Matt Haig: Én és az emberek

 Nem egészen ezt vártam. Talán megint túl nagy elvárásaim voltam. A könyv egyharmadánál lehetett sejteni a végkimenetelt. A kétharmadánál megörültem, hogy talán mégsem az lesz a vége, amire gondoltam. De az lett. Annyi, hogy mentek egy plusz kört a dolgok. Ennek ellenére nem volt rossz.

 Tudtam, hogy lesz benne matematika, de gondoltam csak amolyan háttérként, mint kiinduló pont és ok, amiért egy idegen lény a földre jön megsemmisíteni mindent. Ehelyett elég konkrétan mindenben, minden témában ott volt a matematika. Tartom, hogy azok, akik szeretik, a matekot nálam százszor jobban fogják élvezni a könyvet.

 Az egész arról szól, hogy ahogy a fülszöveg is rámutat, Andrew Martin professzor rájön valami nagyon fontos matematikai képletre, bizonyítani tudja ezt az elméletet, aminek köze van a prímszámokhoz, de nem tudnám már megmondani mi. A Figyelők, akik jelen esetben egy távoli galaxis szerintem marhára unatkozó, kissé uralkodó ambíciókkal rendelkező faja, úgy dönt, a földiek még nem érettek meg erre a tudásra, így a professzort likvidálják és odaküldenek egy egyént, aki átveszi ideiglenesen a helyét, hogy mindenkit, aki tud, a sejtésről azt likvidálja. Ne kérdezzétek a logikát, hogy miért nem a távolból irtották ki a többieket (ami tök logikus lenne). Csakhogy főhősünk a kíváncsibb fajtából való. A kíváncsiság meg olyan láncreakciókat indít el, amiknek hála lassan megérti az embereket. No, nem teljesen, de annyira igen, hogy döntsön a jövőről. Fogadott családjáról és a feladatáról. És innen kezd bonyolult lenni az egész. És rohan bele a happy endes végbe.

 Nem teljesen boldog persze a vége, az író próbált amolyan „reálisan elképzelhető” momentumokat belerakni, de azaz igazság, hogy még így is túlzottan kiszámítható volt.

 Szerettem az idegen lény humorát, és ahogy tanulja az embereket, ahogy lassan rájön a dolgokra, és ahogy elkövet már-már nagyon emberi hibákat. Ahogy viszonyulni kezd két emberhez, akik Andrewnek voltak a családjai, ahogy megérti, hogy miért is élnek az emberek úgy ahogy. És kezdi megkérdőjelezni, hogy valóban joguk van-e beleszólni a fejlődésükbe. Hiszen amúgy is, az emberek végtelenül magányosak egy bolygón, aminek közel és távol nincs lakott szomszédja. Éleslátással képes kezelni olyan dolgokat, amiket az emberek maguk nem látnak, vagy ha igen akkor Nem AKARJÁK látni. Rávilágít olyasmikre, amiket az, aki gondolkodik már sejtett, de valahogy sosem mond ki. Jó volt olvasni, csak hiányzott az a bizonyos „sejtelmesség” vagy „kiszámíthatatlanság”. Nem szeretem, amikor a könyv elején már tudom mi lesz a vége, ez valahogy borzalmasan lehangoló tud lenni annak ellenére, hogy az oda jutás kellemes.

 Ne egy hude gyorsan pörgő sci-fit várjon, aki olvasni akarja, mert nem az. Egyetlen egy harc jelenet van benne, az sem pörög olyan nagyon gyorsan. Inkább lélektani, inkább kicsit gondolkozós és nagyon matekos. Feltehetően a matekosok egy csomó rejtett poént értenek… azokat én nem igazán, pedig matektagozatos voltam általános iskolában… :D

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Tetszik a könyv belső felosztása is, a fejezetekre bontás szerintem amúgy remek dolog volt. Így legalább este lehetett azt mondani, hogy na még egy fejezetet. Helyesírásilag nem vettem észre semmi furát (magyarán ha volt, akkor elsiklottam felette). A borító szerintem százszor jobb mint az eredeti. Főleg mert lehet tapizni. Nekem kifejezetten tetszett ez.

Fülszöveg:

Andrew Martin megoldja a világ legbonyolultabb matematikai rejtélyét. Aztán eltűnik, és a közeli autósztrádán bukkan fel újra. Anyaszült meztelen, és barátságosan leköp minden arra haladót. Ám ez a férfi már nem Martin professzor, hanem egy idegen lény, aki a tudós alakját felvéve azért jött, hogy információkat gyűjtsön és megsemmisítse a képletet, amely veszélybe sodorhatná az univerzum jövőjét. A lény figyel, de nem ért semmit az emberekből. Miért hordanak ruhát, miért alapítanak családot, miért bámulják hétvégenként, ahogy huszonkét férfi kerget egy labdát? De a legfontosabb: mi az a furcsa érzés, amely összeköti az embereket, és amit úgy hívnak: szeretet?

Matt Haig könyve egyszerre humoros sci-fi és szívmelengető mű a világegyetem legnagyobb rejtélyéről, azaz rólunk, emberekről.

„Matt Haig briliáns módon mutatja meg, hogy mi a szerelem, és mit jelent embernek lenni. Nagyon régóta az egyik legjobb könyv, amit olvastam.” (S. J. Watson, a Mielőtt elalszom című világsikerű könyv szerzője)

Eredeti mű: Matt Haig: The Humans

Eredeti megjelenés éve: 2013

Könyv: Matt Haig: Én és az emberek

Kiadó: Alexandra

Kiadás helye: Pécs

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 288

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633576489

Fordította: Bujdosó István