezetten jó borítókat talál ki(tervez, vesz át), a Picoult könyveknek. Eddig mondjuk csak az Elrabolt az apámnál volt az az érzésem, hogy ízlésficamos :D

Külcsín: 4/5

Könyv adatai:

Kiadási év: 2013

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Fordította: Bihari György

Oldalszám: 482

ISBN: 9789632932491

Eredeti megjelenési év: 2000

Eredeti cím: Plain Truth
Teljes ár: 3.490Ft

Előkészületben: Jodi Picoult: Vezeklés
Várható megjelenés: 2013. 10. 25.

James Smythe - A felfedező

Fülszöveg (cselekményleírást tartalmaz):

Néhány fős expedíció indul a mélyűrbe azzal a céllal, hogy az emberiség megismerje a Naprendszer legtávolabbi pontjait. A legénység tagja Cormac Easton is, akit újságíróként azzal a feladattal bíztak meg, hogy egy blogon dokumentálja az utazás eseményeit. Amikor azonban az űrutazók felébrednek a sztázisból, holtan találják a kapitányukat, és a Földi Irányítástól szigorú utasítást kapnak: bármi történjék is, a küldetést végig kell csinálniuk. A holttestek száma fokozatosan nőni kezd, Cormac pedig magára marad, és egyre elkeseredettebben küzd azért, hogy elkerülje, ami rá vár.

James Smythe klausztrofób sci-fije igazi különlegesség a műfaj kedvelőinek.

Köszönet a könyvért a GABO kiadónak!

 Nem is tudom, hol kezdjem. A sci-fi olyan műfaj, amivel néha gondjaim vannak. Ebben a könyvben nem volt annyi ismeretlen szó (amiket általában nem értek), és nem akart bonyolítani sem. Amikor az elején, körülbelül tíz oldalon belül mindenki meghalt, nos, nem értettem, hogy akkor mi marad a többi 240 oldalra, ha az író ilyen gyorsan kinyírt majdnem mindenkit. Féltem, hogy majd olvashatom száz oldalakon keresztül, hogy és fogy a levegő… és fogy… míg meg nem hal. Komolyan, akkor letettem volna a könyvet, mert persze érdekes a haláltusát, és a már-már őrület határát súroló magányosságot olvasni, de azért többet vártam a könyvtől. Ettől független írt erről is, de nem ez volt a lényege, és mondanivalója.

 A könyv második felétől indul be az egész, pedig valójában, csak Újra olvassuk a történteket, más szemszögből, rávilágítva, hogy mégis mi miért történt, hogy ki okozott és mit, hogy ami véletlennek tűnt az szándékosság. Beszippantott a történet, olvasni akartam folyamatában, megszakítás nélkül, tudni akartam, amit az író tudott, amikor megírta a könyvet. (persze, hogy ilyenkor olyan a munkám, hogy nem tudok közben olvasni, úgyhogy meg kellett szakítanom az olvasást.)

 A vége felé megint el kezdtem aggódni, hogy majd kapunk egy olyan befejezést, ami teljesen irreális (ami sci-fi-be nagy szó, mert ott egy csomó mindent elhiszek). Gondoltam olyan befejezésre, hogy csak álmodta az egészet, hogy visszatér és el sem indult valójában, hogy… nos igen egy csomó hülye befejezés járt a fejembe, pedig azért a valós befejezés sokkal ésszerűbb volt. Nem mondom meg mi.

 Tetszett, ahogy Cormacot egyre jobban megismerjük, folyamatosan visszaemlékezett, arra hogyan készült a küldetésre, Elenára, Emmyre a hozzájuk fűződő kapcsolatára. Szép lassan megértjük, hogy mi játszódott le az agyában, miért vállalkozott erre az egészre, miért gondolta azt, hogy ez a küldetése, hogy innen majd hazamegy és minden jó lesz. Optimista volt, szerintem amúgy a végsőkig, csak akkor már szabadulni akart, ha már megváltoztatni sosem volt ereje (mersze) a történteket, bár az is lehet, hogy tényleg nem lehetett Happy Endet készíteni egy ilyen kezdőponttal:

„Amikor felfogtam, hogy sohasem fogok hazajutni – amikor egyedül én maradtam a legénységből, a többieket a sztáziságyukba dugtam, mint merev, vákuumcsomagolású akciófigurákat –, az első dolgom volt összeírni mindenkit, akit sohasem látok többé, hogy dagonyázhassak a tudatban, hogy pancsolhassak a hiányukban, ameddig csak tudok.” (első mondat)

 Elgondolkoztam pár dolgon, főleg azon, amit Guy mondott, hogy azért nem mehetnek haza, mert így ők Felfedezők lesznek, majd jönnek új emberek, majd új technológiával. És majd így fejlődik a világ, hogy muszáj tovább menni, mert ők lesznek AZOK az emberek, akik távolabb jutottak mindenkinél, akik felfedeztek valamit, amit előttük senki más. Nem értek vele egyet, de az is igaz, hogy én sosem mennék fel az űrbe, és ha mégis, hamar becsavarodnák, abba a monotonságba, abba a bezártságba, és feltehetően beleőrülnék, ha hullanának mellettem az emberek. Ér-e ennyit, a Felfedezés. Meghalni valamiért, ami Lehet, hogy majd jó lesz az emberiségnek. Lehet….de lehet, hogy nem. Nekem nem érné meg, én Wanda lennék, az első, aki úgy döntött, hogy nem csinálja végig. Tudta, ő tudta mi a terv, és nem tudta elviselni…igen, azt hiszem Wanda volnék. A legjobban mégis Arlen járt, ő kimaradt az egész őrültek házából.

 Tetszett a könyv, a maga furaságával együtt, először mondjuk ódzkodtam tőle. Féltem, a sok ajánlás miatt, hogy majd csalódom, hogy nem lesz jó, vagy annyira ijesztő lesz, hogy nem fogom végigolvasni. Ijesztő nem volt, nekem inkább elgondolkodtató és érdekes volt, nem félelmetes. Persze ettől még, véletlen sem szeretnék Cormac helyében lenni. A sci-fi kedvelőknek ajánlom, mindenképpen jó olvasnivaló. A könyv belső felén ott a sok méltatás, köztük kiemelve, hogy fojtogatóan klausztrofób, ez tény!

Belbecs: 4/5

 A könyvet azért kértem, mert tetszett a fülszöveg, valami olyat ígért, ami más, mint amit eddig olvastam. A fülszöveg nem hazudott, tényleg azt kaptam amit ígért. A borító elég minimalista, őszinte leszek, először azt gondoltam, hogy „hát ez nem valami nagy szám”, most hogy a könyvet végig olvastam….nos, most sem nagy szám, viszont teljesen illik a történethez. Illik a hangulathoz, tehát passzoló. Átvettük a külföldi borítót, tehát nem változtatott rajta a kiadó, szerintem főleg azért mert nem is nagyon lehet mit változtatni. A történet elolvasása után sokat gondolkoztam azon, ha én lennék a borítótervező mit raktam volna rá… feltehetően ezt, a sötét űrben az asztronautát, ahogy van, lebeg a semmiben a biztosítókötelén. Nem jut eszembe jobb verzió. Persze lehetett volna űrhajót rakni rá, vagy valamit, de felesleges lenne. Erről szól, ez illik hozzá

Külcsín: 4/5

Tom Angleberger - Papír-Yoda különös esete

Fülszöveg:

CSAK YODA BÖLCSESSÉGE SEGÍTHET TÚLÉLNI A HATODIK OSZTÁLYT.

 Ismerd meg Dwightot, a hatodikos csodabogarat! Dwight folyton fura dolgokat csinál, például ugyanabban a pólóban jár egy hónapon át, vagy „Dwight kapitány”-nak szólíttatja magát. Ez elég kínos, főleg Tommynak, aki minden nap mellette ül ebédnél.

De azért Dwight is tud menő dolgokat. Például origamizni. Egyszer csak fogja magát, és hajtogat egy Yoda-figurát. És itt kezdődnek a rejtélyek. Papír-Yoda ugyanis látja a jövőt, és olyan tanácsokat ad, amik simán kihúznak a csávából. Így aztán hamarosan kígyózó sorokban fordulnak hozzá kérdéseikkel a hatodikosok.

 Tommy ki akarja deríteni, hogy hogyan lehet Papír-Yoda ennyire okos, amikor Dwight meg ennyire lökött. Talán Yoda uralja az Erőt? Tommy eltökéli, hogy megtudja a választ, mielőtt megfogadná Yoda tanácsát egy IGEN FONTOS ügyben, ami egy lányt is érint.

Ez hát Tommy nyomozati anyaga a Papír-Yoda különös esete kapcsán

A könyvért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!

Sokáig gondolkodtam, hogy akarom-e ezt a könyvet vagy sem. Végtére is 12 éves kortól ajánlják, és már 27 leszek, tehát lehet, hogy nem én vagyok a célközönség. Aztán arra is rájöttem, hogy eléggé ifjúsig irodalom orientált a blogom, és valójában szeretem is ezeket a könyveket, tehát nem érhet csalódás. A csillagok háborúját is szeretem, majdnem minden részét láttam (ne kövezzenek meg az új sorozat 3. darabját nem sikerült még megnéznem, és amúgy is az eredeti széria százszor jobb), ebből adódóan, aminek már a címében ott van Yoda, az befutó lehet.

 Tehát bátor voltam, és kértem, és kaptam is. Első ránézésre azt éreztem, hogy olyan Egy ropi naplója hatású könyv. A rengeteg illusztráció miatt. Részben amúgy ezt alá is támasztotta, viszont nekem sokkalta többet adott, mint az Egy ropi naplója.

Belbecs:

 A történet elég egyszerű, és átlátható. Adott Dwight, aki az iskola legnagyobb lúzere, és hajtogat egy papír Yodát. Arra nem jöttem rá, hogy miért pont Yodát, de tény, hogy elég találó választás volt. Hiszen Yoda bölcs, és okos, és persze vele van az ERŐ is, egy nagy Jedi, kis testben, zöld cuki fülekkel! Tehát, készített egy origamis Yodát, és megválaszolta mindenkinek a kérdéseit. Tanácsokat adott, amikkel változtathatnak a sorsukon. Valójában minden, de tényleg minden azon múlott, hogy hittek benne. Hittek, megtették, és ezáltal jobb lett. Hogy Dwight honnan szedte a dolgokat, szerintem figyelt, odafigyelt az emberekre ezért tudta a válaszokat a kérdésekre, és a látszat bizony csal. Attól, hogy hülyén néz ki az ember, hülyeségeket beszél és rajta röhög mindenki, nem biztos, hogy tényleg hülye is és meg is érdemli, hogy így bánjanak vele.

 Dwight kitört, Yoda által, és a könyv végére azt is megtudjuk, hogy valójában rengeteg embernek segített rájönni, hogy egy kis bátorság, egy kis odafigyelés mennyi mindent megoldhat, és mennyivel könnyebbé teheti az életet. Tanulságos könyv, érdemes elolvasni, és tényleg 12+ éves kortól nyugodtan. Előnyben a Star Wars rajongó gyerekek, és gyerekesen gondolkodó felnőttek. Mert még a felnőtteknek is tud mit mondani.

 Amit sajnálok, hogy nincs kézügyességem, és nem tudok így hajtogatni egy Yodát magamnak. Pedig nagyon jól néz ki. Majd, Sicc-et, ráveszem, hogy fabrikáljon egyet a gyerekkönyvtárba, nem lehet túl bonyolult, de én egyenesen sem tudok ollóval vágni, úgyhogy talán az ÉN képességeimet meghaladja. Kabala figurának sem lenne utolsó. A könyvben van még rajz is, hogyan kell hajtogatni!

