Úgy döntöttem, hogy amihez eddig nem volt kedvem vagy időm
írni azt most egy posztba rakom, röviden, tömören, tehát olyan molyos értékelés
hosszúságában írok azért, hogy legyen nyoma. Úgy gondolom ugyanis, hogy már
elég sok könyvről van szó, és más stresszelne, ha itt állna 10 könyv úgy, hogy
semmit sem írtam róluk, de ahhoz nem érzek elég erőt és kedvet most, hogy
mindegyikről hosszan értekezzek.
Tehát áprilisban /
májusban olvastam:
Bradley Trevor
Greive: Az élet értelme
Vannak olyan könyvek, amiket nem mindig értek, hogy miért is
adták ki. Ez is olyasmi. Képek vannak benne, minden oldalon egy, és mindegyik
alatt egy okos vagy kevésbé okos mondat, az élet értelméről és nagy
kérdéseiről. Igazándiból körülbelül negyed óra alatt végig lehet lapozni. A
képek nagyon aranyosak a szöveg is elmegy, igazándiból jó könyv, de pénzt nem
adnék érte. Nincs benne az a lehetőség, hogy „hú de újraolvasnám” végignézem,
végigolvasom és ennyi. Amúgy tényleg találékony az aki ezt a sorozatot
„megírta”, mert túlzottan sok befektetett munkája nem volt vele.
Alessandro Baricco:
Háromszor hajnalban
Régen olvastam
Baricco-t, és régen nagyon-nagyon szerettem. Máig a Novacento vagy éppen a
Selyem kedvenc könyvként van számon tartva. Érdekes volt ez a könyve is, de nem
éreztem azt, amit a Selyem olvasásakor, azt, hogy rövid mégis sokat ad. Nyögvenyelős
és kicsit kusza volt az egész. Lehet szimplán rossz hangulatban kapott el, de
nem hiszem. Ennek ellenére tervben van az egész Baricco életmű, és szeretném is
elolvasni a többit. Reményeim szerint majd Bariccos hangulatban kapnak el :) Ez
most nem az volt.
John D. Barrow: 100
alapvető dolog, amiről nem tudtuk, hogy nem tudjuk
A könyv matematikailag képes levezetni bármit. Képlet van a
részegségre is, vagy például arra, hogy miért áll az ember mindig abba a sorba,
ami a leglassabban halad. Azaz igazság, hogy régen matektagozatos voltam, és
szerettem is a matematikát, de most így x év után már inkább humán
beállítottságú vagyok és a képletek már nem fogtak meg, vagy nem is értettem
mindegyiket. Ennek ellenére maga a könyv
érdekes, teli van fura információkkal, amikről valóban nem tudtam, hogy nem
tudom. Az utolsó 100. Ilyen volt a legmegrázóbb. Amikor a föld lakosságát
levezette egy világfalura, amiben 100 ember lakik, és akkor hány éhezik, hány
él jó módban, hány kínai, európai, amerikai van. Kiderült egy embernek lenne
számítógépe, nyolcvanan éheznének stb.… úgyhogy ez elég elgondolkoztató :S
Érdemes elolvasni azoknak is, akik nem annyira matekosak (mint én például) :)
Pápay Eszter: A
magányos dervis tánca
A magányos dervis tánca gyönyörű borítót kapott, csak azt
sajnálom, hogy a kiadónak arra már nem volt érkezése, hogy gyönyörű gerince is
legyen a könyvnek (gyönyörű amúgy, csak nincs rajta a cím…). A történetek
kellemesek voltak, elgondolkodtatók és tényleg, arra az időre kikapcsoltak. Nem
bántam meg a választást, még úgy is, hogy ez tényleg nagyon borító alapján
ment, mert semmit nem tudtam előtte róla.
Sergio Bambaren:
Delfinálom
Méltatlanul elhanyagolt kötet. Néhol amúgy olyan „Coelhosan
megmondós”-ra sikerült az egész, ennek ellenére jó, és tetszett is. A rajzok
olyan semmilyenek a kötetben, de úgy egészében szerintem figyelemfelkeltő lett.
Ez egy teljesen spontán „leemeltem a könyvtár polcáról”
típusú olvasás volt, ugyanis tegnap tényleg, csak úgy leemeltem a polcról,
tetszett a borító, a kivitelezés, a cím, és láttam, hogy elég pozitív azaz egy
értékelés ami született róla a molyon. Szerintem többeknek kellene kézbe venni
ezt a kötet!
Marosi Katalin: Levél
egy Rómeós Benvolióhoz
Nem szeretek úgy véleményt mondani, hogy nem olvasom el a
levelet/novellát/akármicsodát, amiről szó van. Gondoltam, fogom az egyik írását
Marosi Katalinnak, teljesen mindegy is melyik az, az állítások szerint ugyanis
pocsék és borzalmas mindegyik.
A jótól messze van! Az a baj, hogy nem szedi össze a
gondolatait, hogy folyamatosan cikázik ide-oda. A mondatok ebből adódóan kuszák
lesznek, ami az olvasót megakassza. Jelzem ez egy 8 oldalas írás volt, és a
végére nem tudtam, miről is van szó. Az esőről, arról többször is és kitartóan
is.
Sok fiatalt (10-15) évest tanítottam szerepjátékozni.
Körülbelül ők is így indultak. Megvolt, hogy mit akarnak írni, megvolt, hogy
mit szeretnének közölni, de képtelenek voltak 5-10 mondatnál többet leírni
egymás után, úgy hogy értelme is legyen. Ami amúgy elég hervasztó, ha jön a
másfél oldalas írásodra egy 10 mondatos reagálás. De mindenkit meg lehet
tanítani az írásra, csak idő kell, egy jó tanár, és kitartás, mind a két
féltől.
Tanácsok: amit leírsz, olvasd el hangosan utána, általában
akkor az ember rájön, mekkora katyvasz az, amit leírt! Ne akarj semmit
túlbonyolítani! Látom, hogy a fejedben ez sokkalta jobban hangzó levél (?), és
sokkalta több értelme van, de sajna az olvasóknak nem jön át.
Legyen története. Jelenleg 8 oldalon át… esett az eső.
Komolyan az esőesés maradt meg bennem, mert azt folyamatosan ismételted.
Érzésem szerint nem túlzottan sok levelet írtál életedben, talán kellene. Ha
gondolod, levelezhetünk, és próbaanyagnak csak próbálj mindenre reagálni.
Feltételezem, a fejedben van egy esemény, egy történet, egy szerelmes (?) pár
(tippelek, nem volt teljesen tiszta), ahol egyik fél ír a másiknak. A levélből
annyi volt csupán teljesen egyértelmű, az esőesésen kívül, hogy nem viszonzott
szeremről van szó, de nem tudtam meg, hogy elküldte-e a levelet egyáltalán,
vagy egyáltalán megírta, vagy csak a fejében pörgette a gondolatait.
Olvass sokat! Rengeteget, nagyon-nagyon sokat, mert
borzalmasan lekorlátozott a szókincsed, és máshogy ezt nem fogod tudni
fejleszteni, csak sok olvasással. Írj sokat! De ne publikáld mindet. Felesleges
mindent publikálni, mert a publikált dolgok alapján ítélnek meg. ha most,
felszínesen ítélnék, akkor azt mondom, egy pocsék író vagy, aki nem tud
fogalmazni. Ez jön le ebből a levélből. De. Nem szokásom az embereket megítélni
Egy írásukból, viszont jó ideig nem akarok semmit olvasni tőled, pláne nem egy
8 oldalas akármicsodát. Gondolkozz nagyba, gondolkozza abba, hogy megfogd az
embereket. Nem lehet kéthetente kiadni egy novellát / regényt, mert még egy jó
író sem képes arra, hogy ilyen gyorsan termeljen értéket. Értéktelen dolgokat,
meg felesleges kiadni, pláne ha pénzbe is kerül. Értem, e-bookban ingyen le
lehet tölteni, de ez neked sem jó, és senkinek sem. Dolgozz meg azért, hogy
olvassanak, de ne úgy hogy minden klaviatúraütögetésedet kiadod. És ezt nem
bántásból mondom.
Nem vagyok író, és nem adták ki semmimet sem, pedig naponta
több oldalnyi dolgot fogalmazok és írok le (szerepjáték előnye, hogy
lekorlátozott emberek olvashatják csak az agymenésemet). Lehet neked is hasonló
platformon kellene próbálkoznod. Elfogadnod a kritikákat és fejlődni. 18 éves
vagy, még rengeteg időd van a fejlődésre. Semmi esetre se add fel az írást,
csak ne publikáld mindet. Főleg a te védelmedbe mondom, mert amíg nem azt
látják, hogy fejlődsz, addig újra és újra elő fogsz kerülni, és bántani fognak.
Jennifer L. Holm: A
tizennegyedik aranyhal
Cseppet sem bántam meg, hogy könyvfesztiválon, hirtelen
felindulásból megvettem. Ifjúsági regény, arról, hogy mi lenne, ha megtalálnánk
az örök fiatalság receptjét. A főhős nagypapája, 70x évesen megtalálja a
receptet, és újra 14 éves lesz. Felmerülnek bizonyos problémák, és felmerülnek
morális kérdések. Érdemes-e, jó-e, ha a recept közkézre kerül. Mi lesz, ha
mindenki visszafiatalodik, ki lesz a felnőtt, ha újra fiatalok lesznek a
szüleid. Te leszel a felnőtt, vagy ők? Hisz a tudásuk megmarad, de kinézetre
alig többek mint kamaszok. Tehát rengeteg kérdést felvetett a könyv, emellett szórakoztatóan
ösztönzött arra, hogy kicsit te is, ahogy a főhősnő is beleásd magad a tudomány
berkeibe. Tudományos, irodalmi, filmes utalások szépen adagolva.
Turi Tímea: Jönnek az
összes férfiak
Nem szeretem túlzottan a verseket. Sosem szerettem őket,
mégis egyszer-egyszer rám tör a versolvasási kedv. A modern verseket még
annyira sem szeretem, mint a régieket, mert minden olyasmit, ami egy verset
versé tesz nélkülöz. Nekem egy vers rímekből és ritmusból áll, vagy legalábbis
az egyikből.
Ezek modern versek. Ha versnek számítom őket, akkor ez egy
pocsék verseskötet. Ha nem tekintem verseknek, amiket tartalmaz, hanem rövid
történeteknek, amikbe random nyomott entert, hogy úgy nézzen ki mintha vers
volna akkor minden rendben van vele. Ha nem keresek rímeket és hasonló verses
elemeket. A mondanivaló tetszett, a megfogalmazás szó-szó, olvastam jobbat már,
de sokkal rosszabbat is. A pontlevonás azért van, mert azt mondják versek…
Megjegyzések