2016. augusztus 17., szerda

Aziz Ansari: Modern románc


Azok táborába tartozom, akik nem tudják kicsoda Aziz Ansari, nem nézek olyan sorozatokat, amikben szerepel és nem is vonz az egész dolog sem. Így a borító számomra nem több, mint egy giccses-rózsaszínes kép, amit nem szívesen nézegetek. Ennek ellenére, nem rejtegettem volna a könyvet mások elől, hogy „jesszus ne lássák, mit olvasok”, mert egyik könyvvel sem tettem még ilyet. Véletlen, hogy ezt pont sikerült nagyrészt itthon olvasnom.
 A belbecs miatt olvastam, a téma miatt. Amihez kellett az, hogy egy minimálisan érdekeljen a könyv és bele lapozzak. És pont a Japánoknál nyitottam ki, és akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt olvasnom kell! Független attól, hogy pontosan miről is szól. Elolvastam a fülszöveget (mostanában egészen rászokok erre), és tetszett, gondoltam adok neki egy esélyt. Kihoztam a könyvtárból, és neki is álltam, azt hiszem, valami könnyedre vágytam, valami nem teljesen szakirodalomra, de azért nem regényre. És nos, ennek megfelel ez a könyv.
 Rengeteg információt ad a románcokról, párkeresésekről a 21. században, vicces, néha trágár szöveggel. Feltehetően, akik nézik a színész sorozatait, vagy stand-up-os cuccait, azok ennél sokkal jobban élvezik ezt a könyvet. Sajna nekem a „halkan Azizosan suttogás” nem mond semmit, mert sosem hallottam tőle semmit sem, így nehéz elképzelni, hogy milyen, amikor suttog. Annyira meg nem érdekelt, hogy rá guglizzak  :D
 Egészen jó átfogó képet kapunk a világ legtöbb táján végbemenő társkeresési evolúcióról. Tetszett, informatív, és nagyon érdekes. Tudtam persze, hogy a japánok furák, ezért is bírom őket, de ez a növényevő-férfiak dolog, bár adja magát, és tökéletesen el tudom képzelni, mégis annyira fura. Pedig igazándiból érthető valahol, nem akarják, hogy visszautasítsák őket, dolgozhatnak, és otthon laknak, és nem kezdeményeznek, mert nem akarják, hogy visszautasítsák őket… és aztán csak vannak a munkahelyen és otthon, és nincs párjuk. És persze igénylik, de akkor legyen igényes, jó családból való, és lehetőleg rajtuk kívül mindenki intézze ezt el, mert ők nem keresnek. 21. században ez valami borzalmas. Eszembe nem jutna, hogy megkérjek valakit, hogy keressen már nekem párt, mert nem akarok visszautasítást, úgyhogy már egy kész dolgot létszíves… wtf? Amúgy értem a Japán kormányt is, hogy már szinte pénzeli, hogy a teljesen hasznavehetetlen generációk valahogy találkozzanak, és lehetőleg házasodjanak és sokasodjanak. Sok helyen olvastam ugyanezért, hogy eléggé kritikus a helyzet japánban ezzel a házasság-gyerek dologgal. Mondjuk elnézve a munkarendjüket, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy hol lenne idő erre az egészre. És igen aggasztó, ezt meghiszem.

 Tehát a Japán rész érdekelt a legjobban, de a többi is érdekes volt számomra, akit teljesen hidegen hagy a társkeresés és annak mechanizmusa is. Nem vágyok ilyesmire, mondjuk az olvasottak után, lehet, hogy meg is kímélem magam a sok stressztől :D
 Ajánlott elolvasni, mert a társ-keresésen kívül ír még a megcsalás, a modern technika és a kapcsolatokra gyakorolt hatásáról, a monogámiáról, és arról az miért jó, és esetlegesen miért jobb egy nyitott kapcsolat. Arról, hogy rengeteg ember él szimplán virtuálisan és nem mer kilépni a való világba stb.
 Amúgy a kedvenc részem az volt, amikor elmesélte, hogy sosem talált éjszakai bárokban komoly kapcsolatot és ez milyen gáz, mire a barátja felvilágosítja, hogy ha komoly kapcsolatot akar, akkor ne nagyon járjon bárokba, hanem tegye azt, amit amúgy is minden normális ember tesz. Menjen boltba, meg ahova szeret járni, és majd OTT talál párt. Hisz, a jövendőbelijétől nem azt várja el, hogy éjszakai pillangó legyen ugyebár…

Belbecs: 5/5
Igazándiból többet adott, mint amennyit gondoltam, hogy adni fog. Remek útmutató a 21. században, ha a párkeresés érdekel, vagy akkor is, ha nem, csak szeretnél tisztában lenni azzal, hogy az emberek körülötted, hogy kereshetnek párt. (nem mindenki így, de na).

Külcsín: 4/5
Ronda, borzalmasan ronda a borító. Viszont belül nagyon pofás, és végre egy könyv amit átnézett egy szerkesztő, és nincs agyon félre ütve, és végre egy könyv amit nem kell csak azért megszakítani, mert hátrahőköl az ember,hogy „he? Mit írt, mi, mit akar? Komolyan ezt írja, mert ennek a mondatnak nincs értelme” tehát ez egy felüdülő élmény. De a borító borzalmas :D

Fülszöveg:
Elgondolkodtató, ​​vicces és mélyre ható utazás a modern kapcsolatok szépségei és buktatói között Amerika egyik legfelkapottabb humoristájától.
Egyszer mindenki nekiveselkedik, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Emberekkel ismerkedünk, randizunk, kapcsolatokat kezdeményezünk mindezt abban a reményben, hogy találkozunk valakivel, aki megérinti a lelkünket. Ez most bevett dolog, de elképesztő mértékben különbözik attól, ahogy az emberek alig pár évtizeddel korábban éltek. Az új technológiáknak hála döbbenetesen egyszerű kapcsolatba lépni, és válogatni a lehetőségek között. Akkor mégis miért ennyire frusztrált mindenki?
A problémák egy része saját korunk terméke. De a szerelmi életünk változásai mégsem írhatók egyedül a technológia számlájára, ugyanis rövid idő alatt a párválasztás teljes kultúrája végleg megváltozott. Ma az emberek idősebben házasodnak, mint valaha, és éveket töltenek életükből a Nagy Ő utáni kutatással.
Aziz rengeteget élcelődött a modern kapcsolatokon, de a Modern románc kötet megírása közben úgy vélte, szintet kell lépnie. Összeállt az NYU szociológusával, Eric Klinenberggel, és közösen hatalmas kutatási projektbe fogtak, amely keretében több száz beszélgetést és fókuszcsoportot vezényeltek le Tokiótól Buenos Airesen át Wichitáig. Vizsgáltak viselkedésmintákat, közvélemény-kutatásokat, és létrehozták a Redditen saját kutatási fórumukat is, ahol több ezer üzenetet dolgoztak fel. Bevonták a világ társadalomtudomány-kutatóinak krémjét is.
A Modern románcban Aziz Ansari maró humorát a legmodernebb társadalomtudománnyal ötvözi, hogy feledhetetlen tanulmányút keretében mutassa be nekünk szép, új romantikus világunkat.


Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Fumax Gemini
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 260
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155514562
Fordította: Holló-Vaskó Péter

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.