Belbecs: 5/5

Külcsín:

 Nos, akkor jöjjön a kivitelezés. Nekem puha fedeles kiadásom van, de van belőle kemény táblás is. Utóbbit is sikerült megnéznem, amikor könyvesboltban jártam, úgyhogy jelenthetem, hogy mindegyik tartósnak tűnik. Dombornyomásos (tapizható) borítója van, és nagyon kis pofás. Átvettük az eredetit, ahogy rákerestem. Belső illusztrációk kicsit furák voltak elsőre. Valójában megijedtem, hogy meg vannak gyűrődve a lapok, de nincsenek, csak éppen olyan árnyékolás és minta van rajta, mintha egy kissé megviselt lenne. A végére már megszoktam.

 Bár maga az illusztráció annyira nem nyerte el a tetszésemet, be kell ismernem, hogy a könyv hangulatához illett. Amikor a borítót kerestem, akkor találtam rá az író többi könyvére is. Hát… pedig már végre azt hittem, hogy valami nem sorozat. De hát a mai világban minden sorozat, és folytatásos. Remélem, majd jön a többi rész is, hogy a többi Star Wars hős papírmasé verziójának történetét is olvashassuk :)

Külcsín: 5/5

Hamarosan (Július)

Mangaka: Takamerie

A július hamarabb itt lett mint gondoltam, valahogy reméltem, hogy nem fog ilyen hamar beköszönteni. Pedig a Július egy jó hónap. Betöltöm a 27. Életévemet, 4 éves Moly leszek és a blog is 2. Születésnapját fogja ünnepelni. Mindezeket egy héten! A hónapba nem vállaltam új könyveket be, mert a régiekkel is csúszok sajnos. Egyrészt  a meleg miatt (fogjunk rá mindent a kánikulára, és arra, hogy élni sem volt kedve senkinek, nem hogy gondolkozni), másrészt a munka és a kedv is közbeszólt.

 Amit sikerült elolvasnom:

Joss Stirling: Phoenix

Arthur Madsen: Five - Az új generáció

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

P. J. Hoover: A Smaragdtábla

Carol McCleary: A gyilkosságillúziója

Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz –A fáraó rejtélye 

Tehát ezek azok a könyvek, amiket sikerült elolvasnom, és azt kell mondanom, hogy elég szerencsés voltam eddig, ugyanis egyikbe sem csalódtam, sőt egyik még kedvenc is lett. Nos akkor nézzük azt is amit Nem sikerült, így áttolódott Júliusra.

John Stephens: A tűz krónikája

Mats Strandberg · Sara B. Elfgren : Atűz

A.O. Esther: Az Életfa

Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Parinoush Saniee: A sors könyve

James Smythe: A felfedező

Jon Ronson: A pszichopatateszt

Tom Angleberger: Papír-Yoda különösesete

 Igen, még 9 könyv. Ebből jelenleg, A pszichopatatesztet kezdtem már el, illetve A Felfedezőt. Előbbiről még nem tudok mit mondani, mert relatíve nem történt semmi benne, utóbbi viszont elég érdekesnek tűnik. Ennek ellenére, feltehetően a Papír-Yoda lesz leghamarabb posztolható, mert rövid és teli van képekkel. Olyan Egy ropi naplója hatása van így első tapizásra. (domború a borítója, jesszusom, már most imádoooom :)). Tehát ezeket várhatjátok a hónapban nálam, itt a blogon. Előreláthatóan ami még lesz, London és Bristol beszámoló mert 20-án repülök. Feltehetően előtte már majd elkezdek aggódni, hogy jesszus életembe először repülőgépre szállok. Lesz majd, ha hazajöttem könyv sorsolás is, hiszen mégiscsak 2. Évét is betölti a blog, illik ilyenkor valamit sorsolni, addig majd kitalálom mi szépet adjak egy olvasómnak.

 Mindegyik könyvet nagyon várom és legszívesebben azonnal olvasnám mindet, de egy fejem van és véges időm. És a hőség nincs jó hatással a gondolkodásomra, sem az önbizalmamra, ugyanis tegnap órákon át(és már egy hete) a Five könyvajánlóján dolgoztam, a könyvtár részére. Szerintem nem sikerült valami fényesen, de egyesek azt mondták, hogy nem lett rossz, úgyhogy elhiszem. Lehet sűrűbben kéne könyvajánlót is írnom, és akkor abba is belejönnék.