Ugrás a fő tartalomra

Stan Lee – Peter David: Fantasztikus életem

Nem tekintem magamat keményvonalas Marvel rajongónak. Már csak azért sem, mert nem láttam minden Marvel filmet és sorozatot és a képregényekből is igen kevés olyan van amit ismerek/olvastam.
Úgy hiszem, hogy a legtökéletesebb önéletrajz egy képregény világában ügyködő számára, ha képregényben mesélheti el az életét. Így az a közönség, aki mindig is rajongott a munkáiért jóval közelebb érzi magához ezt az "életrajzot" is, mint akkor, ha könyv formájában jelent volna meg.
 Stan Lee meglehetősen produktív ember volt, rengeteg ötlete volt, és borzalmasan lelkesedni tudott mindenért. Irigylem az élénk fantáziáját, bár amikor azok a képsorok jöttek, ahol elmeséli, a legújabb és legmerészebb ötletét belegondoltam, hogy kb. így szoktam mesélni a hülye ötleteimet én is a barátaimnak :D Csak én nem kapok érte pénzt...hmm...
 Mindenesetre számomra Stan Lee most kifejezetten érdekes, kedves és jó embernek tűnik. Nem csoda, hogy annyian szerették, és nem csoda, hogy a képregények ennyire mentek akkor és mennek most is. Ő szerette volna, ha a karaktereik nem laposak, hogy gondjaik vannak, hogy tinik, hogy szerelmesek, és nem egysíkúak. És azt hiszem pont ezért lett a Marvel az ami most. Rengeteg rajongóval, akik tudják szeretni a karaktereket és tudják őket megsiratni amikor végleg elmennek/kiíródnak.
 Szerettem a filmekben megjelenő Stan Lee-t is, mert valahogy olyan kellemes felüdülés volt, hogy mindig ott van. Nem nagy szerepre, nem világmegváltóként, de ott van. És jó volt olvasni, hogy ezt ő borzalmasan élvezte.
 És ismerjük be, hogy borzalmasan szép kort megélt, és irigylésreméltóan tartalmas élete volt. Azt csinálta amit szeretett, no nem mindig, de általában igen. Aktív volt és megvolt minden amit szeretett volna. Hosszú utat tett meg a szegénységből a hírnév felé, de meg is dolgozott érte. Igazi sikertörténet ;)

Belbecs: 5/5

Hozzá remekül illik ez az életrajzi megoldás. Örülök, hogy így íródott meg, és így került a rajongók és laikusok elé. Stan Lee nagy ember volt, örülök, hogy hallhattam róla, hogy ennyi mindent alkotott az élete során.

Külcsín: 5/5

Képregényként, életrajzként teljesen oké. A rajzolás néha vicces, de azt hiszem ez így egy kerek egész ;)


Fülszöveg:

Stan ​Lee a képregény műfajának legendás alakja, a Pókember, az X-Men, a Bosszúállók, a Hihetetlen Hulk és egy seregnyi más Marvel-szuperhős megálmodója és társalkotója, aki ebben a rendhagyó képregényben megosztja velünk életének és a modern képregény létrejöttének történetét.

A Marvel Comics szerkesztőségében Stan Lee jelentette a fő kreatív hajtóerőt. Karrierje során ő keltette életre és emelte be köztudatba a világ legismertebb képregényhőseinek és leghírhedtebb gonosztevőinek nagy részét. Történetei – melyek tele vannak gátlásokal küzdő szuperhősökkel és összetett lelkivilágú rosszfiúkkal – ragyogó szellemességgel és lélektani finomsággal egészítették ki azt a műfajt, amely azelőtt főként a jó és a rossz örök küzdelmének lapos és közhelyes ábrázolásaira szorítkozott.

A kötetben végigkísérhetjük Stan Lee életét, valamint a műfaj és egy nagyívű karrier történetét a jelenlegi, mozifilmekben való újjászületésig.

A Colleen Doran által gyönyörűen illusztrált emlékiratban Lee ugyanazzal az utánozhatatlan szellemességgel, elevenséggel és mesélőkedvvel beszéli el élettörténetét, mint a képregényeiben.

Az őszinte memoár a képregnyek és képregényalbumok gyűjtőinek és rajongóinak minden korosztálya számára élvezetes olvasmány.


Könyv: Stan Lee – Peter David: Fantasztikus életem
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 192
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789630995795
Fordította: Sámi László
Illusztrálta: Colleen Doran
Megjelenés időpontja: 2019. május 9.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é