Buszindulás előtt láttam, hogy Míves Emberek Vására lesz
(volt) ma Dunaújvárosban. Azt is láttam, hogy a volt kolléganőm is kinn van a
portékájával, úgyhogy mindenképpen be akartam menni. Persze nem olyan egyszerű,
amikor 12-re kell menned, dolgozni, és mire a munkahelyed melletti kiállító
helyre érsz, már 11.55… de azért sikerült. Teljes mértékben megérte, már csak
azért is, mert találkozhattam a volt kolléganőmmel. No meg egy levendulás
bagoly és egy könyvjelző így az Olvasás éjszakája napján igazán stílusos :)
Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek. Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni. Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
Megjegyzések