2016. január 20., szerda

Mán-Várhegyi Réka: Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök

Idén is tervben van, hogy mesekönyveket olvasok. Egyrészt amolyan felkérésből, másrészt eddig is szerettem őket, és mindig kellemes egy-egy nagyobb vagy komolyabb könyv után pár mesekönyv is. A tavalyi év magyar kortárs irodalmát fedezem egy kicsit fel, gyermekirodalom kategóriában.
Itt elérhető a tervezett polc: Merítés-díj / gyermekirodalom (2015)
 Persze sajnálatos módon a könyvtárunk nem rendelkezik az összes könyvvel a polcon, de azon még talán májusig sikerül javítani. Általában ha valamire felkérnek, azt szeretem lelkiismeretesen csinálni (vagy amit elvállalok), így itt is próbálom a legtöbb könyvet elolvasni. Időm, kedvem, könyvtár függvényében.


Mán-Várhegyi Réka: Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök
 A történet nagyon egyszerű, és amúgy még lehetett volna jó is. Adott egy kisváros, annak van egy csoki gyára, és annak a vezetője mindenkitől ellopkodja a recepteket, hogy gazdag legyen. Csakhogy egyrészt rossz állatoktól lop, másrészt nagyon kezdetleges az egész tolvajlásban. Persze a titkosügynököt is ráállítják, és a Praliné nevű LÓ is vissza akarja szerezni elveszett receptjét.
 Nos, addig a pontig, míg a titkosszolgálat és a csoki guru (ő hívja magát így), összeáll, és megszerzik a kódot, sőt még a betörésig is! Nos, eddig  a pontig azt mondtam volna a könyvre, hogy izgalmas, aranyos és a korosztálynak megfelelő. De. De sajnos nem itt van vége a történetnek, hanem két oldallal, és körülbelül tíz mondattal később. Ebben a tíz mondatban viszont elront mindent az író. Értem, hogy happy endet szeretett volna, és hogy ez így neki jó, de nem életszerű. Én tényleg, elhiszek mindent, mert ráfogom a mese műfajra, hogy minden lehetséges. De ez a befejezés nem állja meg a helyét.

SPOILER:
Ugyanis, a történet vége, hogy a betörés meghiúsul, gonosz kacaj a vízilótól… aztán sírás, brühühű, hogy akkor, ha az övé nem lehet a lopott recept, akkor tűzre vele. De egy mondattal máris meggyőzhető, hogy inkább legyünk kebelbarátok. Nagyölelős jelenet, és a hab a tortán, mindenki visszakapta a receptet, és a fő gonosz víziló beiratkozik egy cukrász tanfolyamra, és máris tud receptet csinálni magától!! Hát ez borzalmasan béna befejezés. És igen, tisztában vagyok azzal, hogy a meséket gyerekeknek írják, és kell a happy end, és minden, de ez akkor is gagyi volt…
SPOILER VÉGE

Belbecs: az van, hogy nehéz pontozni, mert az eleje még tényleg relatíve tetszett, annak ellenére, hogy rühellem az olyan meséket, ahol az állatok úgy tesznek, mintha emberek lennének. Ennek ellenére, és annak ellenére, hogy nem egy magasröptű mese, kedveltem. De aztán elrontott mindent a végével :(
 Úgyhogy 2/5

Külcsín: 3/5

Nincs gondom a rajzokkal, kifejezetten aranyosak, bár nálam megmaradtak az amolyan semmilyen kategóriánál. Tehát nem utálom őket, de nem is lettem az illusztrátor nagy rajongója. A könyv felbontása maga jó, szerintem kezdő olvasóknak (akiknek amúgy szánják) tökéletes. Az egész könyv 65 oldal körülbelül, és ez is még fejezetekre bontva, nagy, néhol egész oldalas illusztrációval. Tehát olvasás gyakorlásra remek! Ha a történet hülye befejezését nem nézzük. De el tudom képzelni, hogy a gyerekek ezt nagyon élvezik és elröhögcsélnek rajta.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 64
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632943404
Illusztrálta: Rödönyi Csilla
Ár: 1870 Ft

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.