Valahogy mindig
elcsúszok a posztokkal, most is megnéztem, körülbelül 9 olyan könyv van amit
elolvastam és nem írtam róla, vagy csak molyos értékelést írtam az meg mégsem
szorosan a bloghoz tartozik. Úgyhogy, most a héten próbálom utolérni magamat,
ha már amúgy is dög meleg van és semmire sem alkalmas az ember (kivéve a
légkondis szobájában, ott azért még élhető az élet)
Úgy döntöttem, hogy
visszafelé haladok, tehát a legutóbb olvasottról írok legelőször, végtére is,
az a legfrissebb élmény!
A Templenton ikreket
nagyon vártam, oda voltam azért, ahogy kinéz, ahogy belelapoztam még jobban
elvarázsolt az egész. Aztán amikor elkezdtem olvasni, nos akkor majdnem
abbahagytam és eldobtam, neki a falnak (de könyvtári, úgyhogy nem dobáltam). Ha
nem lett volna ennyire rövid az egész, akkor feltehetően nem olvasom végig. Tudni
kell, hogy nehezen viselem azt, ha egy „író” próbál vicces lenni. Azaz ez így
nem teljesen igaz, mert legyen vicces, és bizonyos szintig még az olvasóval
kikommunikálást is elviselem, ha az nem arra megy ki, hogy Te mint olvasó egy
nagyon hülye egyén vagy. Egyrészt mert megvetted a könyvet, másrészt azért mert
végig is akarod olvasni, holott az író nem akarja megírni ezt az egészet. Végig
az volt az érzésem, hogy az író éppenséggel már agyzsábát kapott, rühelli az
olvasókat, rühelli azt, hogy neki könyvet KELL írnia, és nem is tud, tehát poénokkal
próbálja telíteni a lapokat, meg rajzokkal. Ebből adódóan az egész könyvnek 5
oldalban leírható története van, vagy még annyi sem, és az is ritka béna.
A történetről címszavakban: béna ember, megbukik a vizsgán,
mert megszületnek az ikrek, eltelik 13 év (azt hiszem), meghal az anyuka, lesz
egy kutyájuk, elköltöznek egy óraműpontos városba, előadás, megvádolás, hogy a
prof lopott ötletet a béna embertől, gyermekrablás, megszökés, az ellenség
hülye, így könnyű túljárni az eszén, a gyerekek meg okosak, költözés. Igen ennyit
a történetről. Ami amúgy mint ifjúsági regény, és mese még totálisan jó is lett
volna, ha nem lenne az egész könyv 10 oldalanként körülbelül tagolva
fejezetekre, és minden fejezet végén nem lennének olyan kérdések aminél azt
sugallja az „író”, hogy ő zseni, mint például „karikázd be, hogy igaz vagy
hamis: Az elbeszélő zseni: I” (nincs is hamis, tehát egy önelégült kis *****).
Nekem ez már túl
erőltetett volt, molyon láttam, hogy sokaknak tetszett, hogy voltak, akik odáig
vannak az egészért, de be kell látnom, hogy ehhez én vagy túl öreg vagyok, vagy
túl humortalan, mert nálam az idegesítő kategória. Szeretni szerettem volna,
mert annyira jól néz ki a könyv kívülről.
Belbecs: 1/5
Csak mert nem adok fél pontot, bár ő megérdemelné a 0,5/5-öt…
annyira borzalmas volt.
Külcsín: 5/5
Ez tipikusan az a könyv, amit azért venne meg az ember mert
nagyon jól néz ki. Hívogató borító és belelapozva is elsőre még pont azaz
érzésed, hogy ez milyen király kis könyv. És senki ne mondja nekem, hogy a
gyerekek és felnőttek nem borító alapján ítélnek. Dehogyisnem, a döntések nagy
részét borító alapján hozzák meg, főleg a kisgyerekek akik pl.
gyermekkönyvtárba járnak. Ők rögtön rá fognak csapni, hogy de jó könyv! És ha
kellően fiatalok és humorérzékük is erre van beállítva akkor még élezni is
fogják.
Fülszöveg:
Tegyük fel, hogy van egy tizenkét éves ikerpár, John és
Abigail. Mondjuk John gyakorlatias, és szeret dobolni, Abigail pedig elméleti
ember és bonyolult keresztrejtvényeket fejt. Az apjuk egy briliáns feltaláló.
És tegyük fel, hogy elrabolják az ikreket, hogy megzsarolják az apjukat, nekik
pedig ki kell szabadulniuk.
Jó mulatság volna ilyesmiről olvasni? Hát még szép! Ráadásul
ez még csak az első kötete ennek a sorozatnak, ami okos, helyes és vicces
fiúknak és lányoknak szól. Mint amilyen te vagy, igaz?
A Templeton ikreknek igazán szükségük van az eszükre, hogy
megoldják ezt a gyerekrablást – satöbbi, satöbbi. A végén megoldják. Ennyi.
Könyv: Ellis
Weiner: A Templeton ikrek nagyszerű terve
Kiadó: Pagony
Kiadás helye:
Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 232
ISBN:
9786155441844
Illusztrálta:
Jeremy Holmes
Ár: 2.990 Ft
Belelapozó: itt
Képek forrása:
Megjegyzések