Ugrás a fő tartalomra

Könyvfeszt – 2017

 Azaz igazság, hogy már tavaly sem mentem fel, és idén sem terveztem túlzottan. Tavaly azért nem sikerült felmennem, mert éppen dolgoztam szombaton, és a többi napon is (értelemszerűen). És rá kellett jönnöm, hogy már az előző évben is inkább könyveladások miatt mentem fel, és nem azért mert valami konkrét program érdekelt volna.
Nem is tudom, hogy valaha volt-e olyan könyvfesztivál, amikor nem csak keringtem a sorok között, hanem céllal mentem volna, vagy társaság miatt. Így visszagondolva, úgy gondolom, hogy nem. Jó volt a molyokkal találkozni, de csak azért nem mentem volna feltehetően fel. Rengeteg könyv eladás – vétel zajlott olyankor ez volt a fő dolog benne. Meg, mert borzalmasan sok könyvet akartam beszerezni.
  De idén belegondoltam a dologba. Program nincs, ami érdekel. Dedikáltatni nem akarok, vagy akivel akarok azzal már dedikáltattam. Könyvet venni nem akarok. Egymagam keringeni szintén nem, úgyhogy végül nem mentem fel.
  AniTigert azért megkértem, hogy hozzon nekem egy zsákbabálnát, mert már a neve is roppant cuki, és hátha valami jó könyv van benne. Az én bálnámban az alábbi könyvek voltak :)

Ben Mezrich: Véletlenül milliárdos 
Joan D. Vinge: Cowboyok és űrlények 
Tóth Vera: Gyémánt


 Ebből az első megvan már, a másodikat régóta terveztem olvasni, a harmadik meg annyira életidegen tőlem, hogy feltehetően az elsővel együtt vagy kisorsolom majd itt, vagy megy a könyvtárba adományként :D



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